SPAM-ek ellen a cboxban és avatar egy lépésben.

Sziasztok!

Nemrég megkérdezte tőlem az egyik blogger társam, hogy hogyan sikerült beállítanom  saját avatart és spam szűrőt a cboxba valamint egyéni smilekat, így úgy gondoltam megosztom másokkal is a címben említett dolog beállítását. A smilekra is kitérek majd egy következő bejegyzésben.
Tulajdon képen ez egy semleges bejegyzés, azoknak akik többet szeretnének tudni a Cbox-ról. Valamint arról, hogy hogyan lehet spamteleníteni. Szerintem ennek a megoldásnak sokan örülnének, ha még nem fedezték fel ezt a lehetőséget. Megszabadulhattok a sok kéretlen angol nyelvű hablatytól és nem mellesleg nagyjából védhetitek magatokat az email halászoktól.  Nem kell mást tennetek, mint belépni vagy regisztrálni a cbox oldalára.



Ha ezzel megvagytok, beléptek a kezelő felületre ami nagyjából így néz ki :

Akkor tehát, onnan kezdeném, hogy már be vagy lépve a cboxba.

1. Kattints az options-ra. Ott rögtön a Posting options-ra kattints, ki jön egy másik oldal.

2.  Keresd meg az Anti -spam protection-t. Ott pipáld ki mind a kettőt. A Chaptcha egyértelmű, hogy mit jelent, sztem. Mindenki csak ama bizonyos kód beírása után fog tudni írni az üzenő faladra


3. Avatar beállítása, mint a blog tulaja készíthetsz magadnak egy saját megkülönböztetett kis avatart. Nem kell mást tenned, mint ugyan ezen az oldalon maradva  megkeresed a

Message options --> Allow avatars és be állítod short linknek.  Innentől elég egy netre feltöltött kép linkje és azt beilleszted az URL/Email rész helyére és villoghatsz is ;) Gyakran kommentelő ismerőseidnek is megengedheted akár ;)

Persze nem árt esetleg engedélyeznek a nálam látott többi kockát is és már kész is van, mind az avatar, mind a spam védelem.  Remélem sikerült beállítanod! Jó chatalést a blogodon! ;)

Ui.: Ha elvinnéd máshova Forrás megjelölése kötelező!

Elolvasom

Facebook :)

Halihó! :)

Megint egy kis apró bejegyzés :) Akit érdekel az megtalálhat engem, vagyis a történeteim most létrehozott csoportját a facebookon.  Mivel nem szeretném mindenféle aprósággal teletömni a blogomat, gondoltam akit érdekel, az bátran csatlakozhat hozzám! :)

Akik csatlakoznak azok már láthatják is, hogy hogyan képzelem el a mi Jeremynket.

Elolvasom

Apróságok

Sziasztok!

Felkerült az újabb Halhatatlanok fejezet, valamint átköltöztettem ide a könyvkritikás blogomat, már két kritika fel is került, a jövőben, lesz szó a kedvenc filmjeimről és könyveimről de ne essetek kétségbe továbbra is jövök friss, új történetekkel.

Képzeljétek egy ideje egy mecha fantasy-n agyalok :D Naggyon ütős sztem ;) Majd ha sikerült legépelnem, akkor megmutatom a prológust vagy az első fejit, de az még odébb van ;)Mert előre szeretnék haladni vele jó néhány fejezetet, hogy ne egyenként kelljen feltennem... :)

Puszi Nektek! ;)

Elolvasom

Charlaine Harris - Inni és Élni hagyni - True Blood 1.

Eredeti cím: Dead until dark
Fordító: Binder Natália
Kiadó: Ulpius Ház
Megjelenés: 2009 (2001)
Terjedelem: 414 o.
ISBN: 9789632542775


Igazából, nem is tudom, hogy hol kezdjem,  először a sorozatot láttam, mondanom sem kell, HBO -n ez a három betű nálam már össze kötődött az új filmekkel, friss filmekkel és a  saját gyártású sorozatokkal, amik jól szoktak sikerülni. Itt találkoztam a True Blood - Inni és Élni Hagyni sorozattal. Eleinte csak néztem, hogy hmm... "milyezez" a sorozat. Kapcsolgattam a tv-t és láss csodát leragadtam a jelenetnél amikor a szőke hajú lány rohan-rohan és husss, pofára esik, aztán vérben bugyog. Nem váltottam csatornát, mert itt jött a gondolat, hogy na!- Ez már valami. Mindig is szerettem az ilyen ijesztgetős filmeket, ráadásul akkoriban nem igazán érdekelt ez a True Blood mizéria, nem néztem a reklámokat, nem jártam utána...Szóval nem tudtam , hogy "milyezez" így néztem, először  szkeptikusan, hogy valami harmadrangú horror, Sikoly utánzat, vagy ilyesmi, de végül kellemeset csalódtam. Határozottan durvább és jobban be jön mint a TVD ( The Vampire Diaries)  - Szóval nem váltottam csatornát, azóta pedig "beittam" a sorozatot. Most nemrég pedig eljutottam oda, hogy megvehettem az eddig megjelent könyveket, magyarul. Azt kell mondjam, hogy nem csalódtam. Tetszik! Sokkal részlet gazdagabb, mint ahogy azt jobban is szeretem a könyvekben.

