Ezüst Remete II.

 Ezüst Remete II.

Én szüllek meg magamnak, mert kívánlak
és mert kívánlak, élvezem a vágyat,
mely engem betölt; téged elereszt.
Vágy nélkül még nem volt szerelmes senki. 

- Tisztában van vele, hogy itt egy vendég!? S mégis… volt képe az én házamban! Édes anyám haj szalagját, a húgom gyöngysorát, valamint a reggelinél az egyik ezüst villámat is eltulajdonítania! – a férfi mellkasa még most is hullámzott az indulatoktól az acélszürke tekintete pedig úgy perzselt, mint a méreg, nem csak a nőkre igaz, hogy ha a tekintetükkel ölni tudnának, már rég kihalt volna a hűtlen férfi társadalom, nem.

 Aeron emócionális tulajdonságai között a düh és a sértettség kifejezése is helyet kapott, de próbálta rendszabályozni magát, tudta, hogy nem szabad megmutatnia a teljes érzelmi skáláját, mert abból talán rá jönne a lány, hogy ki volt az a csuklyás, aki megszégyenítette. Egyelőre pedig nem is szándékozta elárulni ebbéli képességét, amíg nem tudja meg, hogy mi a zöldbőrűek célja azzal, hogy ide engedték a birtokra a lányt is. Az elf, halhatatlansága és felsőbbrendűsége a faji létrán megengedetté vált az Ealamathok számára, hogy látogatást tegyenek a birtokon, vendégeskedhessenek, hiszen tapasztalatokat cserél a két faj egymás között, még ha olyan elzárkózottak is. Időnként pedig a hírhedt halhatatlant is meglátogatják, de csakis a varázs lények, olyanok akiket a halandó emberek nem képesek felfogni ép ésszel.

Anett eközben csöndben ült és a szoknyája peremét igazgatta.  Félve pillantott az ajtófélfát támasztó férfi felé. Tanították illemre és ép eszű ember is tudja, hogy most inkább csöndben kellene maradnia így ő is így tesz.  Aeronon csak egy köntöst visel, alatta semmit még csak egy inget sem és egy fehér vászon nadrágot, utóbbira térdig rá lóg a köntös és derék tájban van megkötve a fekete anyag, lehelet finoman fut végig a férfi mellkasán le a hasig, ahol megszámlálhatatlan kis dombocska hullámzik, a köldök vonalától pedig egy enyhe fekete csík fut le a hason, le a köntös öve mögött a nadrágba.  Olyan barna Aeron teste, mintha mindig is a napon sütkérezne. Anett pironkodva kapja el a tekintetét, míg a Gróf elégedett morranással húzza magán szorosabba a köntöst ő a pirulást a mogorva pillantásának tulajdonítja.

- Azt hiszem, rá férne magára némi fürdés… Tán nem hozott magával ruhát? Vagy nem készült hosszas vendégeskedésre, reményeim szerint sem. – hagyta ennyiben a dolgot Aeron és ellökte magát az erkély ajtótól. 

- Maga olyan bunkó! – sikkantva kapta a szája elé a kezét és ijedten pillantott az előtte álló férfire.

- Igazán? Maga merészel engem bunkónak nevezni, az én házamban, amikor a fene se érti, hogy miért, de már rögtön a személyes tárgyaimat lopkodja a dolgozó szobámból! Mire számít, hogy majd eladja a piacon és vagyonokat keres a nagy, a fenséges von Silver család ereklyéiből?!  Azt ajánlom, fogja be de sürgősen, mert különben… - ismét tajtékzott a férfi a dühtől. A tenyerét úgy összeszorította, hogy kiserkent a vére.  – Takarodjon fürdeni és ne merészeljen előttem megjelenni még egyszer ilyen mocskosan, bűzlik a kocsma szagtól! – sziszegte összeszorított fogakkal Aeron és elindult a könyvtár felé. A nő már két napon belül szégyenült meg ugyanattól a férfitől és ugyanettől hullatott könnyeket,  Aeron ezzel is tisztában van, de dühös, összezavarodott és ideges a harmadik személy miatt, aki a birtokán van. 

- Ááh, Eyes, épp jókor, a nődet vidd el a fürdőbe, abba, amelyiket te is használsz, ne a szobám mellettit. A könyvtár melletti dolgozó szobámban van. – hanyagul intett abba az irányba és megfáradtan túrt a hajába.

- Nem, a nőm és igen is! Viszont ha végeztél a dühöngéssel, jó volna beszélgetni most már végre. – Aeron bólintással jelezte, hogy megértette, de most dolga volt. 

Átöltözött a lovagló ruhájába a lábára a jól illeszkedő kényelmes csizmát vette, amit itthon szokott használni. A megszokott tempóban vág át a birtokot elválasztó kis parkon, hogy az istállókhoz vegye az irányt. Az éjjel mondták az Eleamathok, hogy az egyik lova meg fog elleni. Azok valahogy mindig tudják, hogy mikor van itt a dolgok ideje, egy az ilyenkor használatos fekete inge és egy fekete vászon nadrágja van rajta, igen ebben, vagyis ilyen darabokban szokott lovagolni.  Az istállóba lépve a leg érdekesebb látvány fogadta, a zöldek népe összegyűltek félkörben a boksz körül.

- Ah, Aeron… Késtél. – nem volt szemre hányás ebben az egy szóban pusztán csak megállapításként közölte. Ahogy közeledett a nemes, úgy léptek szét a magasak, hogy utat adjanak a férfinek.  - Eddig semelyik kanca sem akarja elfogadni, talán te… tudsz valamit… 

- Parancsolsz?! Szép Csillag belepusztult? – csuklott el a férfi hangja, és kinyitotta a boksz ajtaját. A csikó már állt, és botladozva indult a helyiség sarkába. Aeron nyugodtan letérdelt a csikóval szemben, megvárta, míg a csikó kezdeményez s kis idő múlva már ott állt a kis állat mellette, a férfi felnyalábolta és kilépett a bokszból. – Hozzátok Ezüstöt, kérlek. – adta utasításba a Zöldeknek. Ő maga, már szólt is mentálisan az állatnak, ez a jó a tünde lovakban megérzik a parancsolójuk szavát, azét, akikhez elszegődtek. 

- De… ő Tünde ló!

- Magam is tudom, tejet kapott már? – kérdezte mit sem törődve az aggodalmaskodó hang gazdájától.

- Igen, azt még kibírta az anyja, lábra állt meg szoptatta és lenyalogatta a csikót, de aztán… - szólt az egyik fiatalabb hang. – túl sok vért vesztett.

- Hmm… - három magas követte a férfit, egy elzárt füves karámba, amelynek ajtaját az egyikük nyitotta ki a férfi előtt. A közelben pedig egy elégedetlenkedő kanca nyihogása hallatszott, közeledett, a kíséretet pedig megtiszteltetésnek vette.  Bevágtatott a karámba maga mögött le hagyva a két Zöldet  megállt Aeronnal szemben.

Aki eddig lefektette maga mellé a fűbe a csikót.  Egyik kezét a ló orra közé simította a másikkal a ló nyakához nyúlt a fejét pedig ráhajtotta a ló lapos arcára.

- Valóban? – kérdezte fennhangon a férfi. – Tudod, mindig is egy pökhendi lónak tartottam Árnyék Nyilat, de nem gondoltam, hogy tőle lett vemhes Szép Csillag… Igen… szerettem Őt. Meg tennéd… hogy… Köszönöm. Félig Tünde ló, ezért nem bírta ki a szülést… Értem. Hát, lásd el a baját!

Valójában a kívülálló számára hibbantnak tűnhetne a férfi, de Eyes aki a távolból látta a jelenetet, tudta, hogy nem így van, a Tünde lovak különleges képessége, hogy érzések útján tudnak kommunikálni a gazdájukkal és ez oda vissza is igaz, a szavak pedig csak segítik a férfi megnyilvánulásának lényegét. Jobban esett szavakkal beszélni az állattal, valljuk be. A Zöldek, pedig mint minden élőlény iránti szeretetükből fakadóan figyelemmel kísérték a történtek alakulását.

- Rád bízom. – jött az egyszerű felelet, azzal elfordult a lovaktól innentől a két példányra bízta a dolgok alakulását. – Látom, hogy kitakarítottatok, hova vittétek a lovat?

Az Ealamathok feszengve pillantottak egymásra, nem volt itt a vezér és be voltak zsongva szülés alatt, megengedte nekik, hogy figyelemmel kísérjék.

- Eltemettük Szép Csillagot… - hagyta nyitva az egyik Magas a mondatot.

- De?! – kérdezte egyre dühösebben a férfi, jó néhány évtized alatt hozzá szokott, hogy szűkszavúak a Magasak, de azért nála is betelik néha a pohár, különösen ilyenkor.

- Egy… elkószált és megtalálta. Csak épphogy megkóstolta az istálló bejárata előtt hagytuk, egy harapás volt semmi több! – mentegetőzött az első, aki megszólalt, a többi pedig helyeselve bólintott.

- Azt hittem, hogy megbeszéltük, ami az én tulajdonom legyen az élő vagy döglött állat, nem, idézem, nem szolgál táplálékul a munkásoknak! – az orrnyergét masszírozta. Egy lemondó sóhaj kíséretében fordult meg, hogy visszacsörtessen a kastélyba.

- De, eltemettük, és levédtük a nyughelyét!

- Helyes! Este beszélek a Főnökkel, addig is ti részletesen beszámoltok az egészről neki.  – nem pazarolt több szót a dologra, feldúltan vágta be maga mögött a konyha ajtaját elhaladt az üres cseléd szállások mellett, ideje, hogy egy forró fürdőt vegyen.

Eyes, miután kiosztotta a ház ura ment, hogy elkísérje a lányt a fürdő helyiségbe. Egy fehér márvány lapokkal kirakott helyiségbe érkeztek a falakat szintén márvány borította, varázslatos helynek bizonyult, elő fürdő és középen egy földbe süllyesztett medence foglalt helyet, mögötte pedig egy elhúzható ablak, ami egy kinti gőzölgő medencének adott helyet, teljesen beleveszett az erdőbe mégis látszott, hogy a házhoz tartozik.

- Azt hiszem, megleszel egyedül is.  Ki is mehetsz, de a fürdőn kívül ne tedd a lábad. – mutatott körbe a kővel kirakott kis kerítésen, ami csak bokáig ért, s a gőzben elveszett a többi látni való.

- Aeron mindig is ilyen volt? – tette fel a kérdést a lány, jól lehet, hogy egy ideje nem szólalt meg, de Eyes jelenlétében úgy érezte nem baj, ha megszólal, míg a Grófról ez nem volt elmondható. Eyes hosszasan meredt az egyik indával díszített csempére, mire megszólalt.

- Nem. – úgy tűnt válaszként beéri ennyivel, nem érezte úgy, hogy erről be kéne számolnia a nőnek. Megeresztett felé egy mosolyt és kilépett a hatalmas helyiségből.  Beszélni kell végre Aeronnal nem kerülgethetik egymást.

Az egyik karámnál talált rá és távolról kísérte figyelemmel azt, amit a lovakkal művelt és a Magasakat is, amint egy tágabb körbe vigyázták a férfit és a csikót. Úgy tűnt, hogy Aeron nagyon felzaklatta magát, így inkább visszavonulót fújt az eltervezett beszélgetésre nézve. 

Anett, lenyűgözve bámulta a berendezést, olyan idegennek hatott az egész, csapok voltak benne és mindegyikből jött a víz, hideg és meleg is. Nem tudta eldönteni, hogy milyen varázslat ez, voltak kisebb dobozok, amikben folyékony illatos valamik voltak, és szappan, ezt legalább felismerte. Egyébként aranyozott volt az összes csap a forgattyúk, a fejek és a gyertya tartó állványok is. Úgy döntött levetkőzik a ruháit egy pamlagra tette le, amely az egyik sarokban volt. Az elő fürdőn tűnődött, ezen is csapok voltak és a plafonon lyukak voltak, hallott már ilyet, de ilyen csak a hercegi palotában lehet, sokan szeretnének olyat maguknak.  A lány csak hírből ismerte az ilyen fürdő berendezést, ami a férfinek volt.  Beállt a plafon alá, amelyen a lyukak voltak és elkezdte tekerni a csapokat, sikkantva ugrott ki alóla, a fejére csak úgy záporozott a jéghideg víz. Úgy döntött megkerüli az alkalmatosságot és először beállítja a megfelelő hőmérsékletet. Miután ezzel megvolt beállt, hogy lefürödjön, magához vett egy citromfű illatú szappant és azzal dörzsölte végig a testét, haját s miután ezzel végzett leöblítette magáról a habot, kilépett a függesztett plafon alól és elzárta a csapokat. A kinti fürdőhöz vette az irányt, kinyitotta a tolóajtót és belemerült a langyos vízbe.  

Először az italos szekrényéhez lépett, ki vett egy whisky-s poharat a sok közül, töltött magának egy kristály üvegből és nem ült le a kedvenc foteljébe, hanem tovább indult. Tulajdon képen az idők folyamán berendezett a kastélyban magának néhány dolgozó szobát, van néhány a földszinten, ahogy a többi emeleten is. De azokat csak elvétve használja. A pincébe meg egyenesen utál lemenni, de időnként ott is látogatást tesz. A Magasak tartják rendben az egész kastélyt, hiszen az nem tisztul önmagától.  Végeredményben az egész birtok von Silver tulajdonában van ,de  a paktum értelmében a Zöldek kötelességüknek tekintik, hogy így vagy úgy de megkönnyítsék a férfi életét.

Szabad kezével intett a pohara fölött s nyomban néhány jég kocka gazdagította az italt, nagyjából már uralja az elemi mágiát, ez is egy kis ajándék a hosszú élet mellé, ha felül tudna emelkedni Önnönmagán, akkor olyan, lehetne, mint egy igazi tünde druida, átváltozhatna valamilyen állattá, amely lényének legbensőbb zugában van elrejtve s a személyiségéhez legjobban hasonlatos. De valamiért nem képes rá, legalább is önmaga még nem látta át a helyzetet, hogy mi lehet az ok. Sejtése azért van, de nem vallaná be magának, ha vasvillával kergetnék se.

A nyelvével ki kanalazott egy jég kockát a poharából majd benyitott a fürdőbe, lerúgta kisebb nehézség árán a csizmáját, jobb kezével pedig elkezdte kigombolni a mellényét, majd az alatta található fekete inget fél kézzel gombolta ki. Végül a nadrág következett miután megszabadította magát attól is, felváltva vette le a karjairól is az ingujjakat, miközben nem szándékozott megszabadulni a gondolataiba merült férfi az italától sem. Időnként rá kortyolt egy aprót a szájában tartott jég kockára csak akkor tette le a mosdó kagyló szélére az italt, amikor a zuhany alá lépett, hasznos szerkezet meg kell hagyni, a ház alatt elterülő forrást használja meleg víznek, s a közeli hegyi patakból nyeri a hideg vizet, egy gnóm mester tervezte neki, aki járatos a műszaki dolgok terén. 

Elvett a mosdó kagyló melletti asztalról egy illatos dobozt, amelyben a folyékony szappan volt, ezeket a tengeren túlról küldte neki egy régi barátja. Behabosította a barack és citromfű illatát idéző szappant és elkezdte magába dörzsölni, miután kellően benedvesítette a testét, csukott szemmel élvezte a fürdést, úgy érezte ezzel egy időre megszabadul a bajaitól, gondolatai minden félén kalandoztak, az iménti ménes dolgán, a tegnapi napon. Eszébe jutott a tegnap, rég volt már hogy a karjai között tartott volna egyetlen fehérnépet is, úgy igazán a tegnapi napon pedig ez megtörtént. Régi elfojtott vágyak horgadtak fel benne. Hiszen, olyan törékeny testet tartott a kezei között, ahogy a karjára csavarta azt a szőkés barna haj zuhatagot s felülről pillanthatott azokba a hamvas keblekbe, ahogy a kezei a nő combja közelében jártak, az a feszes kis has, s a keblek… amiként rá markolt miközben elvette a saját erszényét. Aeron keze levándorolt a képzelet béli elkalandozás közben egyre duzzadó férfiassághoz. Halkan felhördült, s tovább vitte a gondolatát, megkötözni a lány enyves kezét, mindegy hogy hova…

Anett, már úgy érezte, hogy eleget ázott, így megkereste a kijáratot, s belépett a fürdőbe, még csak fél lábbal volt, bent amikor földbe gyökerezett a látványtól, a medencétől nem messze ahol a plafonból jött a víz, ott állt a ház ura, teljes meztelen valójában. Nézte, ahogy a hunyt szemű férfi homlokán folyik le a víz, s patakzik tovább a nyakán, széles vállain, izmos karján, amely időnként megmoccant, figyelte, ahogyan gyöngyözik le a férfi izmoktól domborodó hasán a víz, le egészen ahhoz a méretes szerszámhoz, amelyet a Gróf kényeztetett magának. Alig hallhatóan nyelt egyet s gyorsan arrébb kapta a tekintetét, a formás izmos feneket vette szemügyre majd a hasonlóan jól megmunkált combokat és vádlikat. De nem bírta sokáig tartani a prűdségét, megérezte, hogy a combjai közt lüktetni kezd valami, aminek a létezéséről eddig nem is igazán volt fogalma, kényeztette magát, persze, de hogy más mozdulataira tenmaga is felajzzon, még sosem volt példa. Az ajkát megnyalva dőlt neki a langyos márvány lap ajtófélfának háttal, nyitott tekintettel figyelte a zuhany alatt ténykedő férfit, aki hol gyorsított a tempóján hol pedig lassított s láthatóan élvezte, az a kisfiús pír, amely az arcát elöntötte, attól még hevesebben vert Anett szíve, minden porcikája hullámzott a férfinek az erőfeszítéstől. A nő ujjai elindultak a saját felfedező útján, elég izgató volt nézni a férfit, s elképzelni, hogy azok a lökések, amelyeket végez, s rántások akár benne is megvalósulhatnának.  Nagy élvezettel adta át magát a saját ujjai kényeztetésének, előbb a combjait simogatta finoman, majd az egyik kezét ott hagyva a combján a belső combját kezdte finoman gyúrni, a másik keze áttért a mellei kényeztetésére. Közben rá harapott a saját ajkára ezzel is figyelmeztetve magát, hogy nem szabad hangot kiadnia. Hosszú nedves haja rátapadt a hátára, ködös szempillái alól figyelte a férfit,  s amazt  figyelve gyorsult a csiklóját kényeztető ujjának tempója is, ha a férfi lassított, úgy tett a lány is. 

Aeron, képzeletben már kikötötte a lányt minden porcikáját végig simította apró harapásokkal kényeztette a nyakát, a melleit és finoman masszírozta a hasát. Egy ujja levándorolt a nő kelyhéhez s a csiklókat vette vad kényeztetésbe, vad harapásokkal adta a nő tudtára, hogy az Ő saját tulajdona. Végül, az egyik ujjával behatolt a nő szűk birodalmába lassú körkörös mozdulatokat végzett, addig járt ki-be, míg úgy nem érezte, hogy itt az ideje. Könyörtelenül vette birtokba a nő hüvelyét végig szemmel tartotta és megállíthatatlanul ostromolta. Csak annyi időre vált el a nőtől, míg elszakította a láb béklyóit s pozíciót váltott, megfogta a nő bokáit s átkarolta a combját a másik kezével, így téve szűkebbé a selymes forróságot, mély hörgés közepette élvezett a nő hullámzó ossza húzódó kelyhébe. 

A valóságban, ekkor rántott jó erőseket magán, egész teste hullámzott, vadul lökte magát a markába s az ajkába harapva hördült fel. Anett, figyelte, ahogy a férfi arca kisimul, de valahogy jobban lekötötte az, ahogy oda – visszajár a keze azon a méretes falloszon, talán az utolsókat rúgja Aeron, piros pozsgás arccal élvezett el egyszerre a férfivel, kis ujjai méhének hullámzó ölébe záródtak, térdei megrogytak kissé szabad kezével az egyik mellét markolta. Aeron zihálva állt a fürdő közepén, még nem akart szabadulni az álom világból, a valóság olyan mord… 

Anett, hogy nehogy hangot adjon ki, ráharapott a nyelvére s igyekezett gyorsan magához térni, s hangtalanul visszabújni a vízbe s a rejtekhelyet nyújtó medence gőzei közé.  A férfi torok köszörülve fordult meg s mosta meg a tenyerét, nem szerette volna, ha a magja betölti az egész szobát, ezért szabad kezével megálljt parancsolt örömének beteljesülése közben. 

Kéz mosás után elégedetten lépett ki a zuhany alól s lépett oda a whiskyijéhez, még hideg volt, elzárta a csapokat, s elindult a kinti medencéhez.  Határozottan indult el a medence legtávolabb pontjához ugyanis a végénél egy Ealamath társas játék volt kihelyezve, időnként oda gyűlnek játszani. Hasonló a sakkhoz és a dámajátékhoz, de valahogy mégis másabb. A nevét még nem sikerült lefordítania, mert nincs ilyen szó az emberek világában. 

Anett ezt az alkalmat használta arra, hogy meglapuljon, és úgy próbáljon meg ki slisszolni, hogy erről a Grófnak ne legyen tudomása. A kiszállás nem sikerült valami zökkenő mentesre, egyértelműen hallatszott, hogy valaki ki, vagy be akar szállni a vízbe. 

- Ki van ott?!  - jött is a gyors kérdés. – Halljam! – követelőzött a férfi.  Anett hevesen gondolkodott, hogy mit tehetne, vagy mondhatna.

- Ee..El…Elnézést Uram, nem igazán néztem körbe. – a hangja egy kissé magas volt, a lebukástól, na meg a hazugságtól is.  A kezeit maga elé kapta s úgy fordult vissza.

- Jó volna, ha legközelebb nem csak a csinos, csillogó tárgyak kiszúrására használná a szemét, hanem más egyéb tárgyakra is kiterjesztené a tudását… - morogta a férfi hangosan. Ám mégis annyira hangosan, hogy a nő is hallhassa a szavait.  – Fertály óra múlva végzek, utána visszajöhet. – még mit nem, majd ő adja át a saját házában a helyét… Persze, ha a fene fenét enne, még akkor sem! 

Vacsoráig senki sem találkozott senkivel. Aeron tetőtéri ablakos szobában nyitott ajtók és nyitott ablakok mellett olvasgatott. Az étket az egyik Magas hozta fel neki.  Sárgaborsó krém leves, sült és párolt zöldség sajt szószos öntettel.  A félvér sem akadt Aeron nyomára, hiába kérdezősködött a Zöldeknél, nem kapott választ.  Vacsoránál találkoztak újra a férfivel, aki az ebédlőben az asztal főnél fogyasztotta az ételt. Csak intett, hogy üljenek le, a nőre rá se pillantott. Ilyen illetlenséget! Még jó hogy nem jött korábban…

A vacsora végeztével mindenki maradt a helyén. A Gróf végig pillantott a társaságán. 

- Most már beszélgethetünk, fáradjatok velem a nappaliba. – azzal felkelt s kitolta maga alól a széket.  Elindult az egyik zárt ajtó irányába, elhúzta azt, s egy pazar fényes nappali tárult a szemük elé. Kör alakban elhelyezett kanapék és fotelek, a közepén egy méretes dohányzó asztal , friss italokkal és némi édes és sós süteménnyel.  – Foglaljatok helyet. – intett egy hanyag mozdulattal az ülő alkalmatosságok felé. Jómaga pedig elindult, hogy töltsön magának egy narancssárga italból, magához vette az egyik sós sütemény tálkáját és ellépkedett a zongorához. Le tette a feketére fényezett bútor lapra  a tálat s megfordulva neki támaszkodott a zongorának. Érdeklődve pillantott a vendégeire. 

Eyes elhelyezkedett az egyik fotelben, szintén egy nektáros poharat szorongatva a kezébe acélék szemeit Aeronre függesztve. Anett, félszegen foglalt helyet az egyik kanapén Aeronnal szemben s nem messze a fél tündétől. 

- A neve, Anett Froniessach. Egy lecsúszott nemesi család sarja. – szólalt meg Eyes.

- Mit várnak tőlem a szülei, vegyem el és egyenlítsem az adósságaikat, úgy hogy a nyakamba varrják holtomiglan-holtodiglan? – pillantott a nőre. Aki a férfi szavai után mélységesen felháborodva pattant fel az ülő helyéről. 

- Ne beszéljen így a családomról! Nem kell nekik a Maga pénze, de leginkább Én. – kipirult arccal pillantott a magabiztos nemesre a nő. Aeron érdeklődő pillantása átvándorolt Eyesre, aki egy vigyorgó váll rándítás kíséretében a nő felé bökött, jelezve, hogy hallgassa meg a nőt. – Én… Tudja. Megátkoztak. – Aeron szemöldöke meglepetésében a tarkójáig szaladt. Észre se véve magát, intett a pohara szája felett s ismét néhány jég kocka gazdagította annak tartalmát. – Maga… Ezt, hogy csinálta! – sipított a nő. A férfi nem felelt Anett szavaira. 

- Folytassa, kérem. Milyen átok? – vágott közömbös arcot s belekortyolt az immár hűvösebb italba.

- Tudja, megátkoztak minket. Az apám ágán, ha az első szülött lány, akkor az élete végéig… - a nő kínjában lesütötte a szemét.  A ruhája szegélyét gyűrögette. – Lopni fog! Megállás nélkül! A szégyen, hogy anyám nem fiút szült, hanem engemet, elsőként, nem hagyja nyugodni őket. S amióta járni tudok, mindent magamhoz veszek.  Folyton… elzárva tartottak. Egészen addig ameddig Eyes meg nem jelent, s azt mondta, hogy megszabadít engem tőlük. – a mondandója végére teljesen elhalkult a lány hangja s félve pillantott a férfire.  Az, csak egy hitetlenkedő horkantást hallatott.  Eyesre pillantott, aki egy pillantással jelezte, hogy erről később kíván beszélni. 

- Mit vár tőlem? Nem vagyok kuruzsló, se vajákos. Se egyetlen isten szolgája, sem aki felruházna ilyen hatalommal.  Keressen egy boszorkányt! – a nő az elutasítás hallatán legörbült ajkakkal pillantott a férfire, látszott, hogy nem szokott ennyi durvasághoz.- Másrészt, vagy eldöntöm magamban, hogy ellopom-e azt a csillárt vagy nem, ehhez nem kell nagy ész!

–  Bárcsak ilyen hevesen osztogatná a gyönyört, mint önmagának a fürdőben… - morogta a lány az orra alatt.

- Hogy mit akar?! – háborodott fel a férfi talán joggal. 

- Eyes azt mondta, hogy mondjam el a történetemet, aztán távozzak a szobámba. Ezt is fogom tenni! – felelte sértődötten a nő, egyúttal témát is igyekezett gyorsan váltani. Valójában még nem szabadult meg a fürdő béli képtől, ha tehette a férfi mezítelen domborulatain járt az esze. 

- Ah, micsoda jó tanácsokat tud osztogatni az én barátom! – morogta a férfi. – Megtenné, hogy az ezüstöket most is kipakolja, valamint a gyertya tartót, az arany gombokat is, és lehetőleg míg visszatart a szobájába, próbáljon meg uralkodni a kényszerén!  - elutasítóan fordult meg a férfi a tarkóján összefonta a tenyerét s a plafont kezdte bámulni. Hallotta, hogy csukódik az ajtó, ám nem látta ahogyan Eyes egy bátorító mosolyt s egy kacsintást is küldött felé. 

- Miért vagy ilyen elutasító vele? – kérdezte a félvér fel sem kelve a fotelből.

- Aznap amikor rád vártam, a fogadóban, elvette az erszényemet. – felelte még mindig háttal a férfi. Leengedte a kezeit a pohárért nyúlt és belekortyolt a narancs nektárba. 

- Játssz nekem! Imádom hallgatni, ahogy, zongorázol. – nem kérés volt, hanem parancs, amit szívesen teljesített a Gróf. Ez is az egyike az agy kikapcsolós módszereinek. Leült a zongora mellé, s elkezdett játszani, először túl melankolikus hangok hagyták el a hangszert, ezt könnyen orvosolta Eyes, a zongorista orra alá nyomott időnként némi alkohollal vegyített nektárt, s hamarosan vidám dallamok csendültek a zongora billentyűin.  Fáradtan, de mégis mosolygósan kelt fel a zongora székéből s telepedett át az egyik kanapéra, eddigre már az Ealamathok vezére is letelepedett az egyik ülőalkalmatosság mellé.

- Pár hete eljött hozzánk Eyes, akkor mondtam neki, hogy hozza ide azt a nőt.  Mint tudod, figyelemmel kísérjük a sorsodat… 

- Áhá… szóval már kerítőt is játszol, kedves Főnököm. Felejtsd el! Jó, hogy nem küldik azonnal bitófára! – vetette oda Aeron.

- Onnan mentettem meg. Szóval most úgy hiszem egy darabig élvezném a vendéglátásodat. – szólt közbe Eyes.

- Mi, a neve? Froorr… - bágyadtan emelte a kezét a homlokára.

- Froniessach.  Úgy látom kicsit összegabalyodott  a nyelved a sok italtól, drága Grófom! – kelt fel Eyes a fotelből. 

- Te tukmáltad rám… Valaha nagy család volt az övék, emlékszem Dick-re. Megérdemelte a nevét, az is volt! Folyton jött a kislányával, vegyem el, nem bánom meg!  A pederaszta pedig titokban kisgyermekekkel hált, a lány pedig blaah…. csak öt éves volt! – csapott a férfi a homlokára.  Amitől kissé megszédült. – Én nem vagyok olyan! – háborgott Aeron. Kigombolta az ing ujjait s feltűrte azokat a könyökéig.

- Tudjuk mi jól, kedves fiam, másként nem te lennél a mi Őrzőnk. – hallatszott a bölcs Főnök hangja.

- Apropó, tudod mit műveltek a fiatalok?! Megdöglesztették a lovamat. Aztán kis híján felzabáltatták azokkal a dögökkel! – panaszkodott a férfi. 

- Intézkedtem az ügyben.  Egy felnőtt kíséretében felügyelhetnek az eljövendőkben ilyeneket. De, minimum kettő.  Álmodjatok gyermekeim jókat! – azzal a magas felkelt s távozott is az ablakon át, úgy ahogyan be is jött. 

- Három hét múlva ló vásár. Ne feledd, jó lovászom! – vigyorgott a Eyesre a Gróf, majd felült s távozott a szobájába. 

Már épp a szobája ajtaját csukta be s az ingéből igyekezett kibújni amikor egy velőtrázó sikoly hallatszott a kastélyban, a szíve majd kiugrott, belegabalyodott az ingbe mégis szélsebesen tépte fel az ajtaját s rohant a hang irányába. Anett volt az, ő az egyetlen halandó itt a birtokon…

- Eyeeees!!!! Hallottad?! - találkoztak fél úton. A férfi csak szótlanul nemet intett a fejével.