- Shh-rhhee-hhgíítsg! – suttogtam halkan, köhögnöm kellett, alig bírtam oldalra fordítani a fejemet. Valami végig folyt a számon és éreztem, hogy ködösödik az agyam, nem tudtam gondolkodni. Körülöttem hangok szálltak, de semmit sem fogtam fel belőlük, orrfacsaró bűz öntötte el az egész helyet ahol voltunk.Csak ne én következzek, biztos meg fog enni az a valami, ami így is széttépte a karomat…
Halhatatlanok - 12. fejezet
Kettős félelem
Tulajdon képen nagy élvezettel merültem bele a fotózkodásba,
tetszett, hogy be tudom fogni az objektívvel azt a világot, ami úgy megfogta a
fantáziámat. Egy csendes helyen voltam, a fák gyökerei különösen hajlottak meg,
a nagyobbakat meg is kellett másznom, távolról is készítettem képeket róla, és
ahogy haladtam feljebb a gyökereken úgy készült egyre több fotó is alul
nézetből a lomb koronáról is. Miután végeztem a fa szemre vételezésével
megpillantottam egy folyót nem messze, itt már kicsit kezdett nyirkosabb lenni,
mert volt egy kiszögellése annak a pataknak és csak úgy zúdult a mélybe a víz,
a permet elérte az arcomat is, jól esett az erdő fülledtsége után ilyesféle
hűsítés. A fényképező gépet készültem
eltenni, hogy egy olyan helyet kereshessek, ahonnan lefényképezhetem a távolban
amint épp nyugovóra tér a nap. Hoppá!
Kiszáradt a torkom, kapkodva süllyesztettem el a gépet a
táskájában, de az megcsúszott a kezemben és kiesett a mohával borított síkos
kövekre, megijedtem, túlságosan belemerültem abba, hogy fényképezzek. Nem vettem észre, hogy eltávolodtam, de
túlságosan is…
Négykézláb kúszok a magas meredély szélére, hogy elérhessem
a fényképező gépemet, már egyre közelebb vagyok, amikor megcsúszom és fejjel
előre a mélységbe esem, érzem, hogy az egyik lábamon felszakad a nadrág és a
fényképező gép táskája is leszakad rólam csoda hogy nem fulladtam meg… Remélem,
hogy nincsenek sziklák alattam, esés közben igyekszem elég levegőt gyűjteni,
hogy legyen, ha a víz alá kerülök.
Szerencsére nincs egyetlen kiálló kő sem, ami összetörhetne, viszont a
táskám, ami a hátamon van, elkezd lehúzni, kétségbe esetten kapkodom le
magamról a táskát és nyomom fel magamat a víz felszínére. Amit kis
patakocskának néztem most válik világossá számomra, hogy ez egy széles folyó, aminek
erős sodrása van, és én nem tudom, hogy hova visz, illetve több verzió is átfut
a fejemben.
Arra összpontosítok, hogy felérjek, úgy robbanok át a víz
felszínén, mint egy puskagolyó, az életem múlt rajta, kapkodva szedem a
levegőt, de nem tudok sokáig örülni annak, hogy megúsztam ennyivel. Szememmel a
táskámat kutatom, az előbb még láttam, próbálok ellenállni a sodrásnak, de nem
bírok. Csak még jobban elfáradok. Így
inkább igyekszem a fejemet a víz felett tartani, több-kevesebb sikerrel. Már
rég lement a nap, az erdőben túl sötét van, azt sem tudom, hogy hol vagyok, de érzem,
hogy még mindig a vízben. Mintha enyhült volna a sodrás elkezdek kifelé
evickélni, már fázom, nagyon fázom. A
fogaim is összekoccannak, többször, de ki kell mennem nem, maradhatok itt
tovább.