 

A Filmről, nagy vonalakban ( mert inkább a könyvről fogok ömlengeni :D )  :
 Fiatal szöszi lány, és tényleg szőke mentalitással  (akinek nem inge... ;) ). Szóval drága főhősnőnk mint megtudtam egy szőke pincér lány, akinek időnként hallom a gondolatait, ezen nem is lepődöm meg. Hiszen minden filmben elérkezik a belső monológ ideje... Az igazat megvallva meg kell mondjam, Sookie sosem volt a kedvenc szereplőm a sorozatban, együgyűnek és esetlennek gondoltam, aki kissé túl ijedős, amikor azt mondom , hogy túl ijedős szerintem még finoman is fogalmaztam. De végül is nem egy Trinityvel van dolgunk, aki egy programot αζ agyába töltve már helikoptert is tud vezetni... Nem, egy teljesen hétköznapinak tűnő lánnyal van dolgunk, aki hétköznapibbnál hétköznapibb dolgokat lát el. Aztán elég hamar kiderül, hogy kissé defektes, mert "tud gondolatot olvasni" ( Szevasz, Edward... női változata...) itt már kezd érdekes lenni.  Szóval a sorozatból már nagyjából meg is ismertem a szereplőket, és vártam a könyv folyamán, hogy megjelenjenek S innentől át is térek a könyvre :)

A könyvről :

A borító, szerintem jól össze dobták. Kevés fehér hátteres könyv van, de ennek még jól is áll, egy ajak, vörösre festve, félig nyitott szájból pedig kikandikál egy sejtelmes szemfog, és a sarkában némi kétes eredetű, vöröses nedű. Na már most , akinek szerintem eddig nem esett le , hogy vámpíros könyvről van szó, a cím is sugallni fogja minden bizonnyal! :)

A belső, egy olyan világba csöppent bele minket az író, ahol léteznek a vámpírok! Minő meglepetés ( Nem vagyok kismotoros, ezért annyira nem lepődtem meg pláne nem Anita Blake után, ő a zsánerem, csakis őt hívnám, ha beütne a plafonig érő sz@r. De az is lehet, hogy inkább a Fekete tőr testvériséget [BDB] :D ) Szóval nem sok újdonságot véltem felfedezni a fentebb említett könyvek közül, ebben -kivételt képez a BDB-, megjelentek a vámpírok, besz@arás vaaaan, de ezerrel, mert mi nem vagyunk ám gyilkoló gépek. Isszuk a tasakos vért, amit a japánok találtak fel, így nem kell félnetek, nem eszünk meg titeket... Aha, hiszi a piszi... Itt fognám magam és mennék Selene-hez, hogy adjon már egy kis ezüst nitrátos és UV fényes lövedéket, be kell biztosítanom a sejjhajomat. Mert jönnek a vámpíírok. Igen, itt vannak és beetetnek minket, hogy ők a vér nyulak, aranyosak , rájuk lehet nézni, meg lehet simogatni őket ha a engedik, de nem ajánlatos mert letépik a fél karodat, de előtte még leszívják a testedet. Jah, ennyit róluk.

