Halhatatlanok - 1-3. fejezet; Andy szemszög

Immortal War and Love - 1-3. fejezet.

Andy szemszöge.

Érzések, megérzések 

Egész nap csak a lány járt az eszemben bájos, harapós pont olyan amilyen a bennem lakó állatomnak is nagyon, de nagyon bejön tudtomra is, adta ha a közelébe kerültem úgy tekergőzött bennem mintha épp most akarna kiszökni belőlem. Körül ölelni a lányt, megvédeni és akár még a hátán is cipelni. Viszont mindketten éreztük, hogy nincs valami rendben vele, a nyomok ide vezettek pontosabban az ő házuk környékéhez. Be kellett jutnom, hogy meg tudjam nem-e rejtegetik ott a falka vezért. Addig pedig nem szabadna úgy viselkednem, hogy magamra vonjam mások figyelmét. Így is nagy kockázatot vállaltunk Kat-tel, hogy megpróbálkozunk a beépüléssel. Több mint ötszáz éve nem jártam emberi iskolába és most mégis itt kell lennem… Morogva az ablakon keresztül az alattam elterülő tájra, fejemet a hűs ablaknak nyomtam. A ház pont megfelelő volt számomra és a falka többi tagjának is , ha netalán tán erősítésre lenne szükségem. Most, hogy a vezérünk eltűnt én következem a rangsorban egy húszfős csoportnak nehéz parancsolni, de kötelességemnek éreztem, hogy eltűnt vezérünk után jöjjek és megkeressem Kat pedig az én  consigliere-m én pedig a falka vezér consigliere és  Capo bastone-ja , jobb keze voltam egészen három héttel azelőttig is, amikor egy furcsa üzenetet kaptunk a falka főhadiszállásának üzenetrögzítőjén.

Andy mától te vagy a vezér, sajnos nem tudjuk megejteni a formalitásokat, de a vagyonomat és az evvel járó dolgokat rád hagytam. Josh túlforró fejű, Spierc pedig csak a saját érdekeit tartja szem előtt, a papírok hitelesek, az ügyvéd mindent több példányban eltett. El kell fogadniuk, ha nem, küzdj meg velük. Tudom, hogy te fogsz nyerni. Anthony.

Úgy markoltam a kezemben tartott poharat, hogy megreccsent és darabokra tört. Jobb kéz és döntő bíró voltam azt hittem ez elég is lesz egy ideig. De most magam se tudtam, hogy mit tegyek. Kat rohant be a vérszagra én pedig felé fordultam.

- Andy… - és már indult is hogy összeszedje a cserepeket én pedig kiszedtem maradék szilánkot a kezemből. Gyorsan összeforrt én pedig lenyaltam a tenyeremből a vért és a tekintetemet Kat-ra függesztettem.

- Találtál valamit az óta? – kérdeztem Kat-et.

- Nem, a barátnője tiszta a családja. Az apja egy egyszerű autókereskedést vezet luxusautókkal. Az ő apja intézte el Jasmin apjának azt a filmes autót… Az anyja meg egy elit wellnes szalon vezetője. Jah, és még valami, Josh és a többiek ide jönnek. – szürke szemei megállapodtak rajtam. – A bocsánatát akarja kifejezni azért, ahogyan viselkedett. Úgy véli nem volt fair, hogy Spiercel szövetkeztek ellened…

A tekintetem elkomorult, ahogy eszembe jutott, hogy egy falka tagunk bele halt az örökösödésbe, de a bennem lakozó állat megnyugtatott, hogy ez így van rendjén, a gyenge elbukik, az erős megkapja a neki járó helyet a ranglétrán. Az imént elhangzott szavakra csak bólintani tudtam. Este sokáig nem tudtam elaludni folyton csak Jasmin járt az eszemben a vadállat pedig meg akarta látogatni, őrizni. Tudtam, hogy nem lenne helyes ezért elindultam az erdőben vadászni Kat is velem tartott, már rég nem evett és én most épp egy nemzeti park felé tartottam, ritkítani egy kicsit az állományt igaz, hogy egy vadat fogok csak elejteni észre se fogják venni.

Néhány órával később jóllakottan és mocskosan ugrottam fel az erkélyre az ajtó ugyan úgy nyitva volt, ahogy hagytam így csak át kellett vágnom a sötét szobán a fürdőbe. Bő fél órás tusolás után fáradtan és elégedetten dőltem az ágyba hamar elnyomott az álom.