- Segítség!!! -
kiáltom erőtlenül. De ez már hamarabb is eszembe juthatott volna, most meg
éjjel van… Idevonzhatom az állatokat, inkább gyorsan elvetem az ötletemet, hogy
éjjel kiabáljak. Átfagyott remegő
ujjakkal kapaszkodtam ki a folyómederből, a végén már tényleg csak négykézláb
vánszorogtam, elfogyott minden erőm, már az is csoda hogy idáig túléltem,
gyanítom, hogy néhányszor elvesztettem az eszméletemet vagy össze folyt ez az
egész, de kievickéltem a partra és oldalra fordulva sóhajtoztam a görgeteg
kövek ágyán. Nagyon hideg volt, egyedül talán a hold adott elég fényt, az is
csak annyit hogy a körvonalakat lássam magam körül. Vacogva kuporodtam össze és
öleltem át a térdemet, a fejemet behajtottam a karjaim közé. Tudtam, hogy nem
aludhatok el, akkor talán meghalnék, hiszen túl hideg volt, vagy nagyon
átfagytam.
Andy
Franc, franc, franc!!!
A zuhatagnál elvesztettük a nyomát. Sejtettem, hogy valami probléma van,
mert az a ficsúr William vagy ki, túl önelégülten jött ki az erdőből a
gyűjtögetés végeztével. Kattogott az agyam, egyértelmű hogy egy új nemes tűnt
fel a felszínen, és igen a királyi család sarja. Nem kószálhatna itt egyedül,
de csak nekünk fedte fel a kilétét. Aggódtam Jasminért tegnap óta nagyon
furcsán viselkedett. Mintha még nem lenne biztos magában, pedig én nagyon a
kedvében akarok járni és megvédeni őt minden bajtól. Így tettünk most is, állatalakban kutattunk a
lány után, végig jártuk a tisztást és ott is ahol legutoljára járt, itt a vízesésnél
torpantunk meg, éreztük, és láttuk, hogy valami nincs rendben.
- Szem elől tévesztettétek.
Tudjátok, hogy ez milyen súlyos vétség! Parancsot adtam nektek.
- Ha nem lennél olyan önhitt és parancsolgató, valamint az
első találkozásnál nem egyből a nagy belépődre fekteted, a hangsúlyt nem
tartanánk itt! Nehezen bízik meg az idegenekben, ez a világ pedig új a számára.
Nem gondolod, hogy finomabban kéne bánnod vele, ahelyett, hogy minket
hibáztatsz? Felség! – tisztelet teljesen hajtottam fejet Jeremy előtt, már
amennyire tőlem tellett anyaszült meztelenül emberi formámban. A falka társaim
körém gyűltek és egyetértően morogtak, nem a mi hibánk… Részben.
- Ráadásul nem mi vagyunk a család által választott
törvényes falka, mint azt tudhatnád! – elfordulok, és állatalakban szökellek
tovább az alattunk elterülő harminc méteres mélységbe szikla peremről
peremre. Tudnia kell, hogyne tudná! A
nemesek törvényei szerint nem tartózkodhatunk olyan területen, amely semleges,
és Jasmin szüleinek területe jó pár évszázada az volt. Eddig. Nem hívhatjuk fel magunkra a figyelmet,
tudatva a Sötétséggel, hogy elvesztettünk egy Nemest az lenne a legnagyobb
hiba. Sebesen rohanunk, a folyó két oldalán. Mellettem Kazumi a másik oldalon
Josh és Neji valamint jóval előrébb Kat, őt küldtem előre felderíteni.
- Jönnek! Itt vannak!
Pókok, árnyfarkasok, érzem a szagukat Kelet felől. – hallottam Kat hangját
a fejemben, igen telepatikusan tudunk beszélni egymással, ilyen formában.
- Akkor tudnak arról,
hogy elvesztettük! – Josh kétségbe esett hangja még az én szívemet is
megdobogtatta, de a féltékenység is áthullámzott rajtam.
- Csend! Neji, szedj,
le annyit-amennyit tudsz, meglepetés szerűen, te is Josh! Kat, Kazumi ti velem
jöttök. Szerencse, hogy felőlük fúj a szél… - Kat elé kerültem és
átváltottam egy lassabb tempóba. A levegőt szimatoltam, éreztem én is a
szagukat, de mást is, enyhén, de csak nagyon finoman lehetett Jasmin szagát is
érezni.
- Én is éreztem! – persze,
azóta muszáj rajta lennünk a nyomon amióta elvesztettük. Kat a második legjobb
orrú falkában, utánam, így ha tudtam volna állatalakban mosolyogni biztos
megtettem volna már rég. Josh és Neji
mögöttünk érkeztek a talajra, átugrották a folyót és most bevetették magukat a
rengetegbe, hogy előnyt kovácsoljanak nekünk. Nem szabad, hogy elfogják és kényszerből
hajtsák rajta végig a rituálét.