A nem természet feletti lényekről, Sookie ( vigyázz egyelőre még ő is az, csak egy kicsit gondolja magát mutánsnak, de még azt sem, ha találkozna X professzorral, biztos kitanítaná erre arra, de nem erről szól a történet.>.< ), szóval Sook a főszereplő lány, a könyvben többet mutat meg magáról, meg tudom, hogy azért olyan kis nyegle és ártatlanka, mert ezt a látszatot akarja kelteni. Jobb így neki is , jobb így mindenkinek, mert senki sem tud a defektjéről, miközben a városban nyíílt titok.Csak nem beszélnek róla, mert csak.
Szóval nagy titkokat cipel, lényegében az egész város szennyesét a hátán cipelgeti, mégis egy gondolatoktól hemzsegő bárban dolgozik. Ki érti mi? Minek megy oda, ha nem bírja? Mindegy. Még mindig nem ő a kedvencem, de olvasom, mert érdekel, mivel másabb mint a sorozat. Rohadtul másabb! Meg sem közelíti az egyiket a másik... Abban egyezik, hogy megjelenik Bill Compton, akit kimondottan rühellek. Aki mellett nem hall semmit az ég világon Sook, itt ennek örülök, mert bármennyire is ellenszenveztem az elején a lánnyal, most már kezdem kicsit megkedvelni, hogy a gyermekkori dolgai ellenére milyen kis talpra esett és , hogy így tréningezi magát, a tömeg kúrával. Innentől nagy vonalakban, hiszen nem akarom elrontani az örömötöket, hogy magatok jöjjetek rá a történet fontosabb dolgaira, és élvezhessétek a történéseket. (annak szól, aki még nem látta a sorozatot :D )
Megtörténnek a gyilkosságok, Sook testvérét Jasont gyanúsítják vele, őszintén szólva én Billt gyanúsítanám vele rögtön, de ez én vagyok :D Meg az, hogy gyorsan lőjük fejbe inkább a vámpírt minthogy szóba álljon velem :D
Sam, a Merlotte's tulajdonosa Sook egyik legjobb barátja, mindenben segít a leányzónak, még óva is inti őt újdonsült szerelmétől akikről mint tudjuk, a parkolóban mentették meg egymás életét.
Shreevport, igeeeen egy tökös vámpír, és végre szimpatikus utóda Pam, már a HBO által sugárzott verzióban is jobban be jött nekem a két bár tulaj vámpír mint a Compton gyerek. Innentől jönnek a bonyodalmak, egyezségek, hiszen megmentik Sook életét, ezért cserébe szolgálatot várnak el, amolyan jó kis adok kapok. Te segítesz én is segítek.
Mint minden történetben itt is van fő ellenség, és nem , le kell törnöm a lelkesedését egy két, sorozat fanatikusnak, nem azzal a faintos kis dologgal végzik ki amit ti láttatok a tévééében bibibiiii :D   De nem ám! :D


Végezetül, magáról az íróról, nem hagy ki egyetlen megjelenített szereplőt sem a könyv során,Harris. Mindegyiknek megismerhetjük a hátterét, megtudhatjuk, hogy ki kicsoda, és van akivel nem az első könyvben fog találkozni az olvasó, hanem a többedikben, sosem felejtkezik el róluk, még akkor sem ha csak egy pillanatra tűnnek fel, lehet hogy a következő könyvben pont ő fog meghalni akivel Sook még tavasszal kerti partizgatott. Az örök rejtély az Eric marad jó ideig.
Szerintem jól megírt történet, és elég jól megállja a lábát, a sok más, hasonló vámpír univerzumos világban. Még Rice  történetét is megemlítik benne, ami azért elég jó pont és már lestem is az első ilyen említésnél, hogy mikor jelenik meg benne Stoker Drakulája, de el kell keserítselek benneteket, csakis ebben a kiegészítő kötetben fogtok olvasni :D --->

Vlad Tepes, azaz Dracula nem csak kitaláció, az ő tiszteletére minden évben partit rendeznek a vámpírok, a Drakula Éjszakáját, ami az egyik legfontosabb ünnepük. 

Eric a Fangtasiaban azt várja, hogy Dracula az ő bárjában jelenjen meg, és ennek érdekes következményei vannak... 

Ez, a hetedik kötet kiegészítője, bátorkodtam megemlíteni, mert igen vicces kis novella, nem bánnám ha megjelenne magyarul is :)  

Szerény véleményem szerint jó kis könyv, sok-sok érdekes alakkal és személlyel, vétek lenne kihagyni ;)  

 Jah, és sose nézz a vámpír szemébe! Legyen nálad fokhagyma, na és ezüst,UV lámpa, vagy egy teljes soli cső berendezés,  de csak a True blood olvasása közben! Mert nem szeretik a telefon betyárokat és úgy is megtalálnak ha észre veszik, hogy még nem olvastad.

 Ne feledd, tudják hol laksz... :D >.<

Elolvasom

Oliver Bowden - Assasin's Creed : Reneszánsz

Hol is találtam rá erre a könyvre?  Itt a neten olvastam róla egy kritikát, ami igazán meglepett, lehúzták, pedig nem igazán érdemelte meg. Úgy gondoltam már csak azért is elolvasom, hiszen jómagam nagyon is oda vagyok a fantasykért,valamint imádom a régi korokban játszódó regényeket.  Most, hogy elolvastam, úgy érzem, ki kell álljak a könyvért.  Nem tartom magamat nagy kritikusnak,  sőt semmilyennek ,inkább élmény beszámolónak. Milyen hatások értek, miközben olvastam, mit éreztem, mit láttam, mondhatni a tapasztalatomat a könyvvel kapcsolatban.Lássuk csak. ;)  

Elolvasom

Halhatatlanok - 12.fejezet

- Shh-rhhee-hhgíítsg! – suttogtam halkan, köhögnöm kellett, alig bírtam oldalra fordítani a fejemet. Valami végig folyt a számon és éreztem, hogy ködösödik az agyam, nem tudtam gondolkodni. Körülöttem hangok szálltak, de semmit sem fogtam fel belőlük, orrfacsaró bűz öntötte el az egész helyet ahol voltunk.

