Friss

Sziasztok!

Legkorábban friss a hétvégén lesz a történetemből. AH-ból. mert az utóbbi két napom eléggé rohangálós volt.Ha le is ejtettem egy pézsét, még arra sem volt időm, hogy felvegyem, máris rohannom kellett tovább... Kb, ilyen napra gondoljatok. XD De ne csüggedjetek, legkésőbb hétvégén megkapjátok az új részt. Írom, mint a güzü már két órája és még mindig csak egy oldalt haladtam vele :S Elrontani nem akarom, inkább elmegyek aludni és holnap folytatom, a holnapi napom talán lazább lesz.

Egyébként apró változás áll be az életembe, nekem jó hír ;)) Nektek talán annyira nem, mert kevesebbszer fogok frisset hozni, de majd igyekszem ;) A szünnapjaimon :)

Pusszantás és _türeleeem_

" A türelem, történetet teremt :P"

Elolvasom

Papír virág XD

Halihóóó!:)) 

Most írom az Angyali Harcos újabb fejezetét, időközben megállok gondolkodni és pihenni, meg kajálni meg ilyenek! ;) Most egy szál papír zsebkendő akadt a kezembe és alkottam :D 

Tulajdon képen egyszerű volt a művelet, szétszedtem a pzs-t ez három rétegű volt. Leterítettem magam elé és átlósan egymásra tettem a darabokat, így megfogtam a közepénél, becsavartam az alját, megfogtam a kezemben és, elkezdtem a széleit bepödörni, csak egy apró kis csavarintás. Aztán, miután végeztem vele, beállítottam nagyjából virág formára. 
Hát nem nagyszerű? :D Nekem tetszik. Akár színes papír zsebkendőből is lehet csinálni, ha illatos, akkor még illatozik is egy darabig a pézséd ;) 
Késő este érkezik az friss AH fejezet! ;) 

Puszi, Yzarr 

Elolvasom

Milyen zene szól, mikor írok? I. rész

Sziasztok!

A napokban kedvet kaptam az Angyali Harcoshoz. Tudni kell rólam, hogy imádok zene alatt írni, meg anélkül is, mert van amit csak igazán csöndben tudok megfogalmazni, "papírra/képernyőre" vetni. Az Angyali Harcost mindig is zene hallgatás közben írtam. Most, sikerült megtalálnom, a lejátszási listát amit össze állítottam annó a történet saját blogján , megmutatom nektek is ha érdekel titeket! ;) Ez segít ráhangolódnom az egészre ;)

Create a playlist at MixPod.com

Elolvasom

Ezüst Remete IV.

 Ezüst Remete IV.

Féltem; az érintkezéstől, a csóktól, attól, hogy nem tetszem neki, és hogy nem lesz megelégedve velem. De miután egy ideig így álltunk, és én éreztem az illatát, testének melegét és erejét, minden természetessé vált.

  Miután lefektették Aeront egy ágyra rögtön vizet és kötszereket hozott Anett, mivel nem ismerte ki magát a nagy házban ez eltartott egy darabig.

-  Egy… nekromanta… közeleg... – suttogta erőtlenül Aeron. – sokan vannak… - habos vért köhögve fel a torkán, a száját meg akarta törölni, de a keze azon nyomban visszaesett a paplanra. 

- Ez, fáj? – s máris a férfi bordájához nyúlt. Amaz pedig felordított, végeredményben az egész teste egy merő fájdalom volt, a lova hátán töltött időben hol magánál volt, hol pedig eszméletlenül feküdt rajta. 

- Kiihh…b…szttt…ul! – felelte Aeron nagy köhögések közepette és cseppet sem nemeshez méltóan. A habos vér egyre csak gyúlt a vértől maszatos ingen, amelyen már a sötétebb rászáradt foltok is megjelentek.

- Levetkőztetlek. – a Gróf kétségbe esetten pillantott a félvérre, ő ugyan fel nem kel innen ameddig be nem gyógyul az összes sérülése.  Egy gond van ezzel, nem tudja, hogy ez mikor fog megtörténni, mert az energiáit is úgy lenullázta, hogy moccanni is alig bír, a varázslatok elvették az összes erejét a testi sérülések pedig csak rosszabbítanak a gyógyítási folyamat gyorsaságán. Eyes megfogta az egyik fejvadász tőrét és könnyed mozdulatokkal szabta fel a másik férfin a ruhát.

- Fiam, nem tudunk be menni, ki kell bírnod éjjelig, a nő még nem tud rólunk.  – érkezett szellemnyelven a Főnök hangja. – Bocsáss meg nekünk fiam.  – Aeron őrjöngeni tudott volna még nem mondták el neki, ő pedig itt szenved, jó néhány bordáját eltörte és az egyik át is szúrta a tüdejét, a fejéről nem is beszélve azt is jócskán beverte.

- Itt van, ezt vedd be! – utasította a félvér Aeront, egy apró tégely került elő hirtelen az ágy melletti asztalkára.  – Az egészet. Míg ébren vagy vissza kell ugrasztanom a válladat és néhány csontodat helyre tenni.  Aeront már csak egy vékony lepedőt takarta, mire beért Anett, a Gróf egy újabb véradagot köhögött fel, miután Eyes visszarakta a vállát, a kis tégely tartalmának hála a tudatánál volt, de tompa sajgásként érzékelte a vállában a fájdalmat, a nyelve pedig teljesen lezsibbadt a fájdalomcsillapító főzettől, úgy ahogy a torka és a hangszálai is, ezért sem jött ki egyetlen hang sem a torkán. Megadóan hanyatlott vissza a párnáira és üveges, fátyolos tekintettel meredt a plafonra. 

- Aeron, még nem szabad elaludnod!  Figyelj ide! – sziszegte Eyes összeszorított fogakkal.  Anettet a sírás kerülgette a saját apróbb sérülésein kívül még nem látta másét sosem, ilyen töméntelen mennyiségben pedig egyáltalán nem. A szíve összeszorult, látva hogy az ágyon fekvő férfi mennyire szenved. Az a férfi, aki eddig olyan távolság tartó volt vele és érzelmektől mentes, a fürdős jelenetet kivéve, megrendítette a szívét. 

- Anett, gyere ide! Később is kitisztíthatod a sebeit, de most inkább vond a figyelmét magadra. Menj az ágy túloldalára és beszélj hozzá! – utasította a féltünde a még mindig az ajtóban ácsorgó nőt.

Aeron érezte, ahogy besüpped mellette az ágy és rövidesen megérezte a méz és liliom illatot, mélyet szippantott a levegőből, de sóhaja köhögésbe fulladt.  Anett az egyik gyolcs darabbal törölgette meg a férfi száját.  Majd elhajította az anyagot az ágy másik oldalára. Aztán fogott egy másik anyagot és azt már a vízbe mártva s jól kicsavarva a Gróf arcához érintette, elkezdte letörölgetni Aeron vértől, portól és verítéktől mocskos arcát. 

- Nem tudom, mit mondhatnék neki. – felelte kétségbe esetten a nő Eyesre pillantva.

- Bármit, bármit csak ne ide figyeljen. – sziszegte továbbra is az erőfeszítéstől a félvér. Ő nem értett a gyógyító mágiához, az –az ágyon fekvő hasznavehetetlen férfi szakterülete volt.  Az álcázáshoz értett ebből kifolyólag az Árny mágiát használta.

- Tudja, nagyon haragszom magára! – szólalt meg Anett.  – Igen, magára – látva a férfikérdő tekintetét. -  Ott hagyott, pedig megígérte, hogy a városba megyünk, még szép ruhát is kaptam! Életemben először, úgy öltözhettem, ahogy egy kisasszonyhoz illik! Maga, pedig mint egy rossz udvarló ott hagy kétségek között! – a szavak megállíthatatlanul törtek fel a lány ajkáról. – Meg ne merjen nekem itt halni addig ameddig nem segített nekem valahogy, mert különben maga után megyek, és addig rugdosom vissza, ameddig újra nem lesz a régi. Morcos Gróf, akit megismertem! – a nő ajka megremegett, mégis folytatta Aeron arcának megtisztítását. 

- Hiányoztál nekem, tudod! Életemben először melletted tudtam igazán elaludni, álmok, hangok és a hűvös pince fuvallat nélkül.  Azon a napon, nem loptam el semmi, képzeld! - Elkezdett lejjebb is haladni a nyak felé, időnkén új gyolcs darabot vett elő, ha már a kezében tartott túlságosan piszkosnak tűnt, mégsem vette észre, hogy letegezte a Grófot, akinek bár csukva volt a szeme, mégis tisztán hallotta azt, amit a lány eddig elmondott neki.

 A lenyugvó nap fénye vörösen festette be a szobát, s a három ott tartózkodót. Eyes megkönnyebbülten emelkedett fel, s pillantása megállapodott a pároson.  Ügyesen együtt dolgoztak, ő kitisztította a sebeket, talált bennük jó néhány nem oda illő tárgyat, apró csontokat, és más egyéb szövet darabokat. Anett pedig megtörölgette végig mosta Aeron testét és bekötözte tiszta gyolccsal miután tett rá valami fura szagú kenőcsből amit Eyes adott neki.

- Így, most már hagyjuk magára egy kicsit. – ugyan is, minél jobban igyekezett, hogy az Ealamathok még alávethessék néhány gyógyító rituálénak.  Eyes úgy tervezte, hogy egy jó fürdő jót fog tenni ez után a nap után, Anett is megmosta a kezeit és gyorsan megtisztálkodott, úgy döntött, hogy a férfi mellett fogja tölteni az éjszakát, hogy figyelje és szemmel tartsa. Nem tudta megmagyarázni, hogy miért, de valamiért különös vonzalmat érzett a férfi iránt.  Megkedvelte, mert amikor észrevette, hogy mit tulajdonított el tőle, nem veréssel fenyegette, elég volt csak pusztán a megjelenése és az, hogy fejből tudta mi van a lánynál. Nem ütötte meg és nem zárta be sehova sem. Az a mély, bársonyos bariton, amely legtöbbször hűvös volt vele, mégis érezte, hogy volt már zavarban is mellette a férfi, bár azt nyíltan sosem vallaná be. Mosolyogva vágott át a szobáján az ablakhoz, hogy kibámuljon azon, a szeme sarkából némi mozgást vélt felfedezni az erdő szélén ám mire oda pillantott addigra mintha semmit sem látott volna. Gondolatban azon merengett, hogy mi van ebben a férfiben, ami így megnyugtatja és miután mellette aludt sokkal könnyebb volt a kastélyban is mozognia, nem kerültek hozzá a tárgyak sehogy sem. Különös.

Fertály óra múlva Anett tiszta ruhákban és egy bögreforró teával a kezében lépett be Aeron szobájába. Első pillanatra a hideg levegő csapta meg az arcát, ami beáradt a szobába, aztán közelebb lépdelt az ágyhoz. Aeronnak hűlt helye volt, az nem lehet, hogy kikelt volna és nem… Nem sétálhatott ki olyan állapotban az ablakon.

Nem is figyelte, hogy hova teszi a bögréjét hangosan csörömpölve esett le a padlóra.  Az a mozgás, amit látni vélt, biztos a férfi volt. Dacolva az intelemmel, hogy engedély nélkül nem teheti ki a lábát a kastélyból, érvényét vesztette.  Szélsebesen szaladt abba az irányba amerre a mozgást látta, a szoknyája alját térdig felemelte, s csak futott és futott. Utol kell érnie Aeront, hogy tudja, minden rendben van vele és vissza kell vinnie a kastélyba, hogy lefektethesse.  De előtte vagy utána jól lehordania, hogy hogyan merészelte kitenni a lábát a kastélyból. Nem is érti miként mászhatott ki a körülbelül akkora mélységben levő ablakon, mint ő maga. Ha egészséges lenne, még megértené… De így, nagyon is aggódott, hogy még jobban összetöri magát. 