Kétségbe esetten vágtattunk, miközben az illatokra is
figyeltünk, az erdő is a segítségünkre volt, suttogták, hogy erre „járt” egy
lány, de nem volt túl jó bőrben, azért az a nagy pofájú Jeremy is segíthetett
volna elvégre az még beszélni is tud velünk… a természettel… Mérgesen mordulok,
oldalról belénk csapódik valami, mind a hárman pörgünk a tengelyünk körül, aztán
a fejünket rázva állunk fel. Josh véresen és törött mancsokkal morog a
domboldal felé. Egy vámpír a pók kísérőjével, egy Lord. Prüszkölök az
idegességtől. Ha a pók volna, azzal még
el tudnánk bánni. Nejit szólítom, de nem
válaszol, érzem, hogy ritkítja a Sötétség sorait, csendben és alattomosan, Josh
meg fejjel neki ment az elsőknek… Elhaladok Josh mellett, idegesen kapok a feje
felé, az érzéseimmel dorgálom, legszívesebben felrobbannék dühömben. A fogaim összecsattannak, egy bizonyos fokig uralnom kell az állatot, de
úgy érzem, kezd elszakadni a cérnám, el szoktam engedni, had tegye, amit jónak
lát, ez mindenkinek kell, ezért szoktunk csoportosan vagy egyedül vadászni,
mert ugye lényegében a puma nem igazán falka állat. De nekünk valahogy mégis meg
kellett alkudnunk magunkkal. Puhán
lépkedek a kavicsos vízmosásban, jelentőség teljesen leülök, és a tekintetemet
az előttünk állókra függesztem, hallom, hogy az erdőben többen is vannak,
nekünk is az egész falkával kellett volna jönnünk. Talán.
Felemelem az egyik mancsomat és rá érősen kiengedem a
körmeimet, a mancsom puha részét, a hártyák közt kezdem nyalogatni magam. Igen, ez a mozdulat a sugallat erősen emberi,
le vagytok szarva, várok, mit léptek?
A pók mozdult hamarabb, egy nálam is nagyobb, fekete özvegy
pedig ők a türelmesebb fajta. Abban a pillanatban a vámpír Lord is futásnak
eredt, a folyó mentén.
- Tartóztassátok fel
őket. – a következő pillanatban a
pók fullánkja oda csapódik be ahol még az imént ültem, de én már a vámpír
nyomában rohanok. Mögöttem a dulakodás hallatszik, kőről –kőre és fatörzsről
–fatörzsre ugrálok, hogy utolérjem a vámpírt.
- Úgy se kaapsz eell! Nekünk őőő kell! – vihogja előttem a
szélben végre sikerül fölé helyezkednem, az ugrásaim hatalmasak, alattam a
vámpír fut én pedig elég magasra tornáztam fel magamat a fák törzsein, hogy
fölüle vessem rá magamat.
Kazumi, te próbálj
vigyázni magadra, Joshnak szüksége van rád. Egyet értő morajlás volt a válasz a kérésemre,
folytattam az utamat, végül lecsaptam a vámpírra, egy tűz labdát hajított
felém, de a fejemet lehúzva rontottam rá, a hátába karmoltam átharaptam a
nyakát beszélnünk kéne vele, de nem fogok.
- Állj! - Jeremy… a legjobbkor. A többieknek el kéne a
segítség. A szemfogaim már átlyukasztották a vámpír nyakát, dühösen
fújtattam, vártam. – A helyedben nem tenném! – egy kard szegeződött a
torkomnak. Karmaimmal belevájtam az alattam elterülő testbe, az azon nyomban
szertefoszlott, mint egy könnyű pára felleg. Átkozott!