 Csak ne én következzek, biztos meg fog enni az a valami, ami így is széttépte a karomat… 

 Halhatatlanok - 12. fejezet

Kettős félelem

Tulajdon képen nagy élvezettel merültem bele a fotózkodásba, tetszett, hogy be tudom fogni az objektívvel azt a világot, ami úgy megfogta a fantáziámat. Egy csendes helyen voltam, a fák gyökerei különösen hajlottak meg, a nagyobbakat meg is kellett másznom, távolról is készítettem képeket róla, és ahogy haladtam feljebb a gyökereken úgy készült egyre több fotó is alul nézetből a lomb koronáról is. Miután végeztem a fa szemre vételezésével megpillantottam egy folyót nem messze, itt már kicsit kezdett nyirkosabb lenni, mert volt egy kiszögellése annak a pataknak és csak úgy zúdult a mélybe a víz, a permet elérte az arcomat is, jól esett az erdő fülledtsége után ilyesféle hűsítés.  A fényképező gépet készültem eltenni, hogy egy olyan helyet kereshessek, ahonnan lefényképezhetem a távolban amint épp nyugovóra tér a nap. Hoppá!

Kiszáradt a torkom, kapkodva süllyesztettem el a gépet a táskájában, de az megcsúszott a kezemben és kiesett a mohával borított síkos kövekre, megijedtem, túlságosan belemerültem abba, hogy fényképezzek.  Nem vettem észre, hogy eltávolodtam, de túlságosan is…

Négykézláb kúszok a magas meredély szélére, hogy elérhessem a fényképező gépemet, már egyre közelebb vagyok, amikor megcsúszom és fejjel előre a mélységbe esem, érzem, hogy az egyik lábamon felszakad a nadrág és a fényképező gép táskája is leszakad rólam csoda hogy nem fulladtam meg… Remélem, hogy nincsenek sziklák alattam, esés közben igyekszem elég levegőt gyűjteni, hogy legyen, ha a víz alá kerülök.  Szerencsére nincs egyetlen kiálló kő sem, ami összetörhetne, viszont a táskám, ami a hátamon van, elkezd lehúzni, kétségbe esetten kapkodom le magamról a táskát és nyomom fel magamat a víz felszínére. Amit kis patakocskának néztem most válik világossá számomra, hogy ez egy széles folyó, aminek erős sodrása van, és én nem tudom, hogy hova visz, illetve több verzió is átfut a fejemben.

Arra összpontosítok, hogy felérjek, úgy robbanok át a víz felszínén, mint egy puskagolyó, az életem múlt rajta, kapkodva szedem a levegőt, de nem tudok sokáig örülni annak, hogy megúsztam ennyivel. Szememmel a táskámat kutatom, az előbb még láttam, próbálok ellenállni a sodrásnak, de nem bírok. Csak még jobban elfáradok.  Így inkább igyekszem a fejemet a víz felett tartani, több-kevesebb sikerrel. Már rég lement a nap, az erdőben túl sötét van, azt sem tudom, hogy hol vagyok, de érzem, hogy még mindig a vízben. Mintha enyhült volna a sodrás elkezdek kifelé evickélni, már fázom, nagyon fázom.  A fogaim is összekoccannak, többször, de ki kell mennem nem, maradhatok itt tovább.  

- Segítség!!!   - kiáltom erőtlenül. De ez már hamarabb is eszembe juthatott volna, most meg éjjel van… Idevonzhatom az állatokat, inkább gyorsan elvetem az ötletemet, hogy éjjel kiabáljak.  Átfagyott remegő ujjakkal kapaszkodtam ki a folyómederből, a végén már tényleg csak négykézláb vánszorogtam, elfogyott minden erőm, már az is csoda hogy idáig túléltem, gyanítom, hogy néhányszor elvesztettem az eszméletemet vagy össze folyt ez az egész, de kievickéltem a partra és oldalra fordulva sóhajtoztam a görgeteg kövek ágyán. Nagyon hideg volt, egyedül talán a hold adott elég fényt, az is csak annyit hogy a körvonalakat lássam magam körül. Vacogva kuporodtam össze és öleltem át a térdemet, a fejemet behajtottam a karjaim közé. Tudtam, hogy nem aludhatok el, akkor talán meghalnék, hiszen túl hideg volt, vagy nagyon átfagytam. 