Sötét volt és hideg, de egyáltalán nem féltem velem volt a falka éppen vadásztunk az illat csábít volt, de úgy éreztem, hogy fél. Egyből felismertem a szagáról. Jasmin. Eszeveszett rohanásba kezdtem nem is volt nehéz én négy lábbal rendelkeztem és egy ugrással minimum öt métert tudtam ugrani. Ekkor éreztem meg azt, hogy mi elől menekül Jasmin . Gonoszak, a velejéig romlottak és rá fáj a foguk az én tulajdonomra. Rájuk morogtam, de erre Jasmin elesett, én pedig megkerültem a csapatot és Jasmin elé kerültem az emberi alakomban álltam előtte és a karomat nyújtottam felé. Az árnyak már az ő bokáját is fogták, egy szót se tudtam szólni neki, csak aggódtam. A vadállatom legszívesebben ketté akarta volna szakítani porig rombolni azokat az alakokat akik Jasmin életét fenyegetik. Ő pedig csak sikított, én tehetetlenül morogtam.

Ordítva ébredtem az éjszaka közepén tehetetlenül és verítékezve, hogy nem tudok segíteni Jasminnak. Lelki szemeim előtt az ő ibolyakék szemeit láttam, mintha ott lennék vele most is. Bár értettem az állatom vonzódását a lány felé magam még nem tudtam, hogy mit érezzek. Félő volt, hogy a közelében megmutatja a szörnyetegem magát neki azt pedig nem akartam, hogy csak úgy akárkik láthassák ráadásul nem minden napi, ha egy alakváltó épp a közeledben változik át… Sóhajtva ernyedtem vissza a párnáim közé, ezek után már nem tudtam elaludni az ösztöneimre hallgattam és elindultam felöltözni. Egy atléta, farmer és egy kapucnis pulcsi mellett döntöttem a Nike cipőt útközben húztam fel elindultam magam sem tudom, hogy merre, inkább az ösztöneim vezettek. Jasminék házánál kötöttem ki, a kerítést kecsesen ugrottam át és puhán érkeztem a túloldalt a földre. Az illat után mentem és a konyhában találtam rá a pulton feküdt kívülről figyeltem, ahogy alszik ösztönösen mentem a konyha hátsó ajtajához és nyitottam be rajta nyitva volt kicsit furcsálltam a dolgot, de hát nagy ház, a kerítés már önmagában visszatartó erő.  Jasminhoz mentem, olyan édesen aludt, hogy nem akartam hozzá nyúlni, mégis tudtam, hogy egy idő után kényelmetlen lehet neki így felemeltem és elindultam vele, a folyosón, ami a hallba vezetett rövid vacillálás után úgy döntöttem a velem szemben álló nappaliba viszem. Lefektettem az egyik kanapéra a lábát felpolcoltam és betakartam. Kíváncsi voltam, és ha már itt volt az alkalom, akkor elindultam felfedezni a házat. Körbe jártam a földszintet néhány háló szobába is sikerült benyitnom, de sehol sem éreztem semmit. A pincét is körbe jártam tel volt méregdrága autókkal, de itt sem éreztem a vezérem szagát.  Az emeleten is szerencsét próbáltam itt töményen éreztem Jasmin illatát, egy szoba, ami tele van könyvekkel az ujjamat végig futtattam a könyvek bordáján elidőztem itt egy kicsit leemeltem a polcról egy könyvet majd megforgattam és visszatettem a helyére. A számítógépe mellett pedig egy doboz állt, félig kinyitva, ebben is egy könyv volt Nalini Shing: Angyali vadász és egy könyvjelző a hónom alá kaptam, kíváncsi voltam mit olvas a lent szunyókáló lány. Végül elérkeztem abba a szobába ahol a legtöményebb volt az illata, a vadállatom meg akart mártózni az illatban bele dörgölőzni, és bele kucorodni az ágyába ahol talán egy órával ezelőtt még aludhatott.  Elindultam le a földszintre Jasminhoz úgy feküdt, ahogy hagytam, szerettem volna végig simítani az arcán, de féltem, hogy akár egy érintésemre is felébredhet ezért leültem mellé a földre és érdeklődve forgattam a kezemben a könyvet sötétben is igazán jól tudok látni, így az olvasással sem volt gond. Hajnalban öt óra tájékában rezzentem össze hallottam, hogy közeledik valaki a konyha felől, furcsa szaga volt, idegen, nem evilági. Nem a megszokott szagot hordozta magával a szél, nem maradhattam itt sokáig, viszont az iskolában is jelenésem volt. Eldöntöttem, hogy délután eljövök, rá veszem Kat-et hogy valamilyen ürüggyel jöjjünk ide.

