Kategória: sötét, humor, fantasy, misztikus
Szereplők: Sookie Stackhouse, Claude , Sam Merlotte, Hunter, Pam , Erich Northman,
Figyelmezetés: A történet a Vérvörös telihold a True Blood univerzum 9. könyvében található szereplői vannak benne, azt és az az előtti könyveket veszi valamelyest figyelembe. Egyébként az összes jog, Charlain-t illeti. Ami az ő karaktereit illeti ;) Valamint a 9 könyv után 12 évvel járunk a történetben.Sook kb 50 éves. A vámpírokat még mindig félik az emberek és nem jobb a helyzet az alakváltókkal sem.
True Wings ?
Elégedetten dőltem hátra a kocsim volánja mögött, szinte új szaga volt. Büszkén tekintettem le az új seb váltóra és minden más egyébre a kocsimban, ami egy ezerkilencszázhetvenes Ford Mustang Shelby GT ötszázas. Az eső kopogott a szél védőn, ahogy már fél órával ezelőtt is, nem mertem elindulni, mert egész nap a balsejtelem gyötört, mégis muszáj lesz. El kell intéznem pár dolgot a városban. Nem rég épült fel a birtokomon a házam és volt még hátra néhány papír, amit le kellett rendeznem a városban.
Igazából a mesterem hagyta rám, öt éves korom óta nevelt a japán gyógymódokra és a harc művészetre, nem igazán értettem mi szükségem rá, egy autó szerelő műhelyben, ahol már akkor a fényes autók szétszerelésében segédkeztem a nevelő apámnak. Többet értek az autókhoz és a harc művészethez mint a korombeli emberek többsége. Tizennyolc éves vagyok, az emberek már jóval azelőtt tudták, hogy vannak vámpírok, mielőtt megszülettem. A történelem könyvekbe is bekerült a megjelenésük, ahogy az alak váltóké és a vér állatoké is. Utóbbi kettő TFL-k (természet feletti lény) semmi bajom, ha nem keresztezed az útját egy vér állatnak nem kaphatod el tőle a fertőzést, ellenben egy sima mezei alak váltóval, aki nem fertőz. Hogy ezt honnan tudom? Benne van a biológia könyvekben. Tavaly fejeztem be az iskolát, minden évben új helyre kellett mennem, mert a múltam kísért. Gyámom, valami Mr. Cataliades, aki egyben az ügyvédem is , ő intézte az új iskolába való költözéseimet. Nemsokkal azután, miután lemészárolták a nevelő apám autó szerelő műhelyében dolgozó embereket, megjelent. A mesteremnél, aki megkapta a felügyeleti jogomat, a mester pedig nemrég két éve hunyt el, engem védelmezett. Úgy hiszem, vér állatoktól., csak azok lehetnek ilyen brutálisak és kegyetlenek, a vámpírok és a szadisták után gondolom... Engedéllyel vezethetek, különleges engedéllyel, mert egyes államokban még felnőtt kísérő kellene mellém. De itt nem, mégis mindig a kocsim kesztyű tartójában hordom, és ha elveszteném, mindig van otthon vagy ahol épp lakom a bőröndjeimben pár példány. Cadillac mert én már csak így hívom az ügyvédemet, nagyon előre látó egyes dolgokban. Ezt a házat már egy ideje terveztem, és Kazu Shouta a mesterem hagyta rám a földet. Itt talán békében és nyugodtan élhetem az életemet Cadillac állítása szerint meg tutira nem fognak megtalálni ebben Louisianabeli kis por fészekben, bíztam a szavában, így ide jöttem, és a segítségével mármint a közbenjárásával hamarabb felhúzták a házamat,mint egy társas házat... A múltam pedig, hagy némi kivetni valót maga után, egy lopott Corvett VRSZV rend számmal, extrákkal is csak negyven ezer dollár, de a vad barom százezer dollárt fizetett a verdáért, igen, értek a kocsi lopáshoz is amire nem vagyok büszke. A mai napig nem értem, hogy miért kaptam annyit az autóért, hiszen csak egy C6 Corvett volt... Rosvellből, Las Vegasba kellett leszállítanom, és úgy volt , hogy békén is hagynak. Letettem az autót egy Elvis Imitátor bulin a pénzt pedig a parkolóban egy vörös kézibőröndbe tették, közvetlenül oda ahova én parkoltam, így nem láttuk egymást, azt se tudom kinek kellett, az autó, csak azt tudtam, hogy így leszállnak rólam.
Eleget merengtem, így beindítottam a kocsit és elindultam a városba, Shreveport és Bon Temps között lakom, közelebb Bon Temps-hez, így az ő fennhatóságuk alá tartozom. A rendőrségi és a tűzoltó riasztóm számát kellett elvinnem valamint a kötelező pofa vizit és a gyámsági papírjaim bemutatása. Tehát egy újabb unalmasnak ígérkező nap. Pedig már igazán szerettem volna hogy ha lenyugszanak a kedélyek körülöttem és irány Shrevport, ahol tovább dj - kedhetek. Küldtem az egyik bárnak promót , és ahol eddig jártam mindig zsonglőrködtem a városokban, Mr Cadillac szerinte ez nem rossz, és mivel más a dj nevem mint az igazi, és tudok is vigyázni magamra, így azt mondta, hogy okés ha éjjelente koptatom a bakelitet.
Másfél órás ücsörgés végre elhagyhattam a rendőrséget, bár egyáltalán nem voltak valami szívélyesek a rendőr főnök, a pocakos Bellefleur rendőr főnök megszorongatott, pedig nem is vagyok vámpír vagy alak váltó akiket annyira utál. A fia pedig nem győzte csitítgatni, Ryan, nemrég végzett a rendőr iskolában, tele hazafiassággal és sokkal tágabb látókörrel mint az apja...
Kinyitottam a kocsim ajtaját, készültem beszállni amikor egy hang állított meg.
- Ne haragudj az előbbi miatt, csak szereti tudatni mindenkivel, hogy ő a főnök ... - Ryan állt mögöttem, kellemes és barátságos volt a hangja, száznyolcvan centi és barna haj, meleg barna tekintet. Bár az egyenruhától nem láttam, de sejtettem hogy szálkás izmokkal rendelkezik a ruha alatt is, akár csak a karján.
- Oh, semmiség, már megszoktam. - könnyeden legyintek miközben már fél lábbal az autóban vagyok, hiszen mennék is tovább a dolgomra.
