True Blood - Fanfic - Mini

Tartalom: A történet, bele illik a saját True Blood fanficembe, a kiemelt vendégszereplőm továbbra is az angyal leányzó Elizabeth Marie Gabrielle Lee vagyis Liz, a barátaniak pedig Gab(Géb). Halloween a meglepetések és furaságok órái.
Kategória: sötét, _humor_, fantasy, erotika
Figyelmeztetés:  A Fanficem egy külön álló mókás extra fejezete amely Kharex versenyére készült. _Nagyon_ kíváncsi vagyok a véleményekre, mert ez az első olyan, amire előre meghatározott szavakat kellett beillesztenem a szövegbe. Átírás és későbbi saját fanfic történetembe előfordulhat, hogy bele illesztem az oda illő részeket;)

Amik ezek voltak:  

Virágcserép (fiatalkori bűnözés)

Helyesírás (mai divat)

Lobotómia (informatika)

Terepjáró (horgászat)

Hajléktalan (reneszánsz)

Macska (terrorizmus)

True Wings 

Órák óta róttam a köröket a szobában, már a fejem tetejéről is levakartam a hajam annyiszor szántottam át az ujjaimmal azokon a kesze – kusza derékig érő szinte már platinaszőke frizurámon. A kezemben pedig egy whisky-s poharat szorongatottam, a jég már rég elolvadt benne, keveredve az itallal, amely az én ízlésemnek már az ihatatlan kategóriába süllyedt.  Ehhez, is mint mindig nem kellett más, mint Eric Northman az ötös körzet seriffje. Neki nem parancsolgathat senki sem! Ő nem Sookie Stackhouse! Kikéri magának és nagyon is köszöni szépen, semmi köze ahhoz a nőszemélyhez, szerencsére. Hiszen, ha most valami miatt ideges és eheti a kefét, az nem más, mint az a két egyén. Egyszer csak megálltam és meredten bámultam ki az ablakon, az elmúlt alkonyat járt az eszembe, nemsokára pirkad… Ezen merengve pörgettem át az agyamon ismét az ott történteket:


„- Persze, menj csak Dereckel ő majd kísér, téged nem kell más tenned, mint kiderítened, hogy a hajléktalanok mit viseltek abban a faluban.
- De , Eric! Az egy reneszánsz falu volt, mégis mit képzelsz? Ráadásul filmforgatás! Ti, valamire készültök ellenem! Még hogy én!!! Derítsem ki, hogy mit viseltek! Hah! Azért… Egy hagyományőrző faluba miért én menjek?! Arra ott van Luke, a nappali szolgád!
- De kérlek! A helyesírás ott nem éppen a mai divat szerint folyt!
- És?! Mi vagyok én, angol tanár? Csövesek és helyesírás után kutassak? Egy… ah! Még csak nem is vagyok a szolgád! – a szőke úgy tombolt, mint egy hurrikán. Az előtte ülő férfi pedig jót mosolygott annak mérgességén.


- Ezen könnyen segíthetünk.  – dőlt hátra a kényelmes irodai fotelben.
- Persze! Még mit nem?! Egy agyatlan harapásfüggőnek nézel? Vagy olyannak, aki könnyen beadja a derekát? – a nyomaték kedvéért csípőre vágta a kezét és úgy állt a férfivel szembe. Comb középig érő szoknya volt rajta, hosszú harisnyával, amelynek vége a szoknya alatt végződött.
- Nem, Gab de ezen is tudok segíteni. – ez már sokkal fenyegetőbben hangzott és a férfi arca is komolyabb ábrázatot öltött a tekintete elidőzött a szoknya peremén lelki szemeivel már a harisnyatartóval vívott ádáz csatát. 


- Ne! Ne nézz, rám úgy mintha éppen most mélyesztenéd a fogadat belém, ott… - azért Gab mégis jól hallhatóan nyelt egyet. Hiszen az a perzselő tekintet, már rég levette a lábáról, de ha pisztolyt is tartanának a halántékához nem vallaná be soha sem, hogy igen is Eric Northman az a férfi, aki szívesen eljátszadozhat vele.  Térj már észhez Elizabeth Marie Gabriell Lee!!! Azonnal verd ki a fejedből ezt az egész képtelen ötletet! 


- Tudod, ha már itt tartunk, szerintem Hunter ennek nem igazán örülne. Te, aki az égből szálltál közénk, nem segítesz, mert meg kért engem, hogy derítsem ki, hogy ami kellhet a disszertációjához az ott található meg, de ő a munkája miatt nem mehet… Én ugye nappal nem utazhatok… Te pedig… Olyan hálátlan vagy! A Merlotte’s kölyökkel smároltál a minap. A bárban.
- Hogy mi?! – szaladt a nő hangja egyből szopránba. 

- Bizony! –elégedetten kelt fel a fotelből a két méter magas vámpír és sétált át a dolgozó asztal elé, ott pedig rá ült az asztal peremére, Gab pedig tett hátrább néhány lépést.
- Te is és én is tudjuk, hogy nem jártam a bárban több mint egy hónapja. Miért is? Mert ő fensége viking segge túl széles ráadásul kényes, észrevettem, hogy milyen képet vágtál, amikor a lemezek közé csaptam és a tömeg… elhallgatott, aztán mindenki ott csüngött a pult előtt, mint terepjáró a horgászaton! – büszkén vágta ki a mellkasát a nő és egyre jobban hátrált, a tíz centis magas sarkú halkan kopogott, ahogy araszolt egyre hátrébb. 


- Ismételd meg! – kelt fel az asztaltól a férfi és úgy indult Gab után, mint a prédáját cserkésző vad.
- Mit? Hogy úgy tapadtak rám, mint a terepjáró a horgászatra?
- Nem,  „Mert ő fensége viking segge túl széles, ráadásul kényes!” – határozottan le utánozta az előtte álló hangját. 


- Eric! Probléma van az egyik vendéggel. Gab, de csinos vagy, francia csipkés? – a Pam már fordult is ki, hogy megnézze azt, hogy hogyan fog Eric rendet tenni.
- Csak utánad… - szólt a határozott férfihang. Gab mögül.  A nő váll rándítva indult el Eric előtt, lágy fuvallat érte amint kilépett a folyosóra a férfi már előtte is volt.
- Mit nevetsz? – förmedt rá a vámpírra. Amaz jelentőség teljesen pillantott a szoknya irányába. A lánynak most libbent vissza a helyére az említett ruhadarabja.
- Vörös, francia, csipkés. – állapította meg a férfi és már kint is volt, hogy eltűnjön a vendégek forgatagában. 


- Bunkó! – morogta az orra alatt a lány. Tudta, hogy meg kell tennie, amit a férfi, kér, hiszen éppen egy szívességet akar kérni tőle ő is. – Szemétláda! – suttogta még mindig.
- Egy dupla whisky-t jéggel. – vetette oda a lány a pultosnak.
- Személyi? – vonta fel a szemöldökét a másik.
- Kinyalhatod! – a Fangtasiaban másképp be se engednék az embereket.
- Neked bármit édes virágcserepem! – azzal már le is tette a lány elé a poharat. 
- Tudod, ez a baj a mai fiatalkorúakkal, beszökni egy vámpír bárba ahol csak a halál vár rájuk. – ráncolta a szemöldökét a bájos Gab. – Aztán ott van a V árulás és használat, jó kis bűnözők mondhatom, de aztán sorolhatnám a listát, felérne egy lobotómiával… 