A fák és a bokrok összekarcolták a testét, nem egyszer orra bukott, de folytatta a futást, egy meredek leejtőn bucskázott le maga se tudta miért, de érezte, hogy jó helyen jár. Négy kézlábról tápászkodott fel, a tenyerét dörzsölgette és a ruháját porolgatta, amikor végre fényt látott a közelben, ki futott egy tisztásra, ám neki ütközött valami magasnak és puhának.

- Ssshhh…- hallatszott a hang mögüle, mielőtt még sikíthatott volna. Dermedten fordult meg, egy igazán magas valami állt vele szemben.

- Miii… mi… és… Aeron!!! Én… Ő… Én… Ne… Nem… eeeszik meg…eeengem sem! – azzal összecsuklott ám mielőtt még ájultan földet érhetett volna erős karok fogták meg és emelték fel, s a fénykörbe vitték, Aeron mellé.

Aeron semmit sem vett abból észre, hogy megmozdították és keresztülvitték az erdőn. Már rég a megújulási állapotban volt. Ami azt jelentette, hogy mélyen alszik, s ha szükségét érzi, bár fel tud kelni, de érdemben nem tudna megmozdulni. Ezekben az órákban igen sebezhető a férfi. Ezért is hozták ide az Ealamathok, hogy amit még össze kell, forrasztani a férfiben azt megtegyék aztán a gyógyulás és feltöltődést rá bízzák. Hiszen sokat veszített az energiáiból, egy halandó már rég bele halt volna abba, hogy ha annyi mágiát használt volna el, mint ő.

Anett pillanatokon belül magához tért és teljesen meg volt döbbenve, azok a magas valamik, körbe állták a tisztást és az egyikük egy zöldes kupolában Aeron teste fölé görnyedve két kézzel simogató mozdulatokat tett a levegőben, közvetlenül Aeron mellkasán és bordái környékén.  Körös-körül fáklyák, hogy jobban láthassanak a tisztást vigyázók.

- Különös népek, de igazán szelídek, ha hagyják magukat megismerni. – érkezett Eyes hangja a nő mellől, egy oszlopnak volt dőlve nem volt magas, épp hogy csak akkora, hogy egy ember kényelmesen neki tudott támaszkodni, több is volt ilyen egy körben Eyes mellett és mögött.  – Igyál, jót fog tenni. – valóban jól esett bele kortyolni, miután felkelt és a félvér mellé telepedett le törökülésbe.   – Tudod, a tündérmesék sokszor igazak. Tényleg vannak tündék, tündérek, és elfek. Talán, ez a szó illene rájuk a közös nyelvben. De ők még a tündéknél is sokkal, de sokkal visszahúzódóbbak, aztán ott vannak a sötét elfek. Szintén visszahúzódóak, míg ők, - itt a magas alakok felé bökött az italos poharával. – jámborak és barátságosak, addig a sötét testvéreik már nem. Gyűlölnek és megvetnek minden jót és szépet. Aeronnál találtak menedékre a mijeink. Az ő birtokai megfelelőek arra, hogy itt éljenek és cserébe Aeront is megvédik. Ritkán kötnek ilyen szövetségeket, de azok örökké tartanak, míg akár egy is él a Magasak közül. 

- Szóval Aeron nem fog meghalni? – kérdezte Anett s most először pillantott igazán Eyes acélkék tekintetébe.

- Nem. A sebei maguktól is összeforrtak volna, ha mi nem segítünk, így csak előrébb hoztuk a gyógyulásának idejét. – a félvér megforgatta a kezei közt a poharat majd bele kortyolt.  Anett csak most érezte, hogy igazán megnyugodott, azt hitte, hogy azok a valamik meg fogják őket ölni.

- Ezért nem jöhettem ki a házból? Ők mindig ott voltak körülöttünk… Miért nem éreztem, hogy néznek, vagy éreztem őket? – tette fel az egyértelmű kérdést a nő.

- Mert nem akartuk felfedni magunkat előtted. – telepedett le a főnök a párossal szemben. Ha jobban megnézte, tényleg sokkal magasabbak náluk, még Eyesnél is és Aeronnál is. Apropó a Gróf, elpillantott az elé telepedett mellett a földön fekvő férfi felé.

- Ne aggódj minden rendben lesz, hamarosan oda mehetsz hozzá s te is a segítségére lehetsz. –felelte a vele szemben ülő. – Mi vagyunk az Ealamathok, Eyes már egész jól elmesélte, hogy mik is vagyunk valójában. Itt élünk az erdőben, a fák között és vigyázunk rájuk, rátok.  Nem volt különös számodra, hogy sosem haltál bele azokba a kínokba, mérgezésekbe, amiken keresztül mentél? – szegezte az előttük ülő Anettnek a kérdést, egyúttal átható tekintetével fogva is tartotta a nőét.

- Nem tudtam, hogy mi történt, úgy értem olyan volt mintha elájultam volna. – töprengett Anett. – de aztán felébredtem mindig.

- Nos, ez végeredményben jó.  Sajnálatos, hogy ilyen életet kaptál. De mi csak így tudtunk segíteni neked.  Valamikor régen a családodat megátkozta egy sötét elf boszorkány. Aki olvasott a csillagokban és megtudta, hogy a te családod keresztezi a mi Aeronunk útját. Az átok egyébként súlyos lett volna, az első vagy a több büntetés közül valamelyikbe bele halált volna, de mi ezt nem hagyhattuk, bizonyos okokból. – fejezte be a mondandóját a magas férfi. 

- De, hogy, úgy értem miért? – hebegte a lány. Tanácstalanul pillantott végig a megtépázott ruhájára majd az előtte ülőre.

- Most, már oda mehetsz. Segítened kell, élőholt seregek közelednek és neki, minél hamarabb meg kell gyógyulnia. – azzal felállt és elindult, mögötte pedig Anett sietett.  Anett nem vette észre, hogy egyre kevesebben lesznek a tisztás körül, mire oda értek a Gróf mellé csak a félvér ült még ott ahol eddig is és a gyógyító, valamint a Főnök valamint Anett álltak Aeron teste felett.

- Ezzel tudsz segíteni rajta. Egy nagyobb tégely jelent meg a Főnök kezében észre se vette, hogy egy erszény van a férfire függesztve. 

- Ez, mi? – s már nyúlt is a tégelyért.

- Ez, Energia felszabadító kenőcs. Be kell masszíroznod Aeron testébe, a fejétől egészen a lábujjáig. – felelte a Főnök.

- Hogy miii?! – váltott egy oktávval feljebb Anett hangja. – ha közelebbről megnézte, látta, hogy nem a hideg földön fekszik, hanem egy lágy leheletfinom anyagon, amelyre még a gyógyító sem lépett rá s a férfi ágyéka sincs eltakarva, mint előtte a szobában. Úgy érezte a szája menten kiszáradt és idegesen toporgott az egyik lábáról a másikra.  – Miért nem ti teszitek meg?

- Normális esetben ezt a fajta kenőcsöt mi is csak saját magunkra kenjük. Hogy más ne érintkezzen velünk ekkor. Ki tudja, hogy milyen energiák, érzések szabadulnának fel akkor, egyszer próbáltuk, majdnem megölte a két egyén egymást… - a Főnök beleborzongva pillantott a távolba. – Mindazon által, rád nem fog haragudni, ha megteszed, ezt az apró kis segítséget nekünk.

- De… engem nem fog… - Anett habozott, hogy ki mondja-e vagy sem. – khm… megölni? – kérdezte a Főnöktől, aki már ott is hagyta, aki eközben letette a tégelyt Aeron teste mellé. S magára hagyták Anettet a gondolataival együtt. 

- Tudod, kegyetlen vagy. Aeron, még túl gyenge ehhez. Anett pedig… Még csak most tudta meg, hogy létezik egy másik világ is az övén kívül. – szemrehányóan meredt Eyes a Főnökre, aki csak mosolyogva ballagott el mellette.

- Lehet, de sürget az idő és különben is, a tisztásra csak az jöhet, aki tudja, hogy mit keressen és a vendégünk is. Itt van nem? – azzal el is tűntek a sötétségben. Mögöttük a tisztás homályba borult, Anett pedig még mindig ott állt Aeron teste mellett, lerúgta magáról a topánkáit és vonakodva letérdelt a férfi teste mellé. 

Még most is csukott szemekkel és nyugodt arccal meg kellett állapítania, hogy gyönyörű a Gróf.  Remegő ujjakkal hajtotta fel a ruhája ujját, de az mind úttalan visszahullott a csuklójára, mérgesen tépte le a vállainál fogva a ruha toldalékot, aztán közelebb lépett Aeronhoz, letérdelt és a sarkaira ereszkedett.  Nem tudta, hogy hogyan kezdjen hozzá, emlékezett, hogy a feje tetejétől egészen a lábujjáig be kéne kennie Aeront.

Ki nyitotta a tégely fedelét és belenyúlt, elhelyezkedett Aeron feje mellett aztán beletúrt annak hajába. Úgy tűnt mintha megmosták volna azt is ezek a különös lények, selymes volt és nem ragadt össze a vértől. Lágyan dörzsölte bele a férfi hajába, az ölébe fektette a férfi fejét és lágyan simogatva haladt tovább a tarkójához, a nyakára, majd az arcát is finoman el kezdte simogatóan masszírozni.

Aeron mindebből jó ideig nem érzett semmit, Anett pedig elmerült az érzésben, hogy a férfit simogatja, észrevette, hogy a férfi teste a kenőcs nyomán ezüstösen csillog, úgy érezte, hogy felszabadul benne valami, a tenyerétől kezdve egészen a bensőjéig, pillanatokig csak Aeron mellkasára támaszkodva, lehunyt szemekkel élvezte az érzést.

A Gróf ki tudja milyen hosszú ideje csak azt érezte, hogy lebeg, egy langyos meleg burokban, ami körbe öleli és megvédi minden gondtól és bajtól. Olyan volt mintha a vízben lebegne, és csak sodródna az árral. Teljesen lekapcsolta a külső érzékeit és elmerült a gondolatok nélküli világában.

Erős vibrálást érzett a mellkasában és a gyomrában, ami aztán átterjedt az egész testére. Képek jelentek meg arról, hogy milyen az, amikor a druida átváltozik, fájdalom mentes, örömteli és vad. De mindenkinél más. Összeszorult a szíve, hiszen tudta, hogy neki valamiért nem sikerül ez a folyamat. Nem akart semmire sem gondolni így próbálta elűzni a gondolatait mi több kikapcsolni, de nem ment az olyan könnyen.  Újabb vibrálást érzett s ismét megremegett tőle a belsője valami az elméjének, testének és a szívének mélyén megmozdult, először halkan felmordult.

Anett, már a második fényes valamiben mártózott meg és lökte ki magából, úgy érezte, hogy átadja Aeronnak. Így rendíthetetlenül dolgozott azon, hogy segítsen a férfin. S bár azt csak Aeron tudhatta, de nem tudott megállni addig ameddig minden vágyát és belső energiáját fel nem szabadította.

Anett ijedten hőkölt hátra, a férfiből jövő morgásra. Ám az pillanatokon belül el is halt, befejezte a hát bedörzsölését, s most visszafektette a férfit arra a puha anyagra, az ajkát beharapva szemlélte a derék csont ívét s az ottani domborulatot, maga sem vette észre , hogy mikor, de elkezdte úgy bebarangolni a férfi testét, hogy megérezze rajta azokat a domborulatokat amiket eddig csak a szemével járhatott be.