- Tudod, este végzek, mit szólnál ha a Merlotte'sban találkoznánk? Mesélhetnék a városról, meg ilyesmi, ha már itt fogsz lakni. - magamban már mosolyogtam, éreztem a feszültségét és a kíváncsiságát, szerette volna tudni, hogy miért az a sok gyámsági és hitelesítési papír.
- Öhm, azt hiszem megoldható, de nem tudok sokáig maradni. - megeresztettem egy barátságos mosolyt, és beszálltam az autómba. Útközben láttam a fő út mellett a Merlotte's-t és még nem is ettem, esetleg megvárhatnám ott míg el nem érkezik a munka idő vége. De az túl ciki lenne, így inkább vásárolgatok addig, Tara's butik felé vettem az irányt. Azért tudom, ilyen jól hogy mi merre van, mert éjjel körbefurikáztam a várost párszor.
- Szia, te új vagy itt? - az egyik ruha kupac mögül egy női fej villant ki, afro amerikai, az a tipikus fonott haj. Szélesen mosolygott rám, én pedig vissza mosolyogtam rá. A frászt hozta rám, mivel nem láttam a pénztár mögött az eladót így sejtettem, hogy valahol a boltban van, de hogy rám is ilyesszen?
- Szia, igen, nemrég költöztem ide. - magamhoz is fogtam egy rakat zoknit, nem igazán volt kedvem senkivel sem ismerkedni, az ablak felé pillantottam, csak most vettem észre, hogy az eső el állt, sőt a napsütésből ítélve már jó ideje, míg az őrsön voltam az alatt állhatott el.
- Ezeket kérném. - pillantottam a boltosra.
- Persze, már is! - s ott volt a kasszánál, hogy fizethessek, én meg a fizetés után ki is slisszoltam. Be se mutatkoztam, nem baj, amilyen kis város már biztos tudják hogy hívnak. Ezek után már magába zárkózottnak is el fognak könyvelni, nem baj, amúgy is úgy terveztem, hogy időm nagy részét Shreveportban töltöm.
Leparkoltam a bár előtt, a táskámat magamhoz vettem és beléptem a bárba, otthonos és hangulatos, tele a helyi lakosokkal akik a munkából betértek ide.
Kiszemeltem egy ablak melletti asztalt, szükségem is lesz rá, át kell néznem néhány papírt. Leültem és a kezembe vettem az étlapot.
- Üdvözlöm a Merlotte's-ban, mit hozhatok? - egy nálam öt évvel idősebb fiú lépett elém és mosolygott le rám, mosolygott, de úgy éreztem, hogy kissé kétségbe van esve, én egy bátorító mosolyt küldtem felé.
- Egy pohár ananászos citromlevet kérek és egy Lafayette Burgert. - a táskám felé fordultam, elő vettem az iPodomat és a fejhallgatómat, aminek a fülére egy piros alapon fekete csillagot tett a dizájnere. Szerettem utazás közben ezt a fül hallgatót használni, így ha beszéltek hozzám tudtam a beszédre is meg a zenére is koncentrálni. Órák óta görnyedtem a papírjaim fölé, amikor az órámra pillantottam A Bellefleur srác nem jött el, ezalatt jó pár pohár üdítőt elfogyasztottam, és még egy Lafayette Burgert is rendeltem. Kinyújtóztattam a tagjaimat, és úgy döntöttem a nyakamba lököm a fejhallgatót, nem szólt hangosan a zene, de kétség kívül jól hang szigetel a cucc, így kissé zsibongónak tűnt a bár, így tizenegy óra felé. Éreztem, hogy az összes férfi szeme rám szegeződik, ezért az ablak felé tekintettem. Éreztem, hogy valami megérinti az elmémet többször is, de tudtam, hogy nem tudott áthatolni. Az öklömre tettem az államat és körbe néztem, a felszolgáló fiú a pult mögül épp engem nézett, aztán már egy vendéggel foglalkozott. Ekkor a konyha felől egy kiáltást hallottam. Ismét nyomást éreztem a fejemben, ezúttal sokkal erősebbet.
- Hunter, gyere Sookie itt van! - a felszolgáló fiú ekkor kiment, a mosdók irányába, erről eszembe jutott , hogy amióta itt vagyok kint sem voltam... a szükség pedig nagy úr... Felnyaláboltam a táskámat és elindultam, hogy elvégezzem a dolgomat, a kéz mosásnál tartottam, amikor két idegen elmét éreztem, hogy megpróbálnak behatolni a fejembe. A mosdó kagylóba kapaszkodva álltam, vettem egy mély lélegzetet és le engedtem a pajzsomat, hogy meghallgathassam, hogy kik azok.
- Franc, tud rólunk!
- Szerinted, azután, hogy többször is próbálkoztunk, olyan védelem mellett, nem kéne csodálkoznunk!
Két hang, egy fiatal izgatott fiú, és egy tapasztaltabb, idős női hang.
- Minket figyel! Érzed?
- De nem éreztem bizsergést.
- Sookie, szerinted vámpír?
- Nem, mert nappal láttad bejönni, ugye?
Felnevettem, úgy néztek rám mint egy csoda bogárra. Ezután tovább haladtam a többi elméhez, két alak váltó, izgatottak, mert most van a telihold első napja. Két gondolat olvasó, a többi pedig normális ember. Hogy miért nem lepődtem meg, ha már vámpírok és alak váltók, akkor biztos hogy ilyenek is léteznek, és magam is afféle csoda bogár volnék...
Jó segge van.... Hol szerezte vajon azt a boka csizmát? ... Szép a haja... Büdös városi fruska ... Az ölembe ültetném és hmm... Egy kép villant az agyamba, amint az ölében ülök, bleeh, fúj, felcsaptam a pajzsomat és kiléptem, a mosdóból. Mosolyogva pillantottam a párosra az ajtótól nem messze. Még egy kacsintással is megtűzdeltem a dolgot.
Egyik pillanatról a másikra kivert a víz, a gyomrom mintha virtus táncot járt volna a táskámat elejtettem, és vissza léptem az illemhelyre, szerencsére korábban már észre vettem, hogy azért tisztán van tartva. A vécé kagyló fölé görnyedtem, hánytam mint a lakodalmas kutya, egyszer csak az összes hangot hallottam a fejemben, a bárban mindenkinek a hangja beszűrődött a fejembe, egy lélegzet vételnyi szünetben felüvöltöttem. Hallottam hogy a zene felerősödik odakint, és kivágódik itt az ajtó az egész testem remegett.
- Jól vagy?