- Átvertelek kicsi oroszlááán! – a hangja egészen távolról
jött. Jóval előttem járt, nem vettem észre hogy kivetítette magát, ráadásul ez
egy igen erős megtestesülés volt. Egy bűzös hegyi troll tartotta a nyakamnak a
kardot, dühösen morogtam, az idegességemről egyebek közt még a füleim
lelapítottsága is árulkodott, elgördültem, de éreztem, hogy így is megvágott a
kard, de nem volt vészes. Elkezdtem körözni a troll körül, nem úgy kell
elképzelni őket, mint egy hat méter magas dagadt ágyékkötős pucér valami, nem
ezek 7-10 láb közötti magasságban tengődnek, ha az átváltozott alakjukban
vannak és normális pajzsokat, vérteket viselnek. Agyaraik persze vannak, ennek
is volt, torz mosolyra húzódott a pofája. Elrugaszkodtam a földől és egyenesen a nyakát
vettem célba, éreztem, hogy az egyik lábam felhasad, de komolyabb baj nem
történt, az összes körmömet kieresztettem és úgy kapaszkodtam a karjába,
nyakába és a lábaiba a hátsó lábaimmal. A fejét kaptam be rá zártam az
állkapcsomat és elterültünk a földön, innentől már csak vér és csontok roppanása,
mint azon a napon amikor Jasmin a fürdő közelében járt. Túl közel merészkedett
egy pók. A bennem rejlő vad egyre dühösebb volt, érezve azt, hogy elvesztette a
társát, mindenre képes volt.
Andy!
Vezérem!
…
Barátom…
…Testvérünk!
A falka társaim szólongathattak már egy ideje mi csak
dühödten marcangoltunk, megálltam és rájuk pillantottam, éreztem a kötelékünkön
keresztül, hogy aggódnak értem. Nem válaszoltam csak mordultam egyet és a
vámpír után lódultam így is értékes perceket veszthettem. A szagnyom még friss volt, így lélek szakadva
rohantam annak az irányába.
- SEGÍÍÍTSÉÉÉG!!! – valami életre kelt bennünk, én a
háttérbe húzódtam és hagytam, hogy az állat had mozogjon és tegye a dolgát.
Éreztem, hogy Neji itt van velem és úgy mozog, mint egy tükörkép. Lapultunk és
vártunk, úgy mozdultunk, hogy a szemünk ne verje vissza a fényt.
- Az apám befolyásos ember, ha jól bánnak velem, akkor
biztos többet fognak kapni értem, mint ha meggyötörnének!
- Eresszen el, azt sem tudom, hogy kik maguk! Hagyjanak! Azt
nee! – ruha szakadás jellegzetes hangját
hallottam, ezt nem tudtuk figyelmen kívül hagyni. Fel sem kellett mérnem a
távot, már ugrottam is, elég közel voltunk, csak át kell harapnom a Jasmint
fogva tartó torkát és mehetünk. Neji elintézi a másikat. De nem így történt, szinte kívülről láttam az
egészet, a troll aki a vámpír Lorddal volt, szinte artikulálatlanul üvöltött és
a vámpír mögé mutogatott, vagyis rám, amaz pedig megfordult. Pont az utolsó pillanatban. A tépőfogaim rázárultak
a kulcscsontjára. Éreztem, ahogy átszakítom a bőrt és a csontokat pedig
összeroppantom. Talán még időben megálltam, talán…
Jasmin
Nem tudom, hogy mióta feküdhettem itt, talán el is aludtam,
ez a legbiztosabb. Hangokra ébredtem, fölöttem beszélgettek. Az egyik valami
undorító fröcsögő és mély hangon, míg a másik igazán kedélyes és
arisztokratikus stílusban beszélt.
Óvatosan nyitottam ki a szememet, ezek biztos nem a felderítő mentő
csapat, azok már rég kiabálnának, hogy megtaláltak. De ezek nem. Rajtam
vitatkoznak.
- Jah, aszónta, hogy
úgy nem írhessünk hozzája, de máskíppen… - ördögi röfögést hallottam, ezt még
jó indulattal sem lehetett röhögésnek nevezni.
- Nem, barátocskám, az asszonyhoz nem nyúlsz, sehogy.
Épségben kell eljuttatnunk a mi Urunkhoz!
Ekkor belépett a látó terembe életem eddig látott, legundorítóbb legocsmányabb, leg-leg lénye. Őszintén szólva rettegtem, mint egy
atom robbantás után megmaradt túlélők elfajzott, beltenyésztett utódja.
Hatalmas agyari voltak, mintha a szemfogai kifelé ferdülve nőttek volna.