Az arca kipirult, igyekezett nem visszaélni a helyzettel, de nem tudta, hogy hogyan kivitelezze azt, hogy a férfi lába közti részt is bedörzsölje anélkül, hogy ne vörösödne fülig. De, hiszen senki sem látja! Akkor meg?! Semmi veszteni valója sincs. Egy csókot hintett Aeron arcára mivel nem mozdult a férfi így úgy döntött, hogy szabad a pálya. Óvatos lesz. 

Aeron ismerkedett az új érzéssel, ami a bensőjében kezdett kialakulni, gyenge érintést érzett az arcán, erre ismét elkezdett az a belső valami morajlani. Úgy érezte, hogy fel kell kelnie, ki kell nyitnia a szemét.  Az ujabb vibráló engeria löket érzésére nyitotta ki a szemét, döbbent és értetlen tekinettel meredt maga fölé a csillagos égre, aztán megérezte a fahéj és a szegfűszeg jellegzetes illatát, fel akart kelni, de csak egy nyűgös nyögésre futotta s épphogy csak fel tudta emelni a fejét a földről. 

A lány ajka csillogott a kenőcstől, s ő… úgy érezte már jócskán be van kenve vele.

- Mit… mit csinál maga?! – suttogta halkan Aeron.

- Bekenem magát, hát nem egyértelmű? – felelte a lány és mit sem törődött azzal, hogy Aeron immár fent van.

- Ohh… ott…

- Igen, Grófom? – tette fel ártatlanul Anett a kérdést.

- Én is be… hh… kenni! – egy nyögés hagyta el a férfi száját.  – Ne… csinálja… nem kell megtennie! – igyekezett felnyomni magát úgy, hogy megtámaszkodjon a könyökén, de nem ment. – Majd én… be…fe…je… zehmm… - suttogta erőtlenül Aeron, majd visszahuppant a lepelre, amin feküdt.

- Ne vicceljen, hiszen ellenkezni sincs ereje! – suttogta egy hatalmas pirral az arcán Anett. A keze végre tovább csúszott Aeron férfiasságáról le a combján, miközben egy újabb adag kenőcsöt  kanalazott ki a kezével jól, bedörzsölte Aeron mind két lábát, és ha tudott segíteni a férfi akkor a csípőjét megemelve bekente annak hátsó farpofáit is. A férfi hol becsukott szemekkel élvezte a nő energia kitöréseit, hol pedig nyitottan, ha jól megnézte, a saját energiái lágyan cirógatták és nyaldosták Anett kezét és egész testét, olyan más volt a két energia szintje és színe, Anetté bordó, míg a férfié mindenféle színben pompázott. Úgy érezte, hogy menten felrobban, ha nem kóstolja meg a nő ajkát de talán egyre gondolhattak, mert Anett rá pillantott és a tekintetük összefonódott. 

S Anett mozdult hamarabb, lenyalta Aeron ajka környékéről a kenőcsöt és egy csók kíséretében, amely Anett részéről igazán puhatolózó volt, hiszen ez neki az első igazi csókja.  Aeronnak már volt annyi ereje, hogy magára húzza a nőt és ha nagyon nehezen is, de az ujjai bebarangolhassák Anett combjait, és gyúrhassák azokat a selymes halmú fenekeket, az, hogy mennyire volt jó érzés a nő számára, rövidesen egy apró nyögés kíséretében ki is derült. Aeron kezdett belejönni a dologba, de azt nem gondolta volna , hogy ilyen lesz ha a nővel lesz. 

Nem, nem nem nem! Mieeez?!  - kétségbe esetten szakította meg a csókjukat, Aeron úgy érezte, hogy a bensője ki akar szakadni, hogy aztán újra egyesülhessen magában.

A következő pillanatban egy fátyolos tekintetű nő feküdt Aerontól nem messze, két druida állta el az útját. Pajzsot vontak maguk köré és a Anett köré is.

Aeron a földön feküt, méterekkel messzebb, mint eleddig, úgy tűnt őt is nagy erők választották el Anettől.

- A biztonságod érdekében itt kell maradnod, ha ki mész oda meghalsz. – felelte az egyik Magas.

Aeron ismét elvesztette az eszméletét. Egyedül volt a saját burkában, de mégsem. Érezte, hogy valami közeledik felé, lassú, könnyed járással.  Hangtalanul ordított fel, kívülről csak annyi látszódott, hogy vergődik.

- Az első forma befogadása mindig fájdalmas. Az, a lényének legbensőbb állata, amit nem választ az ember, hanem belőle alakul ki. – sajnálkozva állapították meg egymás között. Az Ealamathok, hogy ez bizony nem lesz könnyű Aeron számára.

- Hogy mi?!  - kétségbe esetten elindult Aeron felé, hogy segítsen neki, de egy fuvallat vissza lökte a földre majd indák jöttek elő a föld alól, hogy lefogják a lábát és ott is tartsák.  – Engedjenek oda, segítenem kell neki. Még nem fejeztem be! – követelőzött Anett.

- Már nem is kell, most, már ha minden jól alakul jobban lesz.

Ezekben a percekben Aeron abban a kis burokban, belső csatát vívott. Meg volt dermedve az előtte álló, hatalmas állattól, viszont nem akarta, hogy a közelébe jöjjön.  Amaz pedig csak dörgölőzött és dörgölőzött a burok falának, egyre rombolva azt a pajzsot a férfi körül.

Hatalmas mennydörgő bömbölés rázta meg a tisztást, Anett szíve majd kiugrott a helyéről, nem látott mást csak ködöt és homályt. Az Aeron körül álló alakok gyors átváltozásokba kezdtek, medve, farkas, sólyom és még jó néhány a lány számára ismeretlen állat csoportosult a ködös jelenség körül.

Elolvasom

Segítség!

Sziasztok!   
  (Javítottam a linket, így már az adott írásra teszi azt aki segít nekünk!:))))

Nem eget rengető problémával állok szemben, csupán egy szívességet szeretnék kérni az olvasóimtól, nem nagy dolog nektek, de a kedves ismerősömnek annál inkább. Ha össze gyűlik minimum ötven szavazat akkor be kerül abba a világméretű nagy körbe, akik közül egy szerencsést sorsolnak ki, arra , hogy ki juthasson az űrbe. Mi, jó néhány ismerősével egyetemben, gyűjtjük neki a lájkokat, hogy meg legyen rá az esélye ;)))

 Az alábbi linket kellene lájkolnotok : - > http://metroinspace.com/hu/view/crag/Hivas
Ezen az oldalon, szavazzatok egy kedves ismerősöm Boczkó Péter írására. A lájkot is nyomhatjátok, de a sárga szavazós gomb a lényegesebb! Köszönöm, Peti nevében is!
Naponta egyszer lehet szavazni, az írásra! 

ui.: Nagyon szépen köszönöm a segítségeteket!


Üdv: Yzarr ;)

ui 2. : Pár perc és érkezik az Ezüst Remete IV. része.

Elolvasom

Heti friss

Sziasztok!

A Heti frissről csak annyit mondanék, hogy a héten be tervezetten az Ezüst Remete IV. része van készenléti állapotban.  Ezen kívül egy soron kívüli szösszenet rólam. Mint a blog írójáról fel kerül a link sávra , azt valahogy elfelejtettem magamról kreálni... , de ami késik nem múlik ;)

Köszönöm, hogy nyomkodjátok a bejegyzések végén a Vélemények gombokat és Ruby-m, nagyon ügyes vagy ;))) Amit eddig olvastam tőled nagyon tetszik!:)))

Puszi, Nektek!

ui: Ez elkövetkezendő időkben igyekszem majd ha van valami új rész készülőben arról tájékoztatni titeket ;)  Ilyen : "Heti friss" formájában ;)

Elolvasom

Az íróról

Először is, mint azt észre vehetted, ez az írói álnevem. Jó ideig nem is szeretném megosztani az eredeti nevemet senkivel sem, ez maradjon az én titkom! ;)


Nagyon szeretek írni és olvasni. Az életemet nagy vonalakban meghatározó mű az J.R.R. Tolkien trilógiája volt. Neki köszönhetően nyolcadikos koromban kezdtem el megszeretni az olvasást. Igazából, emelem kalapom Peter Jackson előtt, aki filmvászonra vitte ezt a remek művet, aki rá vett arra, hogy ezt a fantasztikus világot könyv fomában is elolvassam!Miután elolvastam a trilógiát nem álltam meg ennyinél, befaltam az összes kötetet ami később a fia hozott nyilvánosságra kis  novellákat, közép-földe történetét is, de ugyanekkor ebbe a korszakomban, szintén nyolcadik osztály karácsonyán ajándékba kértem az összes addig megjelent Harry Potter kötetet, az a világ is megfogott. Rowling is érdekes világot festett le számomra, de én mindig is valahogy a mi Tolkien-ünket szerettem jobban ;)


Innentől kezdve számomra adott volt, hogy olvasni,olvasni,olvasniiii akarok. Ezekben az időkben ismertem meg egy írós rpg játékot az interneten. Kis botkezű júzer voltam, E/3-ban kellett írni, amit én nagyon megszerettem, mind a stílust, mert így olyan volt mintha én is egy mini Tolkien lennék és a saját karakteremmel azt csinálhatok, a játék szabályain belül amit akarok. Itt eltöltöttem jó pár szép évet, de éreztem, hogy nem bírok maradni, mert forrt bennem a fantázia, és úgy éreztem, hogy itt csak leszorítják. Nem VP-het a karakterem, nem ugorhat egyik háztetőről a másikra, mert ilyen a való életben nincs.... De könyörgöm! Minden játék, minden film, könyv a nem hétköznapi emberekről szól, nem? Nálam itt be telt a pohár, elkezdtem saját kis történeteket írogatni a gépemen. Blog?! Attól meg idegenkedtem, jönnek csomóan és leszólják az írásaimat.... Kell-e ez nekem? Nem. De végül rá jöttem, hogy nem veszhetek semmit, ha nem figyelnek fel rám ,ha igen akkor meg örülök mint majom a farkának :D

Így megpróbálkoztam. Eleinte egy  M.A.G.U.S. alapokon nyugvó történetet kreáltam a kis fejemben ezt fel is tettem az egyik oldalamra, de nem aratott sok sikert, valójában azt se tudtam mi fán terem a blogolás. Azt láttam, hogy mindenki pakolja fel magáról, firkálmányairól, sütijeiről a dolgait, de hogy mi van ebben, háttér dolog, nem tudtam. Most, már sokkal idősebb fejjel, látom, hogy sok minden múlik a tálaláson. Azon, hogy hogyan reagál az ember vissza az olvasóinak. Cirka fél év alatt eljutottam odáig, hogy az alap sablon helyett "saját" szerkesztett blog külsőkkel büszkélkedhetek. Számomra ez is igazán fontos.

Most is, örülök, hogy vannak olvasóim remélem, élvezetüket lelik az olvasásban. De!Egyet sosem szeretnék elfeledni, márpedig az az, hogy élvezetből írok és senkit sem szeretnék kötelezni arra, hogy muszályból írjanak nekem pár sort a történeteim végére. Ha tetszik neked, úgy is a tudtomra adod. Megtisztelsz, ha pár sort hagysz a történeteim végén. Az építő jellegű kritikáknak is örülök. De! Ha ezt elfelejteném, és meghívósra állítanám ezen blogomat, mert fejembe szállna a nagy olvasói létszám esetleg az hogy ehh... senki nem ír, pedig nekem mint az írójának tetszik a történet, és ezért meghívóssá állítom a blogom, nem... Ezt szeretném elkerülni. Szóval, Ruby legkedvencebb olvasóm, fel vagy hatalmazva rá, hogy fenékbe billents ha ilyet észlelnél :P Zsarnokoskodás brr... :D

Nem tudom kiket érdekelhet még ; - ha esetleg nem néztek volna még be a facebook profilomba, vagy a bloggerébe, apropó, az itt is van ... ----> EZ  <---- - ; elmondanám, hogy nagy True Blood , Anita Blake, Bp-i Lordok, Fekete tőr, Angyali vadász, Potter és még sorolhatnám milyen könyv faló vagyok ;)
Imádom az állatokat, kedvenceim a macska félék, a kutyák és a lovak. Jah, és a hüllők, de nem mind ám!Ha valaki kedveskedni akarna nekem, a Szakállas Agámával és a Tiramisuval :D  le vehet a lábamról ;)))

Szeretettel Üdvözöllek az oldalamon :Yzarr Themar ennek a blognak a tejhatalmú Úr(nője) ;)))

Elolvasom

Ezüst Remete III.