- Ahaaaaa.... -elnyújtott szavam végére újra a kagyló fölött görnyedtem és egy adagot adtam ki magamból.- Jó, hogy hangos de így is hallom őket... - rebegtem, ismét felordítottam, de ezúttal a lapockáim felé kaptam, és hanyatt kivágódtam a fülkéből, folytak a könnyeim, veszettül fájt és sírtam.
- Sam, azonnal be kell zárnunk ő egy TFL, szólj a fiadnak és Hunternek. Induljatok! - hallottam az utasítást ,de csak alig és amúgy sem nekem szólt, magzat pózban zokogtam a földön miközben a lapockáim masszíroztam és nyöszörögtem.Vakító fehér fény töltötte be a helyiséget, láttam a szemhéjam mögött.
- Jézus, Mária, Szent József! - ez volt az utolsó amit hallottam, mert elvesztettem az eszméletemet. Legalább már nem fájt semmi és nem éreztem rosszul magam, sehogy sem éreztem magam. Egy üres burok, a nagy feketeségben.
Sajnálom, eddig tudtalak védeni, lányom!
Egy kéz nyúlt felém a sötétségben és megsimogatott, majd egy csókot lehelt a homlokomra és eltűnt.
Egy borogatást helyeztek a fejemre, éreztem. Nyöszörögtem, megmozgattam a tagjaimat legalább nem vagyok lekötve. Fel akartam kelni de egy gyengéd kéz vissza tartott.
- Sss, maradj csak, még nem kéne felkelned. - kedves női hang volt, ahogy kinyitottam a szemem egy szőke haj zuhatag villant az arcomtól nem messze, és kék szemek, bájos kerek arc. Az ajtóban pedig egy szkeptikus kinézetű alakra vándorolt a tekintetem, fekete haj, és izmos felsőtest, férfias mégis kecses körülbelül láb magas, hullámzó fekete haj, lágy szemek, aprólékosan kidolgozott állkapocs, érzéki száj mogorva alsó ajakkal.
- Ő nem ember! - a tekintetem vissza vándorolt a mellettem ülő nőre. - Te, se nagyon. - lehunytam a szemem és nagyot sóhajtottam.
- A nevem, Sookie, Sookie Stackhouse, az övé pedig Claude Crane és az unokabátyám. - az ajtóban álló alak felé biccentett. - Te pedig Elizabeth Marie Gabrielle Lee volnál?
- Liz és kaphatnék inni? - most már megkíséreltem fel ülni, a nő, hagyott, szóval fel ültem. A tegnapi ruháimból egyedül a fürdő ruhám volt rajtam, ami patyolat tisztának tűnt. - Egyébként, mit keresek itt? Nem kórházban lenne a helyem? Szerintem csak elrontottam a gyomromat valamivel tegnap a Merlotte's-ban.
- Kedvesem... te... egyáltalán... nem tudod, hogy mi történt veled tegnap? - kérdőn néztek rám.
Körbe néztem a szobában, igazán hangulatos , fehér bútorok, mint egy gyerekszoba.Kiterjesztettem a tudatomat és nagyot szippantottam a levegőből.
- Egy vámpír van odalent!!! - azonnal felpattantam, amit meg is bántam.
- Nyugi, nem fog bántani, amúgy is nappal van. - tudtam, de azonnal el kellett húznom innen. Nem viseltem valami jól a halott halhatatlanokat. Nem vagyok annyira előítéletes, ha elkerülöm őket akkor békén hagynak. Egyszer Argentínában, egy hajszálon múlt az életem. A mai napig nem tudom, hogy hogyan sikerült kitépnem a szívét.
- Hol a mosdó?
- A folyosó végén, balra. - elindultam abba az irányba. A Claude nevezetű ürge nem állt arrébb az ajtóból, így kénytelen voltam mellette eloldalogni. Magamra csuktam az ajtót , és rögtön a tükör elé léptem, szarul festettem, és fogat is kell mosnom. Azt hamar megoldottam, nyomtam az ujj begyemre egy kis fog krémet és amennyire tudtam megsikáltam a fogaimat. Miközben fogat mostam figyeltem.
Nem hiszem el, hogy ennyi éven át ne tudta volna, hogy micsoda.
Egy átváltozás nem lehet ennyire fájdalmas, nem?
Nem, viszont ő nem úgy vált azzá, ami , hanem...
- Hanem hogy? - léptem be a nappaliba. - És, mi vagyok?
- Nézd, ülj le egy kicsit.
- Nem, haza kell mennem.
- Maradj! - afféle kérés és parancs is volt egyben a Claude nevűtől aki eddig is válaszolt nekem, nagy levegőt vettem és nyugalmat erőltettem magamra, végül is valamilyen okból nem vittek a kórházba és ezt meg kéne hálálnom nekik, vagy félnem kéne tőlük.
- Hol vagyok?
- A Bon Temps-i temetőtől nem messze. - válaszolt a nő aki az egyik fotelben ücsörgött.
- Nagyszerű... és a kocsim?
Itt van, a háztól nem messze. - válaszolta mosolyogva Sookie. A szememet forgatva leültem a kandalló melletti fotelbe, elég távol tőlük és túl távol az ajtótól. Egy fekete rövidnadrágot nyújtott felém Sookie, ezt félre tettem, terveztem hogy megfürdök és a fürdő ruhámat is kimosom, aztán gyalog elindulok a bárhoz.
- Szóval, te mikor születtél? - kezdtek bele a kérdezősködésbe.
- Nem látom értelmét a válasznak, hiszen alig ismerjük egymást. - próbáltam elhatárolódni a dologtól. Bizalmatlan vagyok, na!
- A jogsid szerint tizennyolc évvel ezelőtt. - Claude le ült a fotelbe Sookie mellé, egymás karjába bújtak, ha korábban nem mondták volna, hogy rokonok, talán szeretőknek nézném őket, bár. Távoli rokonok között nem ritka a szerelem...
- Ha a jogsim szerint akkor, nem gondolod hogy igaza is van? - vágtam vissza.
- Manapság nagyon jól lehet hamisítani az ilyen dolgokat... - hűvös hangja betöltötte a szobát. Le hunytam a szemem és hátra dőltem a fotelban.
- Te, tündér vagy, ő pedig csak félig. - szinte maguktól jöttek a szavak az ajkamra.
- Sookie, bejöhetek? Hotshot-ból Calvin az üdözvletét küldi. - azzal már be is lépett a férfi az ajtón. A tekintetét nem vette le rólunk, nem mondom, érdekesen festhettem a nappaliban, egy szál fürdőruhában, derékig érő szőke hajjal, ami olyan kócos , mint egy széna kazal. Keresztbe fontam magam előtt a kezemet.