Eljött a délután én halálra untam magamat az iskolában. Történelem órán kicsit megvillogtattam a tudásomat, a biológiát még élveztem is a tesin pedig vissza kellett fognom magamat. Túlestem ekkor egy válogatás félén, a hajrá lányoknak kellettek fiúk magam sem tudom milyen indíttatás révén, de jelentkeztem és sikeresen felvettek. Hallottam, hogy egésznap rólunk pusmognak rólam és Kathieről de nem izgatott nagyon. Kat-nek sikerült megszerveznie, hogy valami kis lányos dolog miatt befogadja és pátyolgassa Jasmin barátnője, így tiszta volt az út délutánra.  Néhány órával később ott álltunk hárman a feljárón, én a saját autómmal jöttem a két lány, pedig Linettével. Én egy szót sem szóltam, mert tudtam, éreztem az illatán, hogy haragszik még rám. Ahogy kinyílt az ajtó a szívem akkorát dobbant, hogy azt hittem ki esik a helyéről. Hallottam, ahogy kapkodva lélegzik és a szíve úgy jár mintha ezernyi kismadár röppent volna fel éppen a fáról az illata körül lengett, ahogy a házból áradó huzat kihozta hozzám kénytelen voltam ökölbe szorítani a kezeimet és megálljt parancsolni az állatomnak, ki akart szabadulni és hozzá dörgölőzni és elérni, hogy behódoljon neki. Megborzongtam és egy barátságos mosolyt erőltettem az arcomra. Ám ebben a pillanatban megéreztem a hajnali furcsa nem evilági szagot. Láttam Kat-en is, hogy ő is érzi, de nem tudunk mit tenni, ha itt van a két halandó, nem fedhetjük fel magunkat előttük. Mégis ez a fura, mint kiderült Paula nevű házi néni beinvitált minket a házba. Odabent leültem egy Jasminnal szembeni székre, de mégis a lányok mögött. Beindult a csevegés én pedig csak egy horkantást hallattam az új tanár méltatása végett.  Jasmin felé néztem és láttam, hogy feszéjezve érzi magát miattunk, az állatom legszívesebben dorombolt volna a pillantását látva, ahogyan rám nézett, őt figyeltem a perifériás látásommal, hogy mégse zavarjam annyira, aztán úgy tettem mintha megéreztem volna, hogy őt figyelem, rá emeltem a tekintetemet és csak figyeltem. Csak ő létezett számomra ebben a szobában, hallottam, ahogy lélegzik éreztem, ahogy kíván, ez egy mosolyt csalt az ajkamra. Láttam a szemeiben, hogy fél tőlem, biztos a bennem lakozó fenevad is ott figyel kuporogva lesi és legszívesebben felfalná, na, nem a szó legbiztosabb értelmében, hanem képletesen.  Megmoccantam abban a pillanatban, amikor ő is éreztem, hogy felemelkedek, aztán vissza, pont, úgy ahogy ő, erőt kellett vennem magamon., hogy ott is maradjak. Ekkor egy párna csapódott a fejemnek, halkan morogtam fenyegetően, de észbe kaptam és inkább másra tereltem a figyelmemet.

Látszott, hogy nem akar velem lenni, így mikor Kat-ek elindultak nem hagyhattam magára és végső soron bocsánatot kell még kérnem tőle a tagnapi viselkedésem miatt.

- Óh én megyek   a konyhába  - hallottam bársonyos hangját . - Paula elég lesz szerintem csak egy forró csoki a többiek már úgy is mennek. – darálta gyorsan előttem próbált sietni, hogy még csak egyedül se kelljen maradnia velem, nem tehettem róla, de beindultak a vadász ösztöneim, az illata, amely csábító volt számomra most átjárta a félelem, vágy és harag egyvelege, mélyet szippantottam belőle.

- Legyen kettő. – toldottam meg én is a rendelést.  Morcos pillantást küldött felém az állatom, amely már eddig is fel volt bennem tüzelve azt a kis pokolra küldős nézését kihívásnak vette és a következő pillanatban nyúltam érte, láttam, hogy elesés lesz a pillantás vége és már a falnak is szorítottam, nem bírtam magammal. Mélyet lélegeztem vanilia illatából és szinte már –már morogva szegeztem neki a kérdéseimet.

- Ki, vagy, hogy érzem rajtad őket, de mintha rejtegetnéd a mivoltodat. S a jeled? Hol viseled?  Az őrződ?  - és zaklatottan pillantottam az ibolyakék íriszekbe, éreztem rajta ő egy volt a Nemesek közül, de mégis emberibb volt az illata.

- Mi van? Neked orvosra van szükséged, szerintem tőled kéne rejtegetnem magam… Nem vagy normális… Eressz…- hallottam az elég határozott hangját.  Nem eresztettem tudnom kellett, hogy mit rejteget magából, nem akartam egyáltalán bántani. Mi alakváltók mindig is híresek voltunk arról, hogy az érzelmeink befolyásolják egyes cselekvéseinket. S ebben a pillanatban kíváncsi voltam ideges, de tudtam, hogy ennek a lánynak semmi köze a vezérem eltűnéséhez. Egy kirakós darabja, amit még nem sikerült megfejtenem. Erős szorítást éreztem a lágyékomban, a lélegzetem is elállt, görnyedve estem térdre és markoltam meg a nemesebbik testrészem könnybe lábadt a szemem is, mire felfogtam, hogy épp leszereltek. A vadállatom elégedetten dorombolt, szerencse, hogy nem hallja ezt már Jasmin. Nem fájt annyira, mint amennyire kellett volna, mintha meglegyeztek volna, hirtelenül ért, de minimum egy alakváltónak kellett volna lennie, hogy most egy jó pár perce kiüssön.  Összeszedtem magamat és elindultam a konyhalengő ajtaja felé, ő egy provokáló kis mosolyt villantott rám én meg a legfájdalmasabb arc kifejezésemet igyekeztem magamra ölteni.

- Szeretnék bocsánatot kérni a tegnapi és a mai viselkedésemért. Nem tudom, hogy mi üthetett belém. – dehogynem tudom… Ki akartam szedni belőled, hogy mi közöd van a vezéremhez, a bennem lakozó vadállat pedig azt akarta, hogy behódolj neki. Az állatom persze bent helyeselt és halkan meg is súgta, hogy az a legjobb nőstény, aki kelleti magát és harcias, az meg tudja védeni a falkát.

- Nem tudom, mit mondhatnék erre, nem ismerlek, eleinte először ott a parkolóban úgy gondoltam, hogy meg ismerkedhetnénk, egyszer, később, de most… Másképp gondolom. – hallottam a hangját, úgy tűnt, ami a szívén az a száján típusú, őszinte komolyan figyeltem rá, pedig elégedetten szerettem volna mosolyogni.

- Szerintem te egy különös fiú vagy – nem is tudja, mennyire igaza van… - Kissé talán nem normális, hiszen ép eszű ember nem támadja le a másikat… - hát, nem is vagyok ép eszű ember… válaszoltam gondolatban neki. Hiszen az emberen van a hangsúly és én biológiai értelemben vagyok egyszerre az is meg nem is… -

- Mit álmodtál az éjjel? – kíváncsian vártam a reakcióját emlékszem, hogy a szobájában félelem és veríték szag volt, és az ibolyakék írisz nem hagy nyugodni, ami megjelent akkor a lelki szemeim előtt, mikor én is felriadtam abból a különös álomból.

- Én… semmit! Semmi közöd hozzá! – persze. Rá hagytam. Aztán jött a forró zuhany, zavarában forrón itta meg a forró csokiját és én meglepődve pislogtam ki a szemeimből, egy konyharuháért nyúltam és elkezdtem megszabadítani az arcomat a most már csak kellemesen meleg, de egyre hűlő cukros ragacsos létől az arcomat. Fintorogva néztem végig magamon, a hajamba is jutott, nagyszerű.

- Szerintem… Ideje mennetek. – én egy szót se szóltam, csak őt néztem. Az arcom már tiszta volt csak a hajamból csöpögött még egy kis lé.  Felegyenesedtem és rá néztem azokba a csodálatos ibolyakék szemekbe.  Elmerültem bennük.

Figyeltem, ahogyan közeledik felém, ki akartam nyúlni felé, hogy minél hamarabb magamhoz vonjam, de olyan édesen közeledett hozzám. A konyha ruha kihullott a kezemből olyan volt, mint egy édes kívánatos nőstény a fajtámból. Az ujjai az arcomon simítottak végig belebújtam a simogató kezeibe, vissza kellett fognom magamat, hogy ne doromboljak pedig nagyon szívesen megtettem volna. Ráfontam a derekára a kezeimet és közelebb húztam magamhoz. Az egyik kezem elindult felfelé a gerince mentén lassan simogatva a másikkal még mindig fogtam, nem akartam elereszteni, ha egyszer önként jött a karjaimba. Lepillantottam rá, figyeltem a kívánatos ajkát, ahogy résnyire nyitva van, az arcát amint elbűvölten néz engem. Sóhajtottam, ekkor a vállamra hajtotta a fejét én még közelebb húztam magamhoz, a vándorló kezem megállapodott a tarkójánál, a hajába túrtam és finoman beletúrtam, mozdulni se mertem, nehogy elmenjen mellőlem. Éreztem a leheletét a nyakamon azt, ahogy megroggyannak a lábai, még közelebb húztam magamhoz már teljesen összeért a testünk.  A konyha ablakból láttam a kettősünket kéken izzott a tekintetem, úgy amikor átváltoztam. Lehajtom a fejem édes vanilia , napfény illatát szívtam magamba érzem, már nyílik az ajkam, hogy fényes csíkot húzzak a nyakán. A szegycsonttól egészen a fülcimpájáig szeretném, ha csillogna érintésem nyomán a kecses ív... megtántorodom.

Megtántorodva idegesen rázom meg a fejemet állcsúcson vágtak, de elég erősen ahhoz, hogy felocsúdjak.  Varázslat illatát érzem a levegőben, ujjaimat az orrnyergemre szorítom, legszívesebben ki mennék a friss levegőre és addig ott is maradnék, amíg ki nem tisztul a fejem. De nem tehetem Jasmint még mindig szólongatja a barátnője.

- Jól vagyok… azt hiszem… - kezdtem bele.-… Nem tudom… Majd később elmondom. – zártam le a témát suttogva, míg itt vagyunk addig nem akartam erről beszélni Kattel. Határozottan Jasminból jött a mágia illata. Azért illat, mert nem bántó, rossz mágia az, amit az imént átéltünk. Egy egyszerű kivetülés… Erősen markoltam a márvány asztallap szélébe és értetlenül ráncoltam a homlokomat, kisvártatva Jasmin előtt térdeltem, és igyekeztem megnyugtatni az érintésemmel tétováztam, és néztem, nem mertem hozzá érni.

-  Öh, azt hiszem igen csak elfáradtam. Pihennem kell, azt hiszem. – erre halványan elmosolyodtam és megérintettem. Percekig csak néztem, úgy tűnt elálmosodik. Ahogy hozzá értem jómagam is megnyugodtam, át akartam ölelni, elringatni, de nem tehettem. Nem az enyém.  Egy kéz érintette meg a vállamat a falka társam volt, Jasmin már szunyókált már hallottam a légzésén és a szívverésén.

- Gyere, vigyük, fel az emeletre ahol alszik. Linett mutatja az utat. – én csak bólintottam és követtem Jasmin barátnőjét, bár a múlt éjszakai kirándulás után nagyon is tudtam mi merre van.  Letettem az ágyra, a lányok betakarták még utoljára rá fölé hajoltam, hogy megnézzem minden rendben van-e vele.

- Maradj, kérlek. – suttogta olyan halkan, hogy csak én és Kat hallottuk. Fogcsikorgatva egyenesedtem ki . Nem maradhatok, a többiek hamarosan itt lesznek és pár telefont meg kell ejtenem a Nemesek őrzőivel. Jasmin ügye a legfontosabb. Veszélyben van, és nincs, aki vigyázzon rá, a szülei sincsenek itt, akik pedig tudnának tenni valamit… Veszély… egyfolytában csak ez villogott a lelki szemeim előtt, ahogy elindultam kifelé. A kocsimban már a telefonon csüngtem.