Ezüst Remete III.

Párba állított ellentétek határozzák meg a vágyaidat, és ezek a vágyak börtönbe zárnak.

Aeron fejében már minden megfordult, egy túlbuzgó fiatalon áttérített munkás megkezdte a kóválygó útját, ugyan is azok még egy darabig nem találják a helyüket.  Benézett a nő ablakán, amitől a nő pedig megijedt, valójában nem valami szép látvány, sötétzölden világító szemgödrök és furcsa halott sápadt bőr.  Egyből kijózanodott a hang nyomán, hiszen a zongorázás közben valamelyest elkezdett jótékonyan zsibbadni az agya. 

Anett, az ágyán ült miután átöltözött egy kényelmes hálóköntösbe vékony vállpántja különös érzést keltett benne, ilyennel sem találkozott még, viszont ami a régiekben hasonlított, az a bokáig érő hosszú szoknya rész. Haját fésülgette és hallgatta amint a Gróf játszik a zongorán, még ide is elhallatszott a férfi gyönyörű játéka.  Idővel eldőlt az ágyán és félálomba szenderedve figyelte a további játékot.

Oldalra fordult és szemlátomást szembe nézett egy hatalmas zöld szemű pókkal a teste akkora volt, mint a feje.  Hosszú csápjaival csattogott szőrös lábaival pedig a nő feje felé nyújtózkodott.

Hatalmas sikítás hagyta el a száját, s felpattant a fekvésből is az ajtóig hátrált, ott holtra váltan figyelte a felé közeledő pókot, ha jobbra, ha balra lépett a pók követte a mozdulatot.  Úgy érezte menten elveszti az eszméletét, ha nem igyekszik kitartani.

Egy váratlan pillanatban vágódott ki a szoba ajtaja még szerencse, hogy Anett az ellenkező oldalán áll hiszen, most erőteljesen bele lenne építve a vár alapjaiba. A visszapattanó ajtót Aeron karja állította meg, a férfi hamar felmérte a terepet. S rögvest elborult arccal pillantott a szoba közepén őgyelgő pókra.  Az állat határozottan Anettet vette célba, a férfival nem is törődött, elrugaszkodott s a levegőben rögvest meg is dermedt Aeron akarata tartotta vissza attól, hogy a mérgét belefecskendezze a nőbe. 

- Menjen arrébb! – adta ki az utasítást a nőnek, aki halk nyögéssel válaszolt s nyomban el is terült a földön. – Nők! – morogta az orra alatt a Gróf, nem hogy harcolnának, az életükért a férfiakra bízzák a piszkos munkát.

- Eyes, szólj nekik, hogy itt van az egyik Térítőjük! – amint ezt kimondta az állat vad vergődésbe kezdett a mentális satuban, egy fonál csomag repült Aeron felé, amely azon nyomban porrá égett.  Szabad kezével az orrnyergét masszírozta, miközben féloldalasan lehajolt a nőért.  Magához vonta, eközben pedig egy pajzs kezdett formálódni körülöttük kisebb kupola, amelyen nem tudott áthatolni a pók. Szörnyű következményei lennének annak, ha ez megtörténne. 

Énekszó hallatszott kintről majd egyre közelebbről, a pók erre hipnotikusan megállt és elkezdett ringatózni a hangra, potroha jobbra-balra járt, elindult az ablak felé, Aeron felegyenesedett ám a pajzs még most sem tűnt el körülöttük,ki nyúlt egy kéz a sötétségből és megragadta a pók testét.

- S még nekem lett megtiltva, hogy idegeneket engedjek be a birtokomra, a sajátomra… Hatvan év távlatában ezt igazán meg tudom érteni, de, hogy Ti! Akik hajlandóak voltatok idehozatni nem vigyáztok rá eléggé!  - megvetően horkantott a sötétség felé, Eyes ekkor lépett be az ajtón, félig mosolyogva félig gondterhelt ábrázattal. – Te csak ne vigyorogj! – dühösen csörtetett ki a szobából, karjaiban a lánnyal. Gondolattal nyitotta ki a saját szobáinak egyikét, igen, időnként másképp berendezett szobára vágyik, öt év után unalmas az, ami azelőtt megszokott volt… Most egy hatalmas ablakos hálóban voltak, a padlót kelmék borították és párnák, az egész olyan meghitt volt a szobát kellemesen elárasztotta a fenyőillat, amely a férfira oly jellemző. Aeron lerúgta a csizmáját miközben a karjában tartotta a nőt, mezítláb vágott át a párnák sokaságán, hogy aztán lefektethesse Anettet a méretes ágyba, amelyben akár öten is elfértek volna keresztben és hosszában.  A nő fölött állva pillantott le rá, a ruha, amelyet a Magasak készítettek ki neki alvásra szinte hívogatta Aeron tekintetét. Figyelte, ahogy a gyönyörű hullámos méz barna haj elterül a párnán, a nő pisze orra, csókra hívó résnyire nyílt meggyszín ajkai, alabástrom fehér bőre. Igen, most nézte csak meg közelebbről, úgy igazán. Egyik kezét a nő nyaka felé helyezte képzeletben pedig a tenyerét a nő testén pihentette, úgy simított végig a láthatatlanban érezve Anett testének melegét és a domborulatokat. Olyan törékeny és csak az övé lehetne ebben a pillanatban akár, lejjebb ereszkedett a keze a nő csípőjén s gyengéden megsimította a ruha anyagát.  A hold ezüstösen festette be a párost, amikor a nő pillái megrebbentek és egy sóhaj kíséretében kinyitotta a szemét. Aeron keze lesiklott a selyem takaróhoz s egy mozdulattal húzta fel a nőre az anyagot a tekintetét is inkább a kezeinek mozdulatára irányította.

Anett figyelte, ahogy a férfi csöndben betakarja érezte, hogy nem sugárzik belőle az a távolságtartás, mint napközben talán az imént történtek miatt.   

- Megölte? – röppent a nő halk hangja a szoba csendjébe a férfi helyeslően bólintott. – Helyes, mert félek tőlük… - halkan megköszörülte a torkát Anett s így szól. – Szomjas vagyok.  – tekintete találkozott az ezüstszürke szempárral egy pillanatig tartotta csak fogva a férfi tekintete, de neki mégis hevesebben kezdett verni a szíve, az ágy melletti éjjeli szekrényhez fordult s töltött a nőnek egy pohár vizet.

- Akkor, magára hagyom. A szemközti szobában leszek, ha szüksége volna valamire. – felelte a férfi, s elindult az ajtó felé. 

- Ne! Kérem! – a nagy sietségben, hogy a férfi keze után nyúljon magára öntött néhány lötty vizet Anett.  Tekintete a férfi eleinte közömbösen siklott Anettre majd átrebbent az ablakra.

- Itt biztonságban van. Ez az én szobám, ide nem jöhet be semmi és senki. – felelte a férfi halkan, érezte a csuklóját kétségbe esetten szorító apró tenyeret. 

- Éhn… engem bezártak egy mérges pókokkal teli verembe… - Aeron állkapcsa megkeményedett a nő szavai nyomán, miféle szülők lehetnek azok, akik ilyet tesznek egy gyermekkel?! Düh lobbant a tekintetében, ám ahogy a könyörgő arcra pillantott megesett a lányon a szíve. Másrészt túl őszintének tűnt Anett, a múltjával kapcsolatban, valahogy nem nézte ki belőle a hazugságot az iménti események tükrében meg egyáltalán nem várt hazugságot.

- Rendben, égve hagyok néhány gyertyát és itt leszek… - bökött az ágy végébe a férfi, Anett hálásan pillantott a Grófra feljebb húzta magán a selyem takarót és elhelyezkedett az ágy közepén. Most látta csak , hogy a férfin eléggé szabadosan áll az ing, biztos megzavarta a lefekvésben és a ing ujjai is fel vannak tűrve sosem látta még így a férfit, ennyire nyitottnak.  Egy intésére meggyúltak a nő melletti gyertyák, Anett sikkantva pillantott a férfire. 

- Maga, maga! Vámpír! – Aeron egy megvető horkantást hallatva ellépett az ágy mellől elindult a dohányzó asztala felé, a kezébe fogta az egyik könyvét letelepedett a hatalmas ágy végébe. De előtte még elrendezte a helyét, néhány párnát felhalmozott a háta mögé majd egy csettintésére hideg fényt gyúlt a feje mellett a következőre pedig elhúzódtak az ablak előtt a függönyök teljes sötétséggel borítva a szobát. Csak a lány ágya melletti gyertyák égtek s a férfi fejétől nem messze a saját kis fénye, ameddig a tudatánál van addig ad fényt az is.

-  Ha az volnék már rég visszaéltem volna a helyzetemmel és meg se tudná kérdezni, halottan feküdne valamelyik sarokban. Másrészt, látott-e már ilyen napbarnított vámpírt, mint Én?! – kérdezte a férfi s úgy tűnt nincs több közölni valója, Anett egyértelműen meghallotta a könyvlapok sercegését bár a probléma, miszerint a férfi tud varázsolni, nem hagyta nyugodni.

- Akkor, varázsló? – kérdezte a lány. A férfi tanácstalanul pillantott fel a plafonon függő egyik anyag darabra.

- Olyasmi.  – válaszolta.

-  Döbbenetes, hogy meg vagy átkozva és mégis mennyire keveset tudsz a világodról. – sóhajtott a férfi. – Aludjon! – szólt fáradtan a férfi, hosszú volt ez a nap és fenekestül felforgatták a megszokott rutinnal telő napjait. 

- Aludjon jól Gróf! – suttogta Anett, a Gróf csak egy morgással válaszolt, s neki kezdett végre az olvasmánynak, ám mégsem jutott tovább az első betűn. Füleivel figyelte, ahogyan a nő forgolódik az ágyban, végül megtalálja a helyét és egyre egyenletesebbre vált a légzése.  Kis idő múlva a férfi is álomra hajtotta a fejét, ledőlt az egyik párna halomra és elszundított. Azt a pillanatot választotta Anett, hogy felkeljen és egy takaróval a kezében odamenjen a Gróf mellé, a férfi háta mögé telepedett le maga sem tudta megmondani, hogy miért, de így érezte magát a legnagyobb biztonságban. A saját házukban mindig a pincében aludt patkányok és pókok szolgáltak lakótársként, a mai este fényében pedig zaklatott és háborgó lelke az egyetlen férfi mellett talált megnyugvást, az pedig nem volt más, mint a mogorva Gróf.  Magzat pózba kuporodott a férfi mögött még véletlenül sem akarta megérinteni a férfit, bár azért rá is rá terítette a takarót mielőtt lefeküdt volna mellé.

Aeron tulajdon képen az igazak álmát aludta egyedül talán csak az tűnt fel neki, hogy valahogy sokkal melegebb van, mint általában amikor alszik. Mégis örömmel burkolózott bele a takaróba és fordult hasra.