- Ő pedig egy két lényegű, vér, megharapott. - a tekintetem tetőtől talpig végig mérte a belépő idegent.- A testvéred. - itt a vendég látóm felé pillantottam. Ezután az ölembe hajtottam a fejemet és légző gyakorlatokat csináltam. Nem szabad felidegesednem és meg gondolatlanul cselekednem. - Nem tudom mi ez. sóhajtottam a tenyerembe.
- Kicsim, te angyal vagy. - vállamon éreztem egy meleg kezet, kétkedve pillantottam az előttem térdelő alakra.
- Miii? Én, ugyan már? Van fogalmad róla miről beszélsz? Az angyalok nem léteznek! - felcsattantam és kihúztam magam ültömben. Aztán egyből leeresztettem a fotelben, amint hozzám ért és elkezdett belém áramolni a tegnap este össze képe. Egyre csak ráztam a fejem, és gyűlt az epe a számban.
- Nem..nem...nem ... nem! - elkezdtem fel alá járkálni a nappaliban. - Te, te mit láttál? - léptem Claude felé.
Láttam, hogy egy platós autó bekanyarodik a ház előtti köves útra, és három férfi igyekszik felemelni, de nem nagyon megy nekik, ezért elindult Claude ő, maga egyedül vitt be abba a szobába ahol felkeltem. Csodás szárnyaim vannak, hófehér, a fehérnél is fehérebb és tisztább, a végein pedig kék csíkozás van elől és hátul is, a hátam közepén pedig egy tetkó, ez igen, ez születésem óta ott van rajtam. Nagyon nehéz vagyok.Ezért letesznek az ágyra.
- Ez, nem ez... nem. Ez valami vicc!!! - hisztérikusan körbe pillantok, de nem látnám, hogy valamelyikük is vigyorogna, nem is ezt érzem az agyuk hullámaiból, véresen komolyan gondolják. - Én... most... megyek és fürdök. - el kellett lazulnom, felnyaláboltam a gatyát és magamra csuktam a fürdő ajtaját. Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy én, egy angyal lennék, ezek biztos tréfálnak velem és én vagyok a heti fő téma, az új lány akit átejtettek a palánkon. Bedugtam a dugót a kádba, és elkezdtem felengedni vízzel, míg telítődött a kád, kimostam a fürdő ruhámat. és felakasztottam száradni. Két órát töltöttem a vízben, miután megmostam a hajamat és ki is fésültem. Vissza éltem volna a vendég szeretetükkel? Nem igazán érdekelt, azok után, hogy ilyen viccet kitaláltak nem számított. Egyszerűen nem lehettem angyal, képtelenség. Olyan nincs! Felvettem a megszáradt fürdő ruhámat, és a gatyát is, kilépve megláttam a magassarkú cipőmet az ajtóban, jó legalább ez meg van, ha a gatyám és az ingem nincs meg. El kellett tűnnöm innen minél hamarabb, fel kell hívnom Mr. Cadillac-et.Beléptem abba a szobába, ahol felkeltem az ágy mellett ott volt a táskám, felkaptam és kivettem belőle a telefonomat. Elindultam a kijárat felé. Mondtam, hogy gyalogolni fogok nem? Meg is teszem.
- Hallo?
- Üdv, Cadillac, igen én vagyok Liz, itt vagyok Bon Temp'-s ben, tudja, itt mindenki hülye.
- Igen?
- Igen, azt állítják, angyal vagyok. Pedig nem! Ráadásul itt mindenki más! Tudja... más...
- Igen... igen, tudom.
- El akarok menni innen.
- Nem, nem teheted, ott kell maradnod. Különösen most.
- Nem értem, én nem akarok itt maradni, ezek dilisek, kitalálták ezt, hogy én a tegnap éjjel átváltoztam...
- Kinél vagy?
- Sookie Stackhause-nál.
- Óóóó, jó, helyes, csak maradj ott.Ismerem őt, az egyik ügyfelem. Pár nap múlva jelentkezem.
- De azért haza mehetek nem?
- Persze...
Azzal le is tette az az átkozott ügyvéd, nem értettem a viselkedését, mindig többet beszélt velem és most olyan szűkszavú volt... Így ledobtam a táskámat a verandán levő hinta ágyra, bármennyire is haragudtam a mostani helyzetemre azt, mondta, hogy maradjak, hát maradok, de remélem nem sokáig. A hajam még nedves volt, így elindultam egy sétára a ház körül, hallottam, hogy bent csörög a telefon. Nem értem, hogy miért kéne hinnem ezeknek az embereknek, de Cadillac-ben megbíztam.Magamhoz vettem az Ipodomat és a fejhallgatót és elindultam a felfedező kör utamra.
A magassarkút nem arra tervezték, hogy egy kis kertes ház környékén mászkáljanak vele, füvön, de jól elboldogultam vele. Úgy döntöttem tudomást sem veszek róluk bekerestem a kedvenc számaimat, Joan Jett I Love Rock N Roll-ját és az AC DC Highway to Helljét , ezerrel bömböltettem őket az autómba is mire vissza értem a sétából beültem és összekapcsoltam a lejátszót az Ipoddal együtt. A Born to be wild következett és felhangosítottam és az énekessel együtt mondtam a szöveget. Sikerült is megfeledkeznem a problémámról, befeküdtem a kocsim hátsó ülésére a lábfejemet meg kilógattam az autón és csak énekeltem. Nem zavartak az idegenek, akik bent voltak a házban. Kezdett kicsit hűvös lenni és azt hiszem el is szundítottam, így kiszálltam az autóból döbbenten vettem észre, hogy besötétedett, már jó ideje.
Be kerestem a saját mixjeimet és azokat hallgattam, úgy közeledtem a ház felé. Úgy hallottam sokan vannak bent.
- Óóó, Eric hallanod kellett volna, hogy énekel, ki akartam menni, hogy táncoljak vele, de Sooki olyan gonosz volt, azt mondta, hogy karót döf belém, ha kimegyek.
- És, csak úgy, a bár közepén átváltozott? - egy férfi , akit korábban még nem hallottam.Óóó ezek vámpírok, nem igaz. Hallottam ahogy családiasan évődnek egymás közt. Az őr lámpa fényében vissza fordultam az autó felé, ekkor egy vörös Corvettet pillantottam meg a felhajtón. A szívverésem rögtön felgyorsult, elindultam az autó felé, meg kell bizonyosodnom róla.