Leírhatatlanul hegyes és hosszú fülei voltak, a bőre, nyirkos és büdös.
Öklendeznem kellett tőle, ahogy egyre közelebb éreztem az auráját magamhoz,
igen nem tartotta meg azt a biztonságos száz métert, amikor a szag csak
távlatokban érezhető. Értem nyúlt.
- SEGÍÍÍTSÉÉÉG!!! -
kétségbe esetten kiáltottam fel.
- Senki sem fog a segítségedre jönni, a barátaid már mind
meghaltak. – hallottam az arisztokratikus hangot.
Erősen gondolkodtam, hogy mit mondhatnék, talán pénz kell
nekik, biztosan! Az pedig van bőven, apáméknál. Jaj, hogy miért nem hordok
magammal egy egész vagyont, ha ilyen helyzetbe kerülnék, biztos ki tudnám
vásárolni magamat.
- Az apám befolyásos ember, ha jól bánnak velem, akkor
biztos többet fognak kapni értem, mint ha meggyötörnének!
- Minket nem érdekel a pénzetek, nekünk csak a becses
személyed kell. – jelent meg egy
harmadik, aki eddig az árnyékban álldogálhatott.
- Hát akkó’ nekem is szabad eszt… – a büdös agyaras lény
közeledett felém.
- Fúj, milyen buliból jöttél el te részegen, hogy a jelmezed
még most is rajtad van? – szegeztem neki a kérdést, hátha ezzel is terelem
magamról a témát. Ám az agyaras karja
lendülni látszott, én felkészültem, hogy most igazán kapok egyet, hogy meg
fognak verni, ekkor ijedtemben megfogott a mögöttem álló alak és maga felé
fordított.
- Eresszen el, azt sem tudom, hogy kik maguk! Hagyjanak! Azt
nee!
Igazából nem tudom, hogy mi történhetett, de csak annyit
láttam, hogy felhasad a beöltözött ruhás ruhája, minden véres és szembe néz
velem, el a vállam felett, meg van döbbenve. Azt hiszem elszakadt a ruhája.
Nagyon megijedtem, azt se tudom, hogyan de hihetetlen sebességgel fordult meg a
vállamat markoló alak, velem együtt és egy… Ez…
egek! A szemei, olyan ismerősek. Sikítottam, ahogy a torkomon kifért, a
fájdalom elviselhetetlen volt, az állat letepert a földre. Hang nem jött ki a
torkomon, mindenem fájt, a vállam, a nyakam, a hátam a fejem egy merő fájdalom
volt az egész testem.
- Shh-rhhee-hhgíítsg! – suttogtam halkan, köhögnöm kellett,
alig bírtam oldalra fordítani a fejemet. Valami végig folyt a számon és
éreztem, hogy ködösödik az agyam, nem tudtam gondolkodni. Körülöttem hangok szálltak,
de semmit sem fogtam fel belőlük, orrfacsaró bűz öntötte el az egész helyet
ahol voltunk.
Csak ne én következzek,
biztos meg fog enni az a valami, ami így is széttépte a karomat…
Fájdalom.
Sötétség.
Dorombolás, dorombol valaki, nagyon hangos. Ez nem egy kis
macska. Hív, egy lila buborékban vagyok. Valaki más is van itt rajtam kívül...
Szia!
VálaszTörlésMég, még még... olvasni akarok!!! :)
Szegény Jasmin, vízbe fojtod, utána meg akarod etetni a pumával. Te kis szadista, így kínozni a főhőst. :)
Tetszett, és izgalmas is volt, jók a dupla szemszögek. Alig várom a következő részt.
Szia! :D
TörlésÖrülök, hogy tetszett és annak is hogy a dupla szemszög be vált :)) Majd akkor a korábbi részeket is össze ollózom szerintem ilyenformára :)
ja, és egy kérés. Ha lehet felteszed a helyére a fejiket, mert alig találtam meg. De már tudom, hogy nem csak a fejlécen lévő felsorolásnál kell a frisset keresni. Előre is köszi.
VálaszTörlésHuh, jó hogy mondod, annak a frissítése kimaradt O.o :$ Köszi, hogy szóltál, most be is pótlom gyorsan :))
Törlés