A reggel jóval később fogadta a férfit, mint általában, hiszen a megszokott időben való felkelés nála már – már rutin volt. Az orrát betöltötte a méz és liliom illata, igen ez a nő illata volt, de mit keres ilyen közel rajta. Ha jobban elkezdett fülelni, akkor érezte, hogy szinte egész közelről szuszognak a fülébe, s az a súly, amit párnák tömkelegének vélt az maga Anett. Szíve hevesebben kezdett verni és lázasan gondolkodott, hogy hogyan mászhatna ki ebből a helyzetből.  De bárhogy is mozdult volna a nő mindenképp felébred, megpróbálkozott halk torokköszörüléssel, de az sem segített a helyzetén.  Úgy döntött megfordul, hátha úgy kislisszolhat, de amint háttal feküdt Anett rögtön visszabújt ezúttal a mellkasára fészkelte be magát és helyezte rá a combját a férfi lábára.

Aeron kezdte úgy érezni, hogy egyre jobban melege van.

- Anett! – szólongatta a nőt. De válasz nem érkezett. Csakis Anett a megmondhatója, hogy életében először alszik igazán mélyen és kiadósan.  Hiszen az elzárt szobában, nem mert sohasem aludni.  A karja pedig már kezdett zsibbadni, úgy le lett szorítva Anett teste által, bár ha bele gondolunk, a keze igazán közel került a nő lába közti szentélyhez. Erőnek erejével kellett vissza tartania magát, hogy nehogy letépje a hálóinget a nőről és rá vesse magát itt és most. 

Anett felnyögött, a keze pedig végig siklott Aeron fedetlen mellkasán a férfi percek óta a Hideg fénnyel játszadozott, így terelte el a gondolatait a rajta fekvő nőről.  A tekintetével röptette a plafonra függesztett anyagokon keresztül, szlalomozva. Fel se tűnt neki az a puha érintés, ami végig szántott a mellkasán, elfojtott egy döbbent hördülést, amikor Anett a reggeli merevedésére határozottan rámarkolt, a fénygömb pedig úgy durrant szét, mint egy vizes tömlő, amikor magasról ejtik le. Aeron vadul lökte le magáról Anettet tenmaga pedig addig araszolt hátra, amíg elég távolságot nem érzet kettejük között. Anett felháborodottan nyitotta ki a szemét, hogy tudomásul vegye, hogy már nincs alatta az a puha meleg test ami eddig ott volt.  Az a másik forró hosszú és selymes valami is, olyan kézbe illő volt és még szívesen gyúrta volna, hiszen álmában a tegnapi fürdős pillanat játszódott le, amint a férfi áll a zuhany alatt és magát kényezteti. 

- Ezt most miért kellett?! – könyökölt fel a lány és a tekintete megállapodott Aeronon.

- Ezt én is kérdezhetném magától, tudja nem én mentem oda maga mellé és aludtam maga mellett.  – a férfi láthatóan zavarban volt ezt erősítendő egy párnát tett gyorsan az öle elé. Az sem segített az ügyön, hogy a nő haja kócosan meredezett össze vissza s az egyik pántja lecsúszott a válláról.

- De mégsem ellenkezett! – vágta a nő Aeron képébe.

- Miért ellenkeztem volna, aludtam?! – háborgott a férfi.  – Maga visszaél a vendégszeretettemmel! – morogta a képébe, úgy döntött, hogy a támadás lesz a legjobb ami eltereli a gondolatait arról a fedetlen vállról  és a kulccsontról.

- Még hogy vendégszeretet! Eyessel is különbül bán, mint velem!

- Nézzük csak… - tűnődött Aeron. – Régebb óta ismerem, mint magát ráadásul maga… - elsötétülő tekintettel fejezte be a mondatot.

- Rajta! Csak mondja ki, ne kegyelmezzen! Így is annyira szeretetteljes volt velem! – hullámzó mellkassal és pirospozsgás arccal követelőzött Aerontól a férfi úgy állt fel a földről, hogy még mindig az ágyéka elé szorította a párnáját.

- A reggelit ágyba óhajtja a kisasszony, vagy méltóztatik felkelni és az ebédlőbe lefáradni? – kérdezte hűvösen a férfi. 

- Lemegyek! – vágta oda sértődötten a nő. S rögvest fel is kelt. Aeron ezalatt a csizmáit húzta fel s egy gyors mozdulat kíséretében helyre is tette a férfiasságát, az elmúlt pár pillanat alatt kezdett elfogadható méretűvé válni, de valahogy még így is feszélyezve érezte magát, a kéretlen kezek érintésétől, már olyan rég érintette női kéz, hogy ha csak egy pillanatra is rá gondol, egyből megkeményedik. Úgy döntött nem bajlódik azzal, hogy az inget betűrje a nadrágjába hanyagul lógott ki amaz s miközben haladtak úgy gombolta be a ruhadarabon a gombokat. Anett a kócos férfit nézte fél szemmel amint gombolkozik, olyan magas volt a férfi, hogy törpének érezte magát mellette, nagyjából a mellkasáig ért Aeron talán olyan két méter magas lehet, míg a nő csak százhatvan centi körüli.

Az ebédlőbe érve Eyes már elfoglalta a helyét rég és már az evésnek is neki kezdett, amikor meglátta betoppanni a Grófot és Anettet. 

- Hát, ti? – kérdezte leplezetlen mosollyal a fél tünde.

-  Jó reggelt, Reyres! Remélem kellemesen telt az estéd. – felelte a férfi és elindult a megszokott helyére, hogy elfoglalja azt. A félvér már abból tudta hogy morcos Aeron, hogy a teljes nevén szólította.  De ezt is csak egy mosollyal fogadta.

- Képzeld, a ló árverést áttették holnapra.  – felelte a férfi. A Gróf tekintetében érdeklődés villant miközben épp egy szendvicset kreált magának,  sajtot, salátát, sonkát, csíkokra vágott répát és még két féle húst pakolt a megvajazott hosszú bagett-be, mire megszólalt.

- Nem megyünk. Lesz legközelebb is. Megrendelés már így is van nyolc csataménre. – válaszolta a férfi. – Ellenben be kellene menni a városba, mert kellene néhány dolog jöhettek velem, ha gondolod. – intézte Eyesnek a szavait. 

- Rendben. A felállás a szokásos? Te a zsoldos én a nyikhaj bérenc, aki téged felbérelt? – tette fel kíváncsian a kérdést a félvér.

- Nem, most arra gondoltam, hogy úgy megyek, mint Erik von Silver, Aeron gyermeke. Te pedig mint a lovász fiú, a hölgy, pedig mint a… - bele harapott a szendvicsébe, cseppet sem úri módin. Csak azután válaszolt miután jól megrágta a falatot. – a kedvesem. – pillantott egy kihívó mosoly kíséretében Anettre a férfi.

- Óh, magának bármit, drága Grófom. De árulja el, hogy miért kell úgy tennünk, mintha maga lenne a saját gyermeke? – Aeron úgy tett mintha meg sem hallotta volna a nő szavait, bele kortyolt az egyik pohárba majd tovább falatozott. Helyette Eyes szólalt meg.

- Tudod, évek óta, ha a városba megyünk, mindig ki találunk valami mesét az ottaniaknak, a Grófról, hogy nehogy azt higgyék, hogy már nem él, mert kissé visszahúzódó az én barátom. – felelte a férfi. Anett értetlenül pillantott a két férfire.

- Mióta ismeritek egymást? – kérdezte Anett egyértelműen Eyesnek címezve a kérdést.

- Tíz. –jött Aeron felelete rögtön.

- Harminc. – jött Aeronéval egyszerre a válasz.  Az asztal végében ülő Gróf mogorván pillantott Eyesre. A nő pedig homlok ráncolva dőlt hátra a székében. 

- A városban nem néznek rám jó szemmel. Mielőtt ide jöttem volna egy fogadóban, valami Lélek nevű egyén, megtalálta az összes erszényt, ami nálam volt. Aztán… mezítelenül végig hordtak az utcán… Eyes mentett meg ismét… - Aeron figyelmesen hallgatta a nő történetét miközben elfogyasztotta az ételét.

- Nem számít, három faluval odébb megyünk . A városba. Ott úgy sem ismernének, magára mindamellett szerintem kitalálhatok magának egy megfelelő álcát.

Aeron a szobájában készülődött fekete bársony nadrágot húzott s egy kifényesített térdi érő csizmát, fehér inget, sötétkék mellényt és egy fekete kabátot, amelyeken a hímzés hivatott közölni a néppel, hogy bizony Úrral van dolguk, a derekára egy sötétkék övet kötött a kezébe vett még egy csuklyás köpenyt ez is kék volt, színben hasonlított a mellényhez, a hátán ezüst szegéllyel s közepén egy körben egy erdei állat képe volt belehímezve. Nem más mint egy jaguár.  Anettet az egyik emeleti szobában készülődött, végül belement a férfiak játékába, úgy tűnt ez már náluk megszokott.  Egy Ealamath jött vele szembe.

- Eddig ügyesen csinálod. De tudod, hogy egyébként már soha többé nem mehet vissza úgy, oda, mint te ahogyan sem? – kérdezte a Főnök egyik feljebbvalója az úgy, szót megnyomva.

- Volt sejtésem efelől, bár tudnám, hogy hogyan adagoljátok be neki. – felelte a férfi.

- Mi?! Nem… majd te fogod. – felelte egy féloldalas mosoly kíséretében az elöljáró.

- Parancsolsz?!  Le akartok váltani? Erre megy ki ez az egész?!  Vagy, hogy megnézzétek, mennyire vagyok hűséges? – szürke írisze úgy háborgott, mint ahogyan a tenger korbácsolja a szürke tajték hullámokat, amelyek bármelyik pillanatban képesek megfordítani egy-egy hajót a tengelye körül.

A Gróf gondterhelten beletúrt a hajába s úgy lépett el a Magas mellett.

- A hintód elő állt. – felelte még a távolodó alaknak a Zöld.

- Nagyszerű… Köszönöm! – morogta az orra alatt Aeron.

Elindult az előtérbe ahol a hatalmas kétoldali lépcső vezetett fel az emeletekre, amely egyébként félkörben futott végig a fal mellett. Eyes is a fogadó csarnokban várt ahogy Aeron is, sosem értette, hogy a nők mit szöszmötölnek ennyit az öltözködéssel.  Ám amikor meglátta megértette, a szája egyből kiszáradt az egész válla szinte fedetlen volt Anettnek, a ruha színe pedig királykék volt, ám olyan anyagból, ha ráesett a fény, olajosan csillogott, illett Aeron köpenyéhez.  Eyes a férfi mellé lépett s oldalba lökte, a Gróf morogva pillantott másfelé és igazította meg az egyik nyakgombját, fölöslegesen, hiszen az amúgy is jó helyen volt.  Egy ezüstszín stólát tartott a karjain a nő, amelyet mihelyst leért a férfiakhoz felemelt a vállaira jótékonyan elfedve a kebleit.

- Indulhatunk? – kérdezte a férfi Anettől, aki egy pukedli kíséretében a kezét nyújtotta, ha már bele ment a játékba, akkor játsszák is el rendesen.  Aeron elfogadta a kezet s apró csókot imitált, kihívóan pillantott Anett szemeibe, majd felegyenesedett.  – Csak Ön után! – s maga előtt terelgette a nőt.

Beszálltak a hintóba s elindultak a város irányába, amely három falun is átvezetett, egész úton nem szóltak egy szót sem. Amikor is felhangzott egy meglehetősen érdekes nyihogás, Aeronnak ismerős volt, de valahogy mégis furcsa.  

- Állj meg! – kérte a pillanatnyilag kocsisként szolgálatot teljesítő Eyestől. A hintó nyomban meg is állt. Ám a fogatos lovak a csodás fekete mének idegesen ágaskodtak fel és kapálták a földet.  – Maradj a kocsiban Anett. – adta ki az utasítást a lánynak. 