- Nem, hanem... - hallottam hogy Sookie belekezd a magyarázatba a férfinek, én lépésről lépésre közelebb kerültem az autóhoz.
Ez az egyik amit hallgatott Liz, és a lentebbi ruhákat viselte :)
Igazából a mesterem hagyta rám, öt éves korom óta nevelt a japán gyógymódokra és a harc művészetre, nem igazán értettem mi szükségem rá, egy autó szerelő műhelyben, ahol már akkor a fényes autók szétszerelésében segédkeztem a nevelő apámnak. Többet értek az autókhoz és a harc művészethez mint a korombeli emberek többsége. Tizennyolc éves vagyok, az emberek már jóval azelőtt tudták, hogy vannak vámpírok, mielőtt megszülettem. A történelem könyvekbe is bekerült a megjelenésük, ahogy az alak váltóké és a vér állatoké is. Utóbbi kettő TFL-k (természet feletti lény) semmi bajom, ha nem keresztezed az útját egy vér állatnak nem kaphatod el tőle a fertőzést, ellenben egy sima mezei alak váltóval, aki nem fertőz. Hogy ezt honnan tudom? Benne van a biológia könyvekben. Tavaly fejeztem be az iskolát, minden évben új helyre kellett mennem, mert a múltam kísért. Gyámom, valami Mr. Cataliades, aki egyben az ügyvédem is , ő intézte az új iskolába való költözéseimet. Nemsokkal azután, miután lemészárolták a nevelő apám autó szerelő műhelyében dolgozó embereket, megjelent. A mesteremnél, aki megkapta a felügyeleti jogomat, a mester pedig nemrég két éve hunyt el, engem védelmezett. Úgy hiszem, vér állatoktól., csak azok lehetnek ilyen brutálisak és kegyetlenek, a vámpírok és a szadisták után gondolom... Engedéllyel vezethetek, különleges engedéllyel, mert egyes államokban még felnőtt kísérő kellene mellém. De itt nem, mégis mindig a kocsim kesztyű tartójában hordom, és ha elveszteném, mindig van otthon vagy ahol épp lakom a bőröndjeimben pár példány. Cadillac mert én már csak így hívom az ügyvédemet, nagyon előre látó egyes dolgokban. Ezt a házat már egy ideje terveztem, és Kazu Shouta a mesterem hagyta rám a földet. Itt talán békében és nyugodtan élhetem az életemet Cadillac állítása szerint meg tutira nem fognak megtalálni ebben Louisianabeli kis por fészekben, bíztam a szavában, így ide jöttem, és a segítségével mármint a közbenjárásával hamarabb felhúzták a házamat,mint egy társas házat... A múltam pedig, hagy némi kivetni valót maga után, egy lopott Corvett VRSZV rend számmal, extrákkal is csak negyven ezer dollár, de a vad barom százezer dollárt fizetett a verdáért, igen, értek a kocsi lopáshoz is amire nem vagyok büszke. A mai napig nem értem, hogy miért kaptam annyit az autóért, hiszen csak egy C6 Corvett volt... Rosvellből, Las Vegasba kellett leszállítanom, és úgy volt , hogy békén is hagynak. Letettem az autót egy Elvis Imitátor bulin a pénzt pedig a parkolóban egy vörös kézibőröndbe tették, közvetlenül oda ahova én parkoltam, így nem láttuk egymást, azt se tudom kinek kellett, az autó, csak azt tudtam, hogy így leszállnak rólam.
Eleget merengtem, így beindítottam a kocsit és elindultam a városba, Shreveport és Bon Temps között lakom, közelebb Bon Temps-hez, így az ő fennhatóságuk alá tartozom. A rendőrségi és a tűzoltó riasztóm számát kellett elvinnem valamint a kötelező pofa vizit és a gyámsági papírjaim bemutatása. Tehát egy újabb unalmasnak ígérkező nap. Pedig már igazán szerettem volna hogy ha lenyugszanak a kedélyek körülöttem és irány Shrevport, ahol tovább dj - kedhetek. Küldtem az egyik bárnak promót , és ahol eddig jártam mindig zsonglőrködtem a városokban, Mr Cadillac szerinte ez nem rossz, és mivel más a dj nevem mint az igazi, és tudok is vigyázni magamra, így azt mondta, hogy okés ha éjjelente koptatom a bakelitet.
Másfél órás ücsörgés végre elhagyhattam a rendőrséget, bár egyáltalán nem voltak valami szívélyesek a rendőr főnök, a pocakos Bellefleur rendőr főnök megszorongatott, pedig nem is vagyok vámpír vagy alak váltó akiket annyira utál. A fia pedig nem győzte csitítgatni, Ryan, nemrég végzett a rendőr iskolában, tele hazafiassággal és sokkal tágabb látókörrel mint az apja...
Kinyitottam a kocsim ajtaját, készültem beszállni amikor egy hang állított meg.
- Ne haragudj az előbbi miatt, csak szereti tudatni mindenkivel, hogy ő a főnök ... - Ryan állt mögöttem, kellemes és barátságos volt a hangja, száznyolcvan centi és barna haj, meleg barna tekintet. Bár az egyenruhától nem láttam, de sejtettem hogy szálkás izmokkal rendelkezik a ruha alatt is, akár csak a karján.
- Oh, semmiség, már megszoktam. - könnyeden legyintek miközben már fél lábbal az autóban vagyok, hiszen mennék is tovább a dolgomra.
- Tudod, este végzek, mit szólnál ha a Merlotte'sban találkoznánk? Mesélhetnék a városról, meg ilyesmi, ha már itt fogsz lakni. - magamban már mosolyogtam, éreztem a feszültségét és a kíváncsiságát, szerette volna tudni, hogy miért az a sok gyámsági és hitelesítési papír.
- Öhm, azt hiszem megoldható, de nem tudok sokáig maradni. - megeresztettem egy barátságos mosolyt, és beszálltam az autómba. Útközben láttam a fő út mellett a Merlotte's-t és még nem is ettem, esetleg megvárhatnám ott míg el nem érkezik a munka idő vége. De az túl ciki lenne, így inkább vásárolgatok addig, Tara's butik felé vettem az irányt. Azért tudom, ilyen jól hogy mi merre van, mert éjjel körbefurikáztam a várost párszor.
- Szia, te új vagy itt? - az egyik ruha kupac mögül egy női fej villant ki, afro amerikai, az a tipikus fonott haj. Szélesen mosolygott rám, én pedig vissza mosolyogtam rá. A frászt hozta rám, mivel nem láttam a pénztár mögött az eladót így sejtettem, hogy valahol a boltban van, de hogy rám is ilyesszen?
- Szia, igen, nemrég költöztem ide. - magamhoz is fogtam egy rakat zoknit, nem igazán volt kedvem senkivel sem ismerkedni, az ablak felé pillantottam, csak most vettem észre, hogy az eső el állt, sőt a napsütésből ítélve már jó ideje, míg az őrsön voltam az alatt állhatott el.
- Ezeket kérném. - pillantottam a boltosra.
- Persze, már is! - s ott volt a kasszánál, hogy fizethessek, én meg a fizetés után ki is slisszoltam. Be se mutatkoztam, nem baj, amilyen kis város már biztos tudják hogy hívnak. Ezek után már magába zárkózottnak is el fognak könyvelni, nem baj, amúgy is úgy terveztem, hogy időm nagy részét Shreveportban töltöm.
Leparkoltam a bár előtt, a táskámat magamhoz vettem és beléptem a bárba, otthonos és hangulatos, tele a helyi lakosokkal akik a munkából betértek ide.
Kiszemeltem egy ablak melletti asztalt, szükségem is lesz rá, át kell néznem néhány papírt. Leültem és a kezembe vettem az étlapot.
- Üdvözlöm a Merlotte's-ban, mit hozhatok? - egy nálam öt évvel idősebb fiú lépett elém és mosolygott le rám, mosolygott, de úgy éreztem, hogy kissé kétségbe van esve, én egy bátorító mosolyt küldtem felé.
- Egy pohár ananászos citromlevet kérek és egy Lafayette Burgert. - a táskám felé fordultam, elő vettem az iPodomat és a fejhallgatómat, aminek a fülére egy piros alapon fekete csillagot tett a dizájnere. Szerettem utazás közben ezt a fül hallgatót használni, így ha beszéltek hozzám tudtam a beszédre is meg a zenére is koncentrálni. Órák óta görnyedtem a papírjaim fölé, amikor az órámra pillantottam A Bellefleur srác nem jött el, ezalatt jó pár pohár üdítőt elfogyasztottam, és még egy Lafayette Burgert is rendeltem. Kinyújtóztattam a tagjaimat, és úgy döntöttem a nyakamba lököm a fejhallgatót, nem szólt hangosan a zene, de kétség kívül jól hang szigetel a cucc, így kissé zsibongónak tűnt a bár, így tizenegy óra felé. Éreztem, hogy az összes férfi szeme rám szegeződik, ezért az ablak felé tekintettem. Éreztem, hogy valami megérinti az elmémet többször is, de tudtam, hogy nem tudott áthatolni. Az öklömre tettem az államat és körbe néztem, a felszolgáló fiú a pult mögül épp engem nézett, aztán már egy vendéggel foglalkozott. Ekkor a konyha felől egy kiáltást hallottam. Ismét nyomást éreztem a fejemben, ezúttal sokkal erősebbet.
- Hunter, gyere Sookie itt van! - a felszolgáló fiú ekkor kiment, a mosdók irányába, erről eszembe jutott , hogy amióta itt vagyok kint sem voltam... a szükség pedig nagy úr... Felnyaláboltam a táskámat és elindultam, hogy elvégezzem a dolgomat, a kéz mosásnál tartottam, amikor két idegen elmét éreztem, hogy megpróbálnak behatolni a fejembe. A mosdó kagylóba kapaszkodva álltam, vettem egy mély lélegzetet és le engedtem a pajzsomat, hogy meghallgathassam, hogy kik azok.
- Franc, tud rólunk!
- Szerinted, azután, hogy többször is próbálkoztunk, olyan védelem mellett, nem kéne csodálkoznunk!
Két hang, egy fiatal izgatott fiú, és egy tapasztaltabb, idős női hang.
- Minket figyel! Érzed?
- De nem éreztem bizsergést.
- Sookie, szerinted vámpír?
- Nem, mert nappal láttad bejönni, ugye?
Felnevettem, úgy néztek rám mint egy csoda bogárra. Ezután tovább haladtam a többi elméhez, két alak váltó, izgatottak, mert most van a telihold első napja. Két gondolat olvasó, a többi pedig normális ember. Hogy miért nem lepődtem meg, ha már vámpírok és alak váltók, akkor biztos hogy ilyenek is léteznek, és magam is afféle csoda bogár volnék...
Jó segge van.... Hol szerezte vajon azt a boka csizmát? ... Szép a haja... Büdös városi fruska ... Az ölembe ültetném és hmm... Egy kép villant az agyamba, amint az ölében ülök, bleeh, fúj, felcsaptam a pajzsomat és kiléptem, a mosdóból. Mosolyogva pillantottam a párosra az ajtótól nem messze. Még egy kacsintással is megtűzdeltem a dolgot.
Egyik pillanatról a másikra kivert a víz, a gyomrom mintha virtus táncot járt volna a táskámat elejtettem, és vissza léptem az illemhelyre, szerencsére korábban már észre vettem, hogy azért tisztán van tartva. A vécé kagyló fölé görnyedtem, hánytam mint a lakodalmas kutya, egyszer csak az összes hangot hallottam a fejemben, a bárban mindenkinek a hangja beszűrődött a fejembe, egy lélegzet vételnyi szünetben felüvöltöttem. Hallottam hogy a zene felerősödik odakint, és kivágódik itt az ajtó az egész testem remegett.
- Jól vagy?
- Ahaaaaa.... -elnyújtott szavam végére újra a kagyló fölött görnyedtem és egy adagot adtam ki magamból.- Jó, hogy hangos de így is hallom őket... - rebegtem, ismét felordítottam, de ezúttal a lapockáim felé kaptam, és hanyatt kivágódtam a fülkéből, folytak a könnyeim, veszettül fájt és sírtam.
- Sam, azonnal be kell zárnunk ő egy TFL, szólj a fiadnak és Hunternek. Induljatok! - hallottam az utasítást ,de csak alig és amúgy sem nekem szólt, magzat pózban zokogtam a földön miközben a lapockáim masszíroztam és nyöszörögtem.Vakító fehér fény töltötte be a helyiséget, láttam a szemhéjam mögött.
- Jézus, Mária, Szent József! - ez volt az utolsó amit hallottam, mert elvesztettem az eszméletemet. Legalább már nem fájt semmi és nem éreztem rosszul magam, sehogy sem éreztem magam. Egy üres burok, a nagy feketeségben.
Sajnálom, eddig tudtalak védeni, lányom!