Andy

Franc, franc, franc!!! A zuhatagnál elvesztettük a nyomát. Sejtettem, hogy valami probléma van, mert az a ficsúr William vagy ki, túl önelégülten jött ki az erdőből a gyűjtögetés végeztével. Kattogott az agyam, egyértelmű hogy egy új nemes tűnt fel a felszínen, és igen a királyi család sarja. Nem kószálhatna itt egyedül, de csak nekünk fedte fel a kilétét. Aggódtam Jasminért tegnap óta nagyon furcsán viselkedett. Mintha még nem lenne biztos magában, pedig én nagyon a kedvében akarok járni és megvédeni őt minden bajtól.  Így tettünk most is, állatalakban kutattunk a lány után, végig jártuk a tisztást és ott is ahol legutoljára járt, itt a vízesésnél torpantunk meg, éreztük, és láttuk, hogy valami nincs rendben.

- Szem elől tévesztettétek.  Tudjátok, hogy ez milyen súlyos vétség! Parancsot adtam nektek. 

- Ha nem lennél olyan önhitt és parancsolgató, valamint az első találkozásnál nem egyből a nagy belépődre fekteted, a hangsúlyt nem tartanánk itt! Nehezen bízik meg az idegenekben, ez a világ pedig új a számára. Nem gondolod, hogy finomabban kéne bánnod vele, ahelyett, hogy minket hibáztatsz? Felség! – tisztelet teljesen hajtottam fejet Jeremy előtt, már amennyire tőlem tellett anyaszült meztelenül emberi formámban. A falka társaim körém gyűltek és egyetértően morogtak, nem a mi hibánk… Részben.

- Ráadásul nem mi vagyunk a család által választott törvényes falka, mint azt tudhatnád! – elfordulok, és állatalakban szökellek tovább az alattunk elterülő harminc méteres mélységbe szikla peremről peremre.  Tudnia kell, hogyne tudná! A nemesek törvényei szerint nem tartózkodhatunk olyan területen, amely semleges, és Jasmin szüleinek területe jó pár évszázada az volt. Eddig.  Nem hívhatjuk fel magunkra a figyelmet, tudatva a Sötétséggel, hogy elvesztettünk egy Nemest az lenne a legnagyobb hiba. Sebesen rohanunk, a folyó két oldalán. Mellettem Kazumi a másik oldalon Josh és Neji valamint jóval előrébb Kat, őt küldtem előre felderíteni.

- Jönnek! Itt vannak! Pókok, árnyfarkasok, érzem a szagukat Kelet felől. – hallottam Kat hangját a fejemben, igen telepatikusan tudunk beszélni egymással, ilyen formában.

- Akkor tudnak arról, hogy elvesztettük! – Josh kétségbe esett hangja még az én szívemet is megdobogtatta, de a féltékenység is áthullámzott rajtam. 

- Csend! Neji, szedj, le annyit-amennyit tudsz, meglepetés szerűen, te is Josh! Kat, Kazumi ti velem jöttök. Szerencse, hogy felőlük fúj a szél… - Kat elé kerültem és átváltottam egy lassabb tempóba. A levegőt szimatoltam, éreztem én is a szagukat, de mást is, enyhén, de csak nagyon finoman lehetett Jasmin szagát is érezni.  

- Én is éreztem! – persze, azóta muszáj rajta lennünk a nyomon amióta elvesztettük. Kat a második legjobb orrú falkában, utánam, így ha tudtam volna állatalakban mosolyogni biztos megtettem volna már rég.  Josh és Neji mögöttünk érkeztek a talajra, átugrották a folyót és most bevetették magukat a rengetegbe, hogy előnyt kovácsoljanak nekünk.  Nem szabad, hogy elfogják és kényszerből hajtsák rajta végig a rituálét.  

Kétségbe esetten vágtattunk, miközben az illatokra is figyeltünk, az erdő is a segítségünkre volt, suttogták, hogy erre „járt” egy lány, de nem volt túl jó bőrben, azért az a nagy pofájú Jeremy is segíthetett volna elvégre az még beszélni is tud velünk… a természettel… Mérgesen mordulok, oldalról belénk csapódik valami, mind a hárman pörgünk a tengelyünk körül, aztán a fejünket rázva állunk fel. Josh véresen és törött mancsokkal morog a domboldal felé. Egy vámpír a pók kísérőjével, egy Lord. Prüszkölök az idegességtől.  Ha a pók volna, azzal még el tudnánk bánni.  Nejit szólítom, de nem válaszol, érzem, hogy ritkítja a Sötétség sorait, csendben és alattomosan, Josh meg fejjel neki ment az elsőknek… Elhaladok Josh mellett, idegesen kapok a feje felé, az érzéseimmel dorgálom, legszívesebben felrobbannék dühömben.  A fogaim összecsattannak,  egy bizonyos fokig uralnom kell az állatot, de úgy érzem, kezd elszakadni a cérnám, el szoktam engedni, had tegye, amit jónak lát, ez mindenkinek kell, ezért szoktunk csoportosan vagy egyedül vadászni, mert ugye lényegében a puma nem igazán falka állat. De nekünk valahogy mégis meg kellett alkudnunk magunkkal.  Puhán lépkedek a kavicsos vízmosásban, jelentőség teljesen leülök, és a tekintetemet az előttünk állókra függesztem, hallom, hogy az erdőben többen is vannak, nekünk is az egész falkával kellett volna jönnünk. Talán. 