Aeron kiszállt és először körbe nézett az út eleje felé majd hátra is onnan ahonnan jöttek.  Nem látott sehol semmit, Szép Csillag hangját hallotta, de azt nem lehet.

- Te is hallottad az iménti, nyihogást? – kérdezte a bakon ülő férfitől.

- Igen, tán az egyik lovad volna az? – tette fel a másik kérdést Eyes.

- Nem, az egyik, hanem az, amelyik meghalt! – töprengve lépett fel a kocsi egyik kerekére s lesett körbe magasabbról. 

- Mi történik? – aggodalmaskodott Anett a kocsiból, hiszen ő nem értett semmit sem.  Ebben a pillanatban hangos patadobogás hallatszott és kivágódott az egyik bokorból Szép Csillag, már ami megmaradt belőle. Egyenesen a férfit vette célba Aeron kereste a ló tekintetét, de nem látott benne mást csak tébolyt, mentális szemével pedig egy második tudatot érzékelt az állat körül.  Még épp idejében bújt be a kocsi alá, hiszen az állat hihetetlen sebességgel dübörgött el azon a helyen ahol az imént még ő állt.

Ahogy felkelt a kocsi alól úgy hagyta el a száját egy füttyszó, az őrült állat megfordult és ismét Aeront vette célba.  Most már látta, hogy nem az a fakó pej színe van, hanem szürkés, de egyértelműen ő lehetett az egyszer, tegnap.

- Induljatok a városba, vagy haza, azonnal! – parancsolta Eyesnek. Neki nyomban el kellett intéznie ezt a valamit, ami egykor egy jószág volt. Köpönyegét egy gyors mozdulattal behajította a hintó ajtaján.  – Most! – azzal Aeron letérdelt és máris rögös lett az út az exló lába alatt, jó néhány éles pengeként hasított a levegőbe, elvágva a fogat előtt az utat. A Gróf már futott is be az erdőbe, s eltűnt, még látták, hogy egy hófehér ló hátára felszáll hallották, ahogy villámok dörrennek a tiszta égen aztán eltűnt a Gróf homályos alakja is.  

- Eyes! Azonnal mondd el, hogy mi volt ez az állat! - követelte a lány, ezek után nem volt képes egy helyben ücsörögni, annak az állatnak, füst jött az orrából és zöldesen világított a szeme mintha maga lett volna az istenek tébolya, egy a Raggash vallás hívei közül annak is egy elfajzott szolgája. Ilyet is csak a mesékben hallott, már ha épp volt hozzá szerencséje. Ha engedték a dadusnak, hogy le jöjjön, vagy titkokban látogathassa.

- Egy teremtmény, ami ha elszabadul, hatalmas csapás a Városoknak s még nagyobb az élőlényeknek! - felelte szomorúan a félvér. -  Most pedig irány a birtok, ott nagyobb biztonságban vagyunk, mint idekint. Felelte Eyes.

Eltelt egy hét is mire a Gróf lova ismét megjelent a megviselt férfivel a hátán, aki az állat nyakára borulva alig volt eszméleténél.  Aeron lova egy nyerítéssel jelezte a hátban lakóknak, hogy megérkezett.

Eyes érkezett a leghamarabb, hogy lesegítse a férfit az állatról és a fél vállára felkapva elindult a legközelebbi szoba felé. Anett fal fehéren nyitotta ki Eyes előtt az ajtót.

- Baj…baj…baj van. – suttogta erőtlenül Aeron. Kimerült volt, nagyon sok mágiát használt és veszedelmes ellenféllel küzdött.


Nem szokásom a postba írni, de itt egy kép, ezt a ruhát viselte Anett ;) ---> ITT <---

Elolvasom

Ezüst Remete II.

 Ezüst Remete II.

Én szüllek meg magamnak, mert kívánlak
és mert kívánlak, élvezem a vágyat,
mely engem betölt; téged elereszt.
Vágy nélkül még nem volt szerelmes senki. 

- Tisztában van vele, hogy itt egy vendég!? S mégis… volt képe az én házamban! Édes anyám haj szalagját, a húgom gyöngysorát, valamint a reggelinél az egyik ezüst villámat is eltulajdonítania! – a férfi mellkasa még most is hullámzott az indulatoktól az acélszürke tekintete pedig úgy perzselt, mint a méreg, nem csak a nőkre igaz, hogy ha a tekintetükkel ölni tudnának, már rég kihalt volna a hűtlen férfi társadalom, nem.

 Aeron emócionális tulajdonságai között a düh és a sértettség kifejezése is helyet kapott, de próbálta rendszabályozni magát, tudta, hogy nem szabad megmutatnia a teljes érzelmi skáláját, mert abból talán rá jönne a lány, hogy ki volt az a csuklyás, aki megszégyenítette. Egyelőre pedig nem is szándékozta elárulni ebbéli képességét, amíg nem tudja meg, hogy mi a zöldbőrűek célja azzal, hogy ide engedték a birtokra a lányt is. Az elf, halhatatlansága és felsőbbrendűsége a faji létrán megengedetté vált az Ealamathok számára, hogy látogatást tegyenek a birtokon, vendégeskedhessenek, hiszen tapasztalatokat cserél a két faj egymás között, még ha olyan elzárkózottak is. Időnként pedig a hírhedt halhatatlant is meglátogatják, de csakis a varázs lények, olyanok akiket a halandó emberek nem képesek felfogni ép ésszel.

Anett eközben csöndben ült és a szoknyája peremét igazgatta.  Félve pillantott az ajtófélfát támasztó férfi felé. Tanították illemre és ép eszű ember is tudja, hogy most inkább csöndben kellene maradnia így ő is így tesz.  Aeronon csak egy köntöst visel, alatta semmit még csak egy inget sem és egy fehér vászon nadrágot, utóbbira térdig rá lóg a köntös és derék tájban van megkötve a fekete anyag, lehelet finoman fut végig a férfi mellkasán le a hasig, ahol megszámlálhatatlan kis dombocska hullámzik, a köldök vonalától pedig egy enyhe fekete csík fut le a hason, le a köntös öve mögött a nadrágba.  Olyan barna Aeron teste, mintha mindig is a napon sütkérezne. Anett pironkodva kapja el a tekintetét, míg a Gróf elégedett morranással húzza magán szorosabba a köntöst ő a pirulást a mogorva pillantásának tulajdonítja.

- Azt hiszem, rá férne magára némi fürdés… Tán nem hozott magával ruhát? Vagy nem készült hosszas vendégeskedésre, reményeim szerint sem. – hagyta ennyiben a dolgot Aeron és ellökte magát az erkély ajtótól. 

- Maga olyan bunkó! – sikkantva kapta a szája elé a kezét és ijedten pillantott az előtte álló férfire.

- Igazán? Maga merészel engem bunkónak nevezni, az én házamban, amikor a fene se érti, hogy miért, de már rögtön a személyes tárgyaimat lopkodja a dolgozó szobámból! Mire számít, hogy majd eladja a piacon és vagyonokat keres a nagy, a fenséges von Silver család ereklyéiből?!  Azt ajánlom, fogja be de sürgősen, mert különben… - ismét tajtékzott a férfi a dühtől. A tenyerét úgy összeszorította, hogy kiserkent a vére.  – Takarodjon fürdeni és ne merészeljen előttem megjelenni még egyszer ilyen mocskosan, bűzlik a kocsma szagtól! – sziszegte összeszorított fogakkal Aeron és elindult a könyvtár felé. A nő már két napon belül szégyenült meg ugyanattól a férfitől és ugyanettől hullatott könnyeket,  Aeron ezzel is tisztában van, de dühös, összezavarodott és ideges a harmadik személy miatt, aki a birtokán van. 

- Ááh, Eyes, épp jókor, a nődet vidd el a fürdőbe, abba, amelyiket te is használsz, ne a szobám mellettit. A könyvtár melletti dolgozó szobámban van. – hanyagul intett abba az irányba és megfáradtan túrt a hajába.

- Nem, a nőm és igen is! Viszont ha végeztél a dühöngéssel, jó volna beszélgetni most már végre. – Aeron bólintással jelezte, hogy megértette, de most dolga volt. 

Átöltözött a lovagló ruhájába a lábára a jól illeszkedő kényelmes csizmát vette, amit itthon szokott használni. A megszokott tempóban vág át a birtokot elválasztó kis parkon, hogy az istállókhoz vegye az irányt. Az éjjel mondták az Eleamathok, hogy az egyik lova meg fog elleni. Azok valahogy mindig tudják, hogy mikor van itt a dolgok ideje, egy az ilyenkor használatos fekete inge és egy fekete vászon nadrágja van rajta, igen ebben, vagyis ilyen darabokban szokott lovagolni.  Az istállóba lépve a leg érdekesebb látvány fogadta, a zöldek népe összegyűltek félkörben a boksz körül.

- Ah, Aeron… Késtél. – nem volt szemre hányás ebben az egy szóban pusztán csak megállapításként közölte. Ahogy közeledett a nemes, úgy léptek szét a magasak, hogy utat adjanak a férfinek.  - Eddig semelyik kanca sem akarja elfogadni, talán te… tudsz valamit… 

- Parancsolsz?! Szép Csillag belepusztult? – csuklott el a férfi hangja, és kinyitotta a boksz ajtaját. A csikó már állt, és botladozva indult a helyiség sarkába. Aeron nyugodtan letérdelt a csikóval szemben, megvárta, míg a csikó kezdeményez s kis idő múlva már ott állt a kis állat mellette, a férfi felnyalábolta és kilépett a bokszból. – Hozzátok Ezüstöt, kérlek. – adta utasításba a Zöldeknek. Ő maga, már szólt is mentálisan az állatnak, ez a jó a tünde lovakban megérzik a parancsolójuk szavát, azét, akikhez elszegődtek. 

- De… ő Tünde ló!

- Magam is tudom, tejet kapott már? – kérdezte mit sem törődve az aggodalmaskodó hang gazdájától.

- Igen, azt még kibírta az anyja, lábra állt meg szoptatta és lenyalogatta a csikót, de aztán… - szólt az egyik fiatalabb hang. – túl sok vért vesztett.

- Hmm… - három magas követte a férfit, egy elzárt füves karámba, amelynek ajtaját az egyikük nyitotta ki a férfi előtt. A közelben pedig egy elégedetlenkedő kanca nyihogása hallatszott, közeledett, a kíséretet pedig megtiszteltetésnek vette.  Bevágtatott a karámba maga mögött le hagyva a két Zöldet  megállt Aeronnal szemben.

Aki eddig lefektette maga mellé a fűbe a csikót.  Egyik kezét a ló orra közé simította a másikkal a ló nyakához nyúlt a fejét pedig ráhajtotta a ló lapos arcára.

- Valóban? – kérdezte fennhangon a férfi. – Tudod, mindig is egy pökhendi lónak tartottam Árnyék Nyilat, de nem gondoltam, hogy tőle lett vemhes Szép Csillag… Igen… szerettem Őt. Meg tennéd… hogy… Köszönöm. Félig Tünde ló, ezért nem bírta ki a szülést… Értem. Hát, lásd el a baját!

Valójában a kívülálló számára hibbantnak tűnhetne a férfi, de Eyes aki a távolból látta a jelenetet, tudta, hogy nem így van, a Tünde lovak különleges képessége, hogy érzések útján tudnak kommunikálni a gazdájukkal és ez oda vissza is igaz, a szavak pedig csak segítik a férfi megnyilvánulásának lényegét. Jobban esett szavakkal beszélni az állattal, valljuk be. A Zöldek, pedig mint minden élőlény iránti szeretetükből fakadóan figyelemmel kísérték a történtek alakulását.

- Rád bízom. – jött az egyszerű felelet, azzal elfordult a lovaktól innentől a két példányra bízta a dolgok alakulását. – Látom, hogy kitakarítottatok, hova vittétek a lovat?

Az Ealamathok feszengve pillantottak egymásra, nem volt itt a vezér és be voltak zsongva szülés alatt, megengedte nekik, hogy figyelemmel kísérjék.

- Eltemettük Szép Csillagot… - hagyta nyitva az egyik Magas a mondatot.

- De?! – kérdezte egyre dühösebben a férfi, jó néhány évtized alatt hozzá szokott, hogy szűkszavúak a Magasak, de azért nála is betelik néha a pohár, különösen ilyenkor.

- Egy… elkószált és megtalálta. Csak épphogy megkóstolta az istálló bejárata előtt hagytuk, egy harapás volt semmi több! – mentegetőzött az első, aki megszólalt, a többi pedig helyeselve bólintott.

- Azt hittem, hogy megbeszéltük, ami az én tulajdonom legyen az élő vagy döglött állat, nem, idézem, nem szolgál táplálékul a munkásoknak! – az orrnyergét masszírozta. Egy lemondó sóhaj kíséretében fordult meg, hogy visszacsörtessen a kastélyba.

- De, eltemettük, és levédtük a nyughelyét!

- Helyes! Este beszélek a Főnökkel, addig is ti részletesen beszámoltok az egészről neki.  – nem pazarolt több szót a dologra, feldúltan vágta be maga mögött a konyha ajtaját elhaladt az üres cseléd szállások mellett, ideje, hogy egy forró fürdőt vegyen.

Eyes, miután kiosztotta a ház ura ment, hogy elkísérje a lányt a fürdő helyiségbe. Egy fehér márvány lapokkal kirakott helyiségbe érkeztek a falakat szintén márvány borította, varázslatos helynek bizonyult, elő fürdő és középen egy földbe süllyesztett medence foglalt helyet, mögötte pedig egy elhúzható ablak, ami egy kinti gőzölgő medencének adott helyet, teljesen beleveszett az erdőbe mégis látszott, hogy a házhoz tartozik.

- Azt hiszem, megleszel egyedül is.  Ki is mehetsz, de a fürdőn kívül ne tedd a lábad. – mutatott körbe a kővel kirakott kis kerítésen, ami csak bokáig ért, s a gőzben elveszett a többi látni való.

- Aeron mindig is ilyen volt? – tette fel a kérdést a lány, jól lehet, hogy egy ideje nem szólalt meg, de Eyes jelenlétében úgy érezte nem baj, ha megszólal, míg a Grófról ez nem volt elmondható. Eyes hosszasan meredt az egyik indával díszített csempére, mire megszólalt.

- Nem. – úgy tűnt válaszként beéri ennyivel, nem érezte úgy, hogy erről be kéne számolnia a nőnek. Megeresztett felé egy mosolyt és kilépett a hatalmas helyiségből.  Beszélni kell végre Aeronnal nem kerülgethetik egymást.

Az egyik karámnál talált rá és távolról kísérte figyelemmel azt, amit a lovakkal művelt és a Magasakat is, amint egy tágabb körbe vigyázták a férfit és a csikót. Úgy tűnt, hogy Aeron nagyon felzaklatta magát, így inkább visszavonulót fújt az eltervezett beszélgetésre nézve. 

Anett, lenyűgözve bámulta a berendezést, olyan idegennek hatott az egész, csapok voltak benne és mindegyikből jött a víz, hideg és meleg is. Nem tudta eldönteni, hogy milyen varázslat ez, voltak kisebb dobozok, amikben folyékony illatos valamik voltak, és szappan, ezt legalább felismerte. Egyébként aranyozott volt az összes csap a forgattyúk, a fejek és a gyertya tartó állványok is. Úgy döntött levetkőzik a ruháit egy pamlagra tette le, amely az egyik sarokban volt. Az elő fürdőn tűnődött, ezen is csapok voltak és a plafonon lyukak voltak, hallott már ilyet, de ilyen csak a hercegi palotában lehet, sokan szeretnének olyat maguknak.  A lány csak hírből ismerte az ilyen fürdő berendezést, ami a férfinek volt.  Beállt a plafon alá, amelyen a lyukak voltak és elkezdte tekerni a csapokat, sikkantva ugrott ki alóla, a fejére csak úgy záporozott a jéghideg víz. Úgy döntött megkerüli az alkalmatosságot és először beállítja a megfelelő hőmérsékletet. Miután ezzel megvolt beállt, hogy lefürödjön, magához vett egy citromfű illatú szappant és azzal dörzsölte végig a testét, haját s miután ezzel végzett leöblítette magáról a habot, kilépett a függesztett plafon alól és elzárta a csapokat. A kinti fürdőhöz vette az irányt, kinyitotta a tolóajtót és belemerült a langyos vízbe.  

Először az italos szekrényéhez lépett, ki vett egy whisky-s poharat a sok közül, töltött magának egy kristály üvegből és nem ült le a kedvenc foteljébe, hanem tovább indult. Tulajdon képen az idők folyamán berendezett a kastélyban magának néhány dolgozó szobát, van néhány a földszinten, ahogy a többi emeleten is. De azokat csak elvétve használja. A pincébe meg egyenesen utál lemenni, de időnként ott is látogatást tesz. A Magasak tartják rendben az egész kastélyt, hiszen az nem tisztul önmagától.  Végeredményben az egész birtok von Silver tulajdonában van ,de  a paktum értelmében a Zöldek kötelességüknek tekintik, hogy így vagy úgy de megkönnyítsék a férfi életét.

Szabad kezével intett a pohara fölött s nyomban néhány jég kocka gazdagította az italt, nagyjából már uralja az elemi mágiát, ez is egy kis ajándék a hosszú élet mellé, ha felül tudna emelkedni Önnönmagán, akkor olyan, lehetne, mint egy igazi tünde druida, átváltozhatna valamilyen állattá, amely lényének legbensőbb zugában van elrejtve s a személyiségéhez legjobban hasonlatos. De valamiért nem képes rá, legalább is önmaga még nem látta át a helyzetet, hogy mi lehet az ok. Sejtése azért van, de nem vallaná be magának, ha vasvillával kergetnék se.

A nyelvével ki kanalazott egy jég kockát a poharából majd benyitott a fürdőbe, lerúgta kisebb nehézség árán a csizmáját, jobb kezével pedig elkezdte kigombolni a mellényét, majd az alatta található fekete inget fél kézzel gombolta ki. Végül a nadrág következett miután megszabadította magát attól is, felváltva vette le a karjairól is az ingujjakat, miközben nem szándékozott megszabadulni a gondolataiba merült férfi az italától sem. Időnként rá kortyolt egy aprót a szájában tartott jég kockára csak akkor tette le a mosdó kagyló szélére az italt, amikor a zuhany alá lépett, hasznos szerkezet meg kell hagyni, a ház alatt elterülő forrást használja meleg víznek, s a közeli hegyi patakból nyeri a hideg vizet, egy gnóm mester tervezte neki, aki járatos a műszaki dolgok terén. 

Elvett a mosdó kagyló melletti asztalról egy illatos dobozt, amelyben a folyékony szappan volt, ezeket a tengeren túlról küldte neki egy régi barátja. Behabosította a barack és citromfű illatát idéző szappant és elkezdte magába dörzsölni, miután kellően benedvesítette a testét, csukott szemmel élvezte a fürdést, úgy érezte ezzel egy időre megszabadul a bajaitól, gondolatai minden félén kalandoztak, az iménti ménes dolgán, a tegnapi napon. Eszébe jutott a tegnap, rég volt már hogy a karjai között tartott volna egyetlen fehérnépet is, úgy igazán a tegnapi napon pedig ez megtörtént. Régi elfojtott vágyak horgadtak fel benne. Hiszen, olyan törékeny testet tartott a kezei között, ahogy a karjára csavarta azt a szőkés barna haj zuhatagot s felülről pillanthatott azokba a hamvas keblekbe, ahogy a kezei a nő combja közelében jártak, az a feszes kis has, s a keblek… amiként rá markolt miközben elvette a saját erszényét. Aeron keze levándorolt a képzelet béli elkalandozás közben egyre duzzadó férfiassághoz. Halkan felhördült, s tovább vitte a gondolatát, megkötözni a lány enyves kezét, mindegy hogy hova…

Anett, már úgy érezte, hogy eleget ázott, így megkereste a kijáratot, s belépett a fürdőbe, még csak fél lábbal volt, bent amikor földbe gyökerezett a látványtól, a medencétől nem messze ahol a plafonból jött a víz, ott állt a ház ura, teljes meztelen valójában. Nézte, ahogy a hunyt szemű férfi homlokán folyik le a víz, s patakzik tovább a nyakán, széles vállain, izmos karján, amely időnként megmoccant, figyelte, ahogyan gyöngyözik le a férfi izmoktól domborodó hasán a víz, le egészen ahhoz a méretes szerszámhoz, amelyet a Gróf kényeztetett magának. Alig hallhatóan nyelt egyet s gyorsan arrébb kapta a tekintetét, a formás izmos feneket vette szemügyre majd a hasonlóan jól megmunkált combokat és vádlikat. De nem bírta sokáig tartani a prűdségét, megérezte, hogy a combjai közt lüktetni kezd valami, aminek a létezéséről eddig nem is igazán volt fogalma, kényeztette magát, persze, de hogy más mozdulataira tenmaga is felajzzon, még sosem volt példa. Az ajkát megnyalva dőlt neki a langyos márvány lap ajtófélfának háttal, nyitott tekintettel figyelte a zuhany alatt ténykedő férfit, aki hol gyorsított a tempóján hol pedig lassított s láthatóan élvezte, az a kisfiús pír, amely az arcát elöntötte, attól még hevesebben vert Anett szíve, minden porcikája hullámzott a férfinek az erőfeszítéstől. A nő ujjai elindultak a saját felfedező útján, elég izgató volt nézni a férfit, s elképzelni, hogy azok a lökések, amelyeket végez, s rántások akár benne is megvalósulhatnának.  Nagy élvezettel adta át magát a saját ujjai kényeztetésének, előbb a combjait simogatta finoman, majd az egyik kezét ott hagyva a combján a belső combját kezdte finoman gyúrni, a másik keze áttért a mellei kényeztetésére. Közben rá harapott a saját ajkára ezzel is figyelmeztetve magát, hogy nem szabad hangot kiadnia. Hosszú nedves haja rátapadt a hátára, ködös szempillái alól figyelte a férfit,  s amazt  figyelve gyorsult a csiklóját kényeztető ujjának tempója is, ha a férfi lassított, úgy tett a lány is. 

Aeron, képzeletben már kikötötte a lányt minden porcikáját végig simította apró harapásokkal kényeztette a nyakát, a melleit és finoman masszírozta a hasát. Egy ujja levándorolt a nő kelyhéhez s a csiklókat vette vad kényeztetésbe, vad harapásokkal adta a nő tudtára, hogy az Ő saját tulajdona. Végül, az egyik ujjával behatolt a nő szűk birodalmába lassú körkörös mozdulatokat végzett, addig járt ki-be, míg úgy nem érezte, hogy itt az ideje. Könyörtelenül vette birtokba a nő hüvelyét végig szemmel tartotta és megállíthatatlanul ostromolta. Csak annyi időre vált el a nőtől, míg elszakította a láb béklyóit s pozíciót váltott, megfogta a nő bokáit s átkarolta a combját a másik kezével, így téve szűkebbé a selymes forróságot, mély hörgés közepette élvezett a nő hullámzó ossza húzódó kelyhébe. 

A valóságban, ekkor rántott jó erőseket magán, egész teste hullámzott, vadul lökte magát a markába s az ajkába harapva hördült fel. Anett, figyelte, ahogy a férfi arca kisimul, de valahogy jobban lekötötte az, ahogy oda – visszajár a keze azon a méretes falloszon, talán az utolsókat rúgja Aeron, piros pozsgás arccal élvezett el egyszerre a férfivel, kis ujjai méhének hullámzó ölébe záródtak, térdei megrogytak kissé szabad kezével az egyik mellét markolta. Aeron zihálva állt a fürdő közepén, még nem akart szabadulni az álom világból, a valóság olyan mord… 

Anett, hogy nehogy hangot adjon ki, ráharapott a nyelvére s igyekezett gyorsan magához térni, s hangtalanul visszabújni a vízbe s a rejtekhelyet nyújtó medence gőzei közé.  A férfi torok köszörülve fordult meg s mosta meg a tenyerét, nem szerette volna, ha a magja betölti az egész szobát, ezért szabad kezével megálljt parancsolt örömének beteljesülése közben. 

Kéz mosás után elégedetten lépett ki a zuhany alól s lépett oda a whiskyijéhez, még hideg volt, elzárta a csapokat, s elindult a kinti medencéhez.  Határozottan indult el a medence legtávolabb pontjához ugyanis a végénél egy Ealamath társas játék volt kihelyezve, időnként oda gyűlnek játszani. Hasonló a sakkhoz és a dámajátékhoz, de valahogy mégis másabb. A nevét még nem sikerült lefordítania, mert nincs ilyen szó az emberek világában. 

Anett ezt az alkalmat használta arra, hogy meglapuljon, és úgy próbáljon meg ki slisszolni, hogy erről a Grófnak ne legyen tudomása. A kiszállás nem sikerült valami zökkenő mentesre, egyértelműen hallatszott, hogy valaki ki, vagy be akar szállni a vízbe. 

- Ki van ott?!  - jött is a gyors kérdés. – Halljam! – követelőzött a férfi.  Anett hevesen gondolkodott, hogy mit tehetne, vagy mondhatna.

- Ee..El…Elnézést Uram, nem igazán néztem körbe. – a hangja egy kissé magas volt, a lebukástól, na meg a hazugságtól is.  A kezeit maga elé kapta s úgy fordult vissza.

- Jó volna, ha legközelebb nem csak a csinos, csillogó tárgyak kiszúrására használná a szemét, hanem más egyéb tárgyakra is kiterjesztené a tudását… - morogta a férfi hangosan. Ám mégis annyira hangosan, hogy a nő is hallhassa a szavait.  – Fertály óra múlva végzek, utána visszajöhet. – még mit nem, majd ő adja át a saját házában a helyét… Persze, ha a fene fenét enne, még akkor sem! 

Vacsoráig senki sem találkozott senkivel. Aeron tetőtéri ablakos szobában nyitott ajtók és nyitott ablakok mellett olvasgatott. Az étket az egyik Magas hozta fel neki.  Sárgaborsó krém leves, sült és párolt zöldség sajt szószos öntettel.  A félvér sem akadt Aeron nyomára, hiába kérdezősködött a Zöldeknél, nem kapott választ.  Vacsoránál találkoztak újra a férfivel, aki az ebédlőben az asztal főnél fogyasztotta az ételt. Csak intett, hogy üljenek le, a nőre rá se pillantott. Ilyen illetlenséget! Még jó hogy nem jött korábban…

A vacsora végeztével mindenki maradt a helyén. A Gróf végig pillantott a társaságán. 

- Most már beszélgethetünk, fáradjatok velem a nappaliba. – azzal felkelt s kitolta maga alól a széket.  Elindult az egyik zárt ajtó irányába, elhúzta azt, s egy pazar fényes nappali tárult a szemük elé. Kör alakban elhelyezett kanapék és fotelek, a közepén egy méretes dohányzó asztal , friss italokkal és némi édes és sós süteménnyel.  – Foglaljatok helyet. – intett egy hanyag mozdulattal az ülő alkalmatosságok felé. Jómaga pedig elindult, hogy töltsön magának egy narancssárga italból, magához vette az egyik sós sütemény tálkáját és ellépkedett a zongorához. Le tette a feketére fényezett bútor lapra  a tálat s megfordulva neki támaszkodott a zongorának. Érdeklődve pillantott a vendégeire. 

Eyes elhelyezkedett az egyik fotelben, szintén egy nektáros poharat szorongatva a kezébe acélék szemeit Aeronre függesztve. Anett, félszegen foglalt helyet az egyik kanapén Aeronnal szemben s nem messze a fél tündétől. 

- A neve, Anett Froniessach. Egy lecsúszott nemesi család sarja. – szólalt meg Eyes.

- Mit várnak tőlem a szülei, vegyem el és egyenlítsem az adósságaikat, úgy hogy a nyakamba varrják holtomiglan-holtodiglan? – pillantott a nőre. Aki a férfi szavai után mélységesen felháborodva pattant fel az ülő helyéről. 

- Ne beszéljen így a családomról! Nem kell nekik a Maga pénze, de leginkább Én. – kipirult arccal pillantott a magabiztos nemesre a nő. Aeron érdeklődő pillantása átvándorolt Eyesre, aki egy vigyorgó váll rándítás kíséretében a nő felé bökött, jelezve, hogy hallgassa meg a nőt. – Én… Tudja. Megátkoztak. – Aeron szemöldöke meglepetésében a tarkójáig szaladt. Észre se véve magát, intett a pohara szája felett s ismét néhány jég kocka gazdagította annak tartalmát. – Maga… Ezt, hogy csinálta! – sipított a nő. A férfi nem felelt Anett szavaira. 

- Folytassa, kérem. Milyen átok? – vágott közömbös arcot s belekortyolt az immár hűvösebb italba.

- Tudja, megátkoztak minket. Az apám ágán, ha az első szülött lány, akkor az élete végéig… - a nő kínjában lesütötte a szemét.  A ruhája szegélyét gyűrögette. – Lopni fog! Megállás nélkül! A szégyen, hogy anyám nem fiút szült, hanem engemet, elsőként, nem hagyja nyugodni őket. S amióta járni tudok, mindent magamhoz veszek.  Folyton… elzárva tartottak. Egészen addig ameddig Eyes meg nem jelent, s azt mondta, hogy megszabadít engem tőlük. – a mondandója végére teljesen elhalkult a lány hangja s félve pillantott a férfire.  Az, csak egy hitetlenkedő horkantást hallatott.  Eyesre pillantott, aki egy pillantással jelezte, hogy erről később kíván beszélni. 

- Mit vár tőlem? Nem vagyok kuruzsló, se vajákos. Se egyetlen isten szolgája, sem aki felruházna ilyen hatalommal.  Keressen egy boszorkányt! – a nő az elutasítás hallatán legörbült ajkakkal pillantott a férfire, látszott, hogy nem szokott ennyi durvasághoz.- Másrészt, vagy eldöntöm magamban, hogy ellopom-e azt a csillárt vagy nem, ehhez nem kell nagy ész!

–  Bárcsak ilyen hevesen osztogatná a gyönyört, mint önmagának a fürdőben… - morogta a lány az orra alatt.

- Hogy mit akar?! – háborodott fel a férfi talán joggal. 

- Eyes azt mondta, hogy mondjam el a történetemet, aztán távozzak a szobámba. Ezt is fogom tenni! – felelte sértődötten a nő, egyúttal témát is igyekezett gyorsan váltani. Valójában még nem szabadult meg a fürdő béli képtől, ha tehette a férfi mezítelen domborulatain járt az esze. 

- Ah, micsoda jó tanácsokat tud osztogatni az én barátom! – morogta a férfi. – Megtenné, hogy az ezüstöket most is kipakolja, valamint a gyertya tartót, az arany gombokat is, és lehetőleg míg visszatart a szobájába, próbáljon meg uralkodni a kényszerén!  - elutasítóan fordult meg a férfi a tarkóján összefonta a tenyerét s a plafont kezdte bámulni. Hallotta, hogy csukódik az ajtó, ám nem látta ahogyan Eyes egy bátorító mosolyt s egy kacsintást is küldött felé. 

- Miért vagy ilyen elutasító vele? – kérdezte a félvér fel sem kelve a fotelből.

- Aznap amikor rád vártam, a fogadóban, elvette az erszényemet. – felelte még mindig háttal a férfi. Leengedte a kezeit a pohárért nyúlt és belekortyolt a narancs nektárba. 

- Játssz nekem! Imádom hallgatni, ahogy, zongorázol. – nem kérés volt, hanem parancs, amit szívesen teljesített a Gróf. Ez is az egyike az agy kikapcsolós módszereinek. Leült a zongora mellé, s elkezdett játszani, először túl melankolikus hangok hagyták el a hangszert, ezt könnyen orvosolta Eyes, a zongorista orra alá nyomott időnként némi alkohollal vegyített nektárt, s hamarosan vidám dallamok csendültek a zongora billentyűin.  Fáradtan, de mégis mosolygósan kelt fel a zongora székéből s telepedett át az egyik kanapéra, eddigre már az Ealamathok vezére is letelepedett az egyik ülőalkalmatosság mellé.

- Pár hete eljött hozzánk Eyes, akkor mondtam neki, hogy hozza ide azt a nőt.  Mint tudod, figyelemmel kísérjük a sorsodat… 

- Áhá… szóval már kerítőt is játszol, kedves Főnököm. Felejtsd el! Jó, hogy nem küldik azonnal bitófára! – vetette oda Aeron.

- Onnan mentettem meg. Szóval most úgy hiszem egy darabig élvezném a vendéglátásodat. – szólt közbe Eyes.

- Mi, a neve? Froorr… - bágyadtan emelte a kezét a homlokára.

- Froniessach.  Úgy látom kicsit összegabalyodott  a nyelved a sok italtól, drága Grófom! – kelt fel Eyes a fotelből. 

- Te tukmáltad rám… Valaha nagy család volt az övék, emlékszem Dick-re. Megérdemelte a nevét, az is volt! Folyton jött a kislányával, vegyem el, nem bánom meg!  A pederaszta pedig titokban kisgyermekekkel hált, a lány pedig blaah…. csak öt éves volt! – csapott a férfi a homlokára.  Amitől kissé megszédült. – Én nem vagyok olyan! – háborgott Aeron. Kigombolta az ing ujjait s feltűrte azokat a könyökéig.

- Tudjuk mi jól, kedves fiam, másként nem te lennél a mi Őrzőnk. – hallatszott a bölcs Főnök hangja.

- Apropó, tudod mit műveltek a fiatalok?! Megdöglesztették a lovamat. Aztán kis híján felzabáltatták azokkal a dögökkel! – panaszkodott a férfi. 

- Intézkedtem az ügyben.  Egy felnőtt kíséretében felügyelhetnek az eljövendőkben ilyeneket. De, minimum kettő.  Álmodjatok gyermekeim jókat! – azzal a magas felkelt s távozott is az ablakon át, úgy ahogyan be is jött. 

- Három hét múlva ló vásár. Ne feledd, jó lovászom! – vigyorgott a Eyesre a Gróf, majd felült s távozott a szobájába. 

Már épp a szobája ajtaját csukta be s az ingéből igyekezett kibújni amikor egy velőtrázó sikoly hallatszott a kastélyban, a szíve majd kiugrott, belegabalyodott az ingbe mégis szélsebesen tépte fel az ajtaját s rohant a hang irányába. Anett volt az, ő az egyetlen halandó itt a birtokon…

- Eyeeees!!!! Hallottad?! - találkoztak fél úton. A férfi csak szótlanul nemet intett a fejével. 

Elolvasom