Egy kéz nyúlt felém a sötétségben és megsimogatott, majd egy csókot lehelt a homlokomra és eltűnt.
Egy borogatást helyeztek a fejemre, éreztem. Nyöszörögtem, megmozgattam a tagjaimat legalább nem vagyok lekötve. Fel akartam kelni de egy gyengéd kéz vissza tartott.
- Sss, maradj csak, még nem kéne felkelned. - kedves női hang volt, ahogy kinyitottam a szemem egy szőke haj zuhatag villant az arcomtól nem messze, és kék szemek, bájos kerek arc. Az ajtóban pedig egy szkeptikus kinézetű alakra vándorolt a tekintetem, fekete haj, és izmos felsőtest, férfias mégis kecses körülbelül láb magas, hullámzó fekete haj, lágy szemek, aprólékosan kidolgozott állkapocs, érzéki száj mogorva alsó ajakkal.
- Ő nem ember! - a tekintetem vissza vándorolt a mellettem ülő nőre. - Te, se nagyon. - lehunytam a szemem és nagyot sóhajtottam.
- A nevem, Sookie, Sookie Stackhouse, az övé pedig Claude Crane és az unokabátyám. - az ajtóban álló alak felé biccentett. - Te pedig Elizabeth Marie Gabrielle Lee volnál?
- Liz és kaphatnék inni? - most már megkíséreltem fel ülni, a nő, hagyott, szóval fel ültem. A tegnapi ruháimból egyedül a fürdő ruhám volt rajtam, ami patyolat tisztának tűnt. - Egyébként, mit keresek itt? Nem kórházban lenne a helyem? Szerintem csak elrontottam a gyomromat valamivel tegnap a Merlotte's-ban.
- Kedvesem... te... egyáltalán... nem tudod, hogy mi történt veled tegnap? - kérdőn néztek rám.
Körbe néztem a szobában, igazán hangulatos , fehér bútorok, mint egy gyerekszoba.Kiterjesztettem a tudatomat és nagyot szippantottam a levegőből.
- Egy vámpír van odalent!!! - azonnal felpattantam, amit meg is bántam.
- Nyugi, nem fog bántani, amúgy is nappal van. - tudtam, de azonnal el kellett húznom innen. Nem viseltem valami jól a halott halhatatlanokat. Nem vagyok annyira előítéletes, ha elkerülöm őket akkor békén hagynak. Egyszer Argentínában, egy hajszálon múlt az életem. A mai napig nem tudom, hogy hogyan sikerült kitépnem a szívét.
- Hol a mosdó?
- A folyosó végén, balra. - elindultam abba az irányba. A Claude nevezetű ürge nem állt arrébb az ajtóból, így kénytelen voltam mellette eloldalogni. Magamra csuktam az ajtót , és rögtön a tükör elé léptem, szarul festettem, és fogat is kell mosnom. Azt hamar megoldottam, nyomtam az ujj begyemre egy kis fog krémet és amennyire tudtam megsikáltam a fogaimat. Miközben fogat mostam figyeltem.
Nem hiszem el, hogy ennyi éven át ne tudta volna, hogy micsoda.
Egy átváltozás nem lehet ennyire fájdalmas, nem?
Nem, viszont ő nem úgy vált azzá, ami , hanem...
- Hanem hogy? - léptem be a nappaliba. - És, mi vagyok?
- Nézd, ülj le egy kicsit.
- Nem, haza kell mennem.
- Maradj! - afféle kérés és parancs is volt egyben a Claude nevűtől aki eddig is válaszolt nekem, nagy levegőt vettem és nyugalmat erőltettem magamra, végül is valamilyen okból nem vittek a kórházba és ezt meg kéne hálálnom nekik, vagy félnem kéne tőlük.
- Hol vagyok?
- A Bon Temps-i temetőtől nem messze. - válaszolt a nő aki az egyik fotelben ücsörgött.
- Nagyszerű... és a kocsim?
Itt van, a háztól nem messze. - válaszolta mosolyogva Sookie. A szememet forgatva leültem a kandalló melletti fotelbe, elég távol tőlük és túl távol az ajtótól. Egy fekete rövidnadrágot nyújtott felém Sookie, ezt félre tettem, terveztem hogy megfürdök és a fürdő ruhámat is kimosom, aztán gyalog elindulok a bárhoz.
- Szóval, te mikor születtél? - kezdtek bele a kérdezősködésbe.
- Nem látom értelmét a válasznak, hiszen alig ismerjük egymást. - próbáltam elhatárolódni a dologtól. Bizalmatlan vagyok, na!
- A jogsid szerint tizennyolc évvel ezelőtt. - Claude le ült a fotelbe Sookie mellé, egymás karjába bújtak, ha korábban nem mondták volna, hogy rokonok, talán szeretőknek nézném őket, bár. Távoli rokonok között nem ritka a szerelem...
- Ha a jogsim szerint akkor, nem gondolod hogy igaza is van? - vágtam vissza.
- Manapság nagyon jól lehet hamisítani az ilyen dolgokat... - hűvös hangja betöltötte a szobát. Le hunytam a szemem és hátra dőltem a fotelban.
- Te, tündér vagy, ő pedig csak félig. - szinte maguktól jöttek a szavak az ajkamra.
- Sookie, bejöhetek? Hotshot-ból Calvin az üdözvletét küldi. - azzal már be is lépett a férfi az ajtón. A tekintetét nem vette le rólunk, nem mondom, érdekesen festhettem a nappaliban, egy szál fürdőruhában, derékig érő szőke hajjal, ami olyan kócos , mint egy széna kazal. Keresztbe fontam magam előtt a kezemet.
- Ő pedig egy két lényegű, vér, megharapott. - a tekintetem tetőtől talpig végig mérte a belépő idegent.- A testvéred. - itt a vendég látóm felé pillantottam. Ezután az ölembe hajtottam a fejemet és légző gyakorlatokat csináltam. Nem szabad felidegesednem és meg gondolatlanul cselekednem. - Nem tudom mi ez. sóhajtottam a tenyerembe.
- Kicsim, te angyal vagy. - vállamon éreztem egy meleg kezet, kétkedve pillantottam az előttem térdelő alakra.
- Miii? Én, ugyan már? Van fogalmad róla miről beszélsz? Az angyalok nem léteznek! - felcsattantam és kihúztam magam ültömben. Aztán egyből leeresztettem a fotelben, amint hozzám ért és elkezdett belém áramolni a tegnap este össze képe. Egyre csak ráztam a fejem, és gyűlt az epe a számban.