Felemelem az egyik mancsomat és rá érősen kiengedem a körmeimet, a mancsom puha részét, a hártyák közt kezdem nyalogatni magam.  Igen, ez a mozdulat a sugallat erősen emberi, le vagytok szarva, várok, mit léptek? 

A pók mozdult hamarabb, egy nálam is nagyobb, fekete özvegy pedig ők a türelmesebb fajta. Abban a pillanatban a vámpír Lord is futásnak eredt, a folyó mentén. 

- Tartóztassátok fel őket.  – a következő pillanatban a pók fullánkja oda csapódik be ahol még az imént ültem, de én már a vámpír nyomában rohanok. Mögöttem a dulakodás hallatszik, kőről –kőre és fatörzsről –fatörzsre ugrálok, hogy utolérjem a vámpírt. 

- Úgy se kaapsz eell! Nekünk őőő kell! – vihogja előttem a szélben végre sikerül fölé helyezkednem, az ugrásaim hatalmasak, alattam a vámpír fut én pedig elég magasra tornáztam fel magamat a fák törzsein, hogy fölüle vessem rá magamat.  

Kazumi, te próbálj vigyázni magadra, Joshnak szüksége van rád.  Egyet értő morajlás volt a válasz a kérésemre, folytattam az utamat, végül lecsaptam a vámpírra, egy tűz labdát hajított felém, de a fejemet lehúzva rontottam rá, a hátába karmoltam átharaptam a nyakát beszélnünk kéne vele, de nem fogok.

- Állj!  - Jeremy… a legjobbkor. A többieknek el kéne a segítség. A szemfogaim már átlyukasztották a vámpír nyakát, dühösen fújtattam, vártam. – A helyedben nem tenném! – egy kard szegeződött a torkomnak. Karmaimmal belevájtam az alattam elterülő testbe, az azon nyomban szertefoszlott, mint egy könnyű pára felleg. Átkozott! 

- Átvertelek kicsi oroszlááán! – a hangja egészen távolról jött. Jóval előttem járt, nem vettem észre hogy kivetítette magát, ráadásul ez egy igen erős megtestesülés volt. Egy bűzös hegyi troll tartotta a nyakamnak a kardot, dühösen morogtam, az idegességemről egyebek közt még a füleim lelapítottsága is árulkodott, elgördültem, de éreztem, hogy így is megvágott a kard, de nem volt vészes. Elkezdtem körözni a troll körül, nem úgy kell elképzelni őket, mint egy hat méter magas dagadt ágyékkötős pucér valami, nem ezek 7-10 láb közötti magasságban tengődnek, ha az átváltozott alakjukban vannak és normális pajzsokat, vérteket viselnek. Agyaraik persze vannak, ennek is volt, torz mosolyra húzódott a pofája.  Elrugaszkodtam a földől és egyenesen a nyakát vettem célba, éreztem, hogy az egyik lábam felhasad, de komolyabb baj nem történt, az összes körmömet kieresztettem és úgy kapaszkodtam a karjába, nyakába és a lábaiba a hátsó lábaimmal. A fejét kaptam be rá zártam az állkapcsomat és elterültünk a földön, innentől már csak vér és csontok roppanása, mint azon a napon amikor Jasmin a fürdő közelében járt. Túl közel merészkedett egy pók. A bennem rejlő vad egyre dühösebb volt, érezve azt, hogy elvesztette a társát, mindenre képes volt.

Andy! 

Vezérem! 

 …

Barátom…

…Testvérünk! 

A falka társaim szólongathattak már egy ideje mi csak dühödten marcangoltunk, megálltam és rájuk pillantottam, éreztem a kötelékünkön keresztül, hogy aggódnak értem. Nem válaszoltam csak mordultam egyet és a vámpír után lódultam így is értékes perceket veszthettem.  A szagnyom még friss volt, így lélek szakadva rohantam annak az irányába.

- SEGÍÍÍTSÉÉÉG!!! – valami életre kelt bennünk, én a háttérbe húzódtam és hagytam, hogy az állat had mozogjon és tegye a dolgát. Éreztem, hogy Neji itt van velem és úgy mozog, mint egy tükörkép. Lapultunk és vártunk, úgy mozdultunk, hogy a szemünk ne verje vissza a fényt.  

- Az apám befolyásos ember, ha jól bánnak velem, akkor biztos többet fognak kapni értem, mint ha meggyötörnének! 

- Eresszen el, azt sem tudom, hogy kik maguk! Hagyjanak! Azt nee!  – ruha szakadás jellegzetes hangját hallottam, ezt nem tudtuk figyelmen kívül hagyni. Fel sem kellett mérnem a távot, már ugrottam is, elég közel voltunk, csak át kell harapnom a Jasmint fogva tartó torkát és mehetünk. Neji elintézi a másikat.  De nem így történt, szinte kívülről láttam az egészet, a troll aki a vámpír Lorddal volt, szinte artikulálatlanul üvöltött és a vámpír mögé mutogatott, vagyis rám, amaz pedig megfordult.  Pont az utolsó pillanatban. A tépőfogaim rázárultak a kulcscsontjára. Éreztem, ahogy átszakítom a bőrt és a csontokat pedig összeroppantom. Talán még időben megálltam, talán…

Jasmin

Nem tudom, hogy mióta feküdhettem itt, talán el is aludtam, ez a legbiztosabb. Hangokra ébredtem, fölöttem beszélgettek. Az egyik valami undorító fröcsögő és mély hangon, míg a másik igazán kedélyes és arisztokratikus stílusban beszélt.  Óvatosan nyitottam ki a szememet, ezek biztos nem a felderítő mentő csapat, azok már rég kiabálnának, hogy megtaláltak. De ezek nem. Rajtam vitatkoznak. 

 

 - Jah, aszónta, hogy úgy nem írhessünk hozzája, de máskíppen… - ördögi röfögést hallottam, ezt még jó indulattal sem lehetett röhögésnek nevezni. 

- Nem, barátocskám, az asszonyhoz nem nyúlsz, sehogy. Épségben kell eljuttatnunk a mi Urunkhoz!

Ekkor belépett a látó terembe életem eddig látott, legundorítóbb legocsmányabb, leg-leg lénye. Őszintén szólva rettegtem, mint egy atom robbantás után megmaradt túlélők elfajzott, beltenyésztett utódja. Hatalmas agyari voltak, mintha a szemfogai kifelé ferdülve nőttek volna. Leírhatatlanul hegyes és hosszú fülei voltak, a bőre, nyirkos és büdös. Öklendeznem kellett tőle, ahogy egyre közelebb éreztem az auráját magamhoz, igen nem tartotta meg azt a biztonságos száz métert, amikor a szag csak távlatokban érezhető. Értem nyúlt. 

- SEGÍÍÍTSÉÉÉG!!!  - kétségbe esetten kiáltottam fel. 

- Senki sem fog a segítségedre jönni, a barátaid már mind meghaltak. – hallottam az arisztokratikus hangot. 

Erősen gondolkodtam, hogy mit mondhatnék, talán pénz kell nekik, biztosan! Az pedig van bőven, apáméknál. Jaj, hogy miért nem hordok magammal egy egész vagyont, ha ilyen helyzetbe kerülnék, biztos ki tudnám vásárolni magamat.

- Az apám befolyásos ember, ha jól bánnak velem, akkor biztos többet fognak kapni értem, mint ha meggyötörnének! 

- Minket nem érdekel a pénzetek, nekünk csak a becses személyed kell.  – jelent meg egy harmadik, aki eddig az árnyékban álldogálhatott.

- Hát akkó’ nekem is szabad eszt… – a büdös agyaras lény közeledett felém. 

- Fúj, milyen buliból jöttél el te részegen, hogy a jelmezed még most is rajtad van? – szegeztem neki a kérdést, hátha ezzel is terelem magamról a témát.  Ám az agyaras karja lendülni látszott, én felkészültem, hogy most igazán kapok egyet, hogy meg fognak verni, ekkor ijedtemben megfogott a mögöttem álló alak és maga felé fordított. 

- Eresszen el, azt sem tudom, hogy kik maguk! Hagyjanak! Azt nee!  

Igazából nem tudom, hogy mi történhetett, de csak annyit láttam, hogy felhasad a beöltözött ruhás ruhája, minden véres és szembe néz velem, el a vállam felett, meg van döbbenve. Azt hiszem elszakadt a ruhája. Nagyon megijedtem, azt se tudom, hogyan de hihetetlen sebességgel fordult meg a vállamat markoló alak, velem együtt és egy… Ez… egek! A szemei, olyan ismerősek. Sikítottam, ahogy a torkomon kifért, a fájdalom elviselhetetlen volt, az állat letepert a földre. Hang nem jött ki a torkomon, mindenem fájt, a vállam, a nyakam, a hátam a fejem egy merő fájdalom volt az egész testem. 

- Shh-rhhee-hhgíítsg! – suttogtam halkan, köhögnöm kellett, alig bírtam oldalra fordítani a fejemet. Valami végig folyt a számon és éreztem, hogy ködösödik az agyam, nem tudtam gondolkodni. Körülöttem hangok szálltak, de semmit sem fogtam fel belőlük, orrfacsaró bűz öntötte el az egész helyet ahol voltunk.