- Hát, arany bogár az –az informatikus nem hiszem, hogy ezt érdemelte… - bökött a tekintetével az egyik sarokba.  Eric volt az tiszta droid kinézete volt, igazi számítás technikus.  Szemüveg, ing, nyakkendő vasalt nadrág. Ennél eredetibbet ki sem találhatott volna. Mintha megérezte volna, hogy Gab őt nézi, rá pillantott és felállt, oda sétált az iszogató lányhoz. Aki felvont szemöldökkel várta, hogy mi fog történni. Egy hajtásra felitta a whisky-t kicsit megbillent a feje és hevesebben kezdett verni a szíve, kipirult az arca. Túl gyorsan itta meg azt az átkozott alkoholt. Eric elé lépett le vette a szemüvegét, átkarolta a derekát és kissé megemelte, majd magához vonta.  Durván rá tapadt Gab ajkára először követelőző volt és birtokló a döbbent nő ajkán könnyen átjutott a nyelve, Gab teljesen elgyengült a férfi becézgető nyelvétől ám mielőtt még bele merülhettek volna megharapta annak nyelvét. Eric tenyere határozottan tartotta a nő tarkóját.  A vámpír is visszaharapott, mit harapott inkább karcolta a szemfogával a nő nyelvét. Gab ijedten csapkodott a kezeivel szabadulni akart, érezte a torkán lecsorduló saját és a vámpír energikus vérét. A lábával rúgkapált. A szemeit nem csukta be, de a testét elengedte, nem küzdött a nálánál erősebb vámpír ellen.  A keze azért felkúszott a férfi nyakára és azt ott tartotta, végül vége lett a csóknak. ”


Lassan tértem vissza a merengésemből, igen végig pörgettem az elmúlt órák eseményeit, hogy mit tehettem volna másként, de nem jutottam többre… Fennhangon szólaltam meg, és mérgesen csaptam a konyha csempéjére a súlyos whiskys poharat.


- Persze, gratulálunk, megcsókoltad a Merlotte’s kölyköt és már meg is jelölt! Üdvözlünk a kis csapatunkban, Gab! Ez hihetetlen, egy angyal! A mi köreinkben, egy vámpír alatt!
-  Ettől még nem vagyok a szolgád és nem is fogsz gerincre vágni!!! – dühöngtem hangosan.
- Felvették a kamerák, persze! De erről még Sook is tudni fog, te félkegyelmű viking barom! Megcsókolt a kis házi vámpírod… hogy miért? Mert egy önző szemétláda, manipulatív görény!


A telefonom csörgőse állított meg a további dühöngésemben.


- Halló?! Kikaparom a szemed, nem, jobbat tudok! Porig égetem a kis kocsmádat és a tulajdonodban levő összes ingatlant, az autóidat egyenként fogom ledobni az ionszférából, egyenesen a fejed tetejére!
- Óóó! Jajj, nekem kedves angyalkám, csak meg ne fájduljon a fejem azoktól háromszáz kilométeres magasságból pottyanó autóktól. Harciasságod és körmeid élessége felérnek egy Nap Háza terrorista csoport fenyegetésével és egy egész macska falka nyávogásával! – hallottam, hogy Pam ott röhög mellette, az is szemét!


-  Dugulj el! Meg mondom Sookienak hogy mekkora egy dög vagy! – hát, nem az anyám, de jó fenyegetőzni…


- Hupsz! Nem gondoltam volna, hogy ilyen praktikákat is képes vagy bevetni.
- Pedig de! Amúgy mikor cserélted le a pólót a Merlotte’s Kölyök feliratú ingre?
- Úgy érzem jól vagy, és az a pánik… - itt elhallgatott. – Megtisztelő, hogy nekem szól. Talán ilyen ijesztő volna, hogy érzem minden érzelmedet?  - nem várt választ, le is rakta a telefont, már a lilás sugarak befestették a hófehér konyhám falát.  Úgy döntöttem veszek egy jó forró fürdőt hátha attól jobb lesz… Reménykedni szabad nem? Amúgy is kezdett kényelmetlenné válni a japán iskolás lány szerelésem, talán tényleg jobb egy forró fürdő.