- Nem..nem...nem ... nem! - elkezdtem fel alá járkálni a nappaliban. - Te, te mit láttál? - léptem Claude felé.
Láttam, hogy egy platós autó bekanyarodik a ház előtti köves útra, és három férfi igyekszik felemelni, de nem nagyon megy nekik, ezért elindult Claude ő, maga egyedül vitt be abba a szobába ahol felkeltem. Csodás szárnyaim vannak, hófehér, a fehérnél is fehérebb és tisztább, a végein pedig kék csíkozás van elől és hátul is, a hátam közepén pedig egy tetkó, ez igen, ez születésem óta ott van rajtam. Nagyon nehéz vagyok.Ezért letesznek az ágyra.
- Ez, nem ez... nem. Ez valami vicc!!! - hisztérikusan körbe pillantok, de nem látnám, hogy valamelyikük is vigyorogna, nem is ezt érzem az agyuk hullámaiból, véresen komolyan gondolják. - Én... most... megyek és fürdök. - el kellett lazulnom, felnyaláboltam a gatyát és magamra csuktam a fürdő ajtaját. Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy én, egy angyal lennék, ezek biztos tréfálnak velem és én vagyok a heti fő téma, az új lány akit átejtettek a palánkon. Bedugtam a dugót a kádba, és elkezdtem felengedni vízzel, míg telítődött a kád, kimostam a fürdő ruhámat. és felakasztottam száradni. Két órát töltöttem a vízben, miután megmostam a hajamat és ki is fésültem. Vissza éltem volna a vendég szeretetükkel? Nem igazán érdekelt, azok után, hogy ilyen viccet kitaláltak nem számított. Egyszerűen nem lehettem angyal, képtelenség. Olyan nincs! Felvettem a megszáradt fürdő ruhámat, és a gatyát is, kilépve megláttam a magassarkú cipőmet az ajtóban, jó legalább ez meg van, ha a gatyám és az ingem nincs meg. El kellett tűnnöm innen minél hamarabb, fel kell hívnom Mr. Cadillac-et.Beléptem abba a szobába, ahol felkeltem az ágy mellett ott volt a táskám, felkaptam és kivettem belőle a telefonomat. Elindultam a kijárat felé. Mondtam, hogy gyalogolni fogok nem? Meg is teszem.
- Hallo?
- Üdv, Cadillac, igen én vagyok Liz, itt vagyok Bon Temp'-s ben, tudja, itt mindenki hülye.
- Igen?
- Igen, azt állítják, angyal vagyok. Pedig nem! Ráadásul itt mindenki más! Tudja... más...
- Igen... igen, tudom.
- El akarok menni innen.
- Nem, nem teheted, ott kell maradnod. Különösen most.
- Nem értem, én nem akarok itt maradni, ezek dilisek, kitalálták ezt, hogy én a tegnap éjjel átváltoztam...
- Kinél vagy?
- Sookie Stackhause-nál.
- Óóóó, jó, helyes, csak maradj ott.Ismerem őt, az egyik ügyfelem. Pár nap múlva jelentkezem.
- De azért haza mehetek nem?
- Persze...
Azzal le is tette az az átkozott ügyvéd, nem értettem a viselkedését, mindig többet beszélt velem és most olyan szűkszavú volt... Így ledobtam a táskámat a verandán levő hinta ágyra, bármennyire is haragudtam a mostani helyzetemre azt, mondta, hogy maradjak, hát maradok, de remélem nem sokáig. A hajam még nedves volt, így elindultam egy sétára a ház körül, hallottam, hogy bent csörög a telefon. Nem értem, hogy miért kéne hinnem ezeknek az embereknek, de Cadillac-ben megbíztam.Magamhoz vettem az Ipodomat és a fejhallgatót és elindultam a felfedező kör utamra.
A magassarkút nem arra tervezték, hogy egy kis kertes ház környékén mászkáljanak vele, füvön, de jól elboldogultam vele. Úgy döntöttem tudomást sem veszek róluk bekerestem a kedvenc számaimat, Joan Jett I Love Rock N Roll-ját és az AC DC Highway to Helljét , ezerrel bömböltettem őket az autómba is mire vissza értem a sétából beültem és összekapcsoltam a lejátszót az Ipoddal együtt. A Born to be wild következett és felhangosítottam és az énekessel együtt mondtam a szöveget. Sikerült is megfeledkeznem a problémámról, befeküdtem a kocsim hátsó ülésére a lábfejemet meg kilógattam az autón és csak énekeltem. Nem zavartak az idegenek, akik bent voltak a házban. Kezdett kicsit hűvös lenni és azt hiszem el is szundítottam, így kiszálltam az autóból döbbenten vettem észre, hogy besötétedett, már jó ideje.
Be kerestem a saját mixjeimet és azokat hallgattam, úgy közeledtem a ház felé. Úgy hallottam sokan vannak bent.
- Óóó, Eric hallanod kellett volna, hogy énekel, ki akartam menni, hogy táncoljak vele, de Sooki olyan gonosz volt, azt mondta, hogy karót döf belém, ha kimegyek.
- És, csak úgy, a bár közepén átváltozott? - egy férfi , akit korábban még nem hallottam.Óóó ezek vámpírok, nem igaz. Hallottam ahogy családiasan évődnek egymás közt. Az őr lámpa fényében vissza fordultam az autó felé, ekkor egy vörös Corvettet pillantottam meg a felhajtón. A szívverésem rögtön felgyorsult, elindultam az autó felé, meg kell bizonyosodnom róla.
- Nem, hanem... - hallottam hogy Sookie belekezd a magyarázatba a férfinek, én lépésről lépésre közelebb kerültem az autóhoz.
Ez az egyik amit hallgatott Liz, és a lentebbi ruhákat viselte :)
Szia!
VálaszTörlésTetszik az alap történet, ígéretesnek tűnik. Néha kicsit kuszák a bekezdésen belüli részek, de majd kiforrja magát. Változatos szóhasználat, kerek leírások, összefüggő cselekvés. Egyszóval: Cool!
Várható folytatás, vagy csak szárnypróbálgatás marad?
Szia! :)
TörlésVárható folytatás, már félig kész is van a fejezet egy része papíron, azt már csak be kell gépelnem és onnantól gépen írom tovább :)
Köszönöm, hogy írtál a tartalomról is, ez nekem igazán sokat jelent! :) Ha a továbbiakban is így folytatod a kommentelést akkor nagyon hálás lennék! :)
Puszi, Yzarr