 Csak ne én következzek, biztos meg fog enni az a valami, ami így is széttépte a karomat… 

Fájdalom. 

Sötétség. 

Dorombolás, dorombol valaki, nagyon hangos. Ez nem egy kis macska. Hív, egy lila buborékban vagyok. Valaki más is van itt rajtam kívül...

Elolvasom

Díj, Bonnie-től ;)

A djíat Bonnie Wheatbloomtól kaptam.

 Ez még nem a friss, ne csüggedjetek, csak becsúszott közben egy díjacska... Meg némi top secret rólam :D ;)

Szabályok:

1. Értesítsd azt a bloggert aki adja, hogy megkaptad!
2. Tedd ki a blogodra!
3. Írj le 6 dolgot magadról!
4. Írd ki, hogy kitől kaptad!
5. Add tovább négy - azaz 4 - írónak!
6. Írd ki a szabályokat, hogy mindenki tudja!
7. Értesítsd a díjazottakat!

1.-2. Megtörtént.

3. írj magadról 6 dolgot

1.  Szeretem az édességet, a kedvencem a tiramisu, kindertojás és a sztracsatella fagyi.
2. Kedvenc zenéim a dubstep , dnb, breakbeat, rap, dnb. 
3. Kedvenc előadóim Eminem, Pendulum, Linkin Park
4. Akusztikus gitáron tanulgatok játszani
5. Szeretem a narancssárga és a zöld színt
6. Kedvenc virágom a Beaucarnea recurvirata ;)

4. Megtörtént.

5. Alakulóban.

6. Kész

7. Alakulóban.

Elolvasom

Statisztika és Részlet ebből, abból :P

Sziasztok!

Egy újabb kis statisztika következik valamint némi részletecske :P

a blogon közzétett megjegyzések száma: 77 [neveket nem mondok, akik írtak véleményt nekem azok úgy is tudják és azt is, hogy _nagyon de nagyon_ hálás vagyok nekik ezért!!! :))) ]

eddig az általam közzétett posztok száma:  46  jó arány nem? :P Majd egyszer túlszárnyallak titeket, vagy jó eséllyel ti engem :P

Akkor most jön a finomfőzelék:

Részlet a Halhatatlanok következő fejezetéből. Remélem tetszeni fog nektek ;) Továbbra se szeretnék a történetekbe posztolni, így majd a következő 12 fejezetnél látni fogtok egy kis változást, ami szerintem egész jó, és ha beválik át ollózom az eddig elkészült részeket.

 

Jasmin:

Csak még jobban elfáradok.  Így inkább igyekszem a fejemet a víz felett tartani, több-kevesebb sikerrel. Már rég lement a nap, az erdőben túl sötét van, azt sem tudom, hogy hol vagyok, de érzem, hogy még mindig a vízben. Mintha enyhült volna a sodrás elkezdek kifelé evickélni, már fázom, nagyon fázom.  A fogaim is összekoccannak, többször, de ki kell mennem nem, maradhatok itt tovább.  

- Segítség!!!   - kiáltom erőtlenül. De ez már hamarabb is eszembe juthatott volna, most meg éjjel van… Idevonzhatom az állatokat, inkább gyorsan elvetem az ötletemet, hogy éjjel kiabáljak.  Átfagyott remegő ujjakkal kapaszkodtam ki a folyómederből, a végén már tényleg csak négykézláb vánszorogtam, elfogyott minden erőm, már az is csoda hogy idáig túléltem, gyanítom, hogy néhányszor elvesztettem az eszméletemet vagy össze folyt ez az egész, de kievickéltem a partra és oldalra fordulva sóhajtoztam a görgeteg kövek ágyán.

Andy

- Ráadásul nem mi vagyunk a család által választott törvényes falka, mint azt tudhatnád! – elfordulok, és állatalakban szökellek tovább az alattunk elterülő harminc méteres mélységbe szikla peremről peremre.  Tudnia kell, hogyne tudná! A nemesek törvényei szerint nem tartózkodhatunk olyan területen, amely semleges, és Jasmin szüleinek területe jó pár évszázada az volt. Eddig.  Nem hívhatjuk fel magunkra a figyelmet, tudatva a Sötétséggel, hogy elvesztettünk egy Nemest az lenne a legnagyobb hiba. Sebesen rohanunk, a folyó két oldalán. Mellettem Kazumi a másik oldalon Josh és Neji valamint jóval előrébb Kat, őt küldtem előre felderíteni.

True Blood fanfic

- Most sértegetsz? – hallottam a fenyegető hangját és rákaptam a tekintetemet. Őszintén? Be voltam szarva, de igyekeztem nem kimutatni, meg aztán nem olyan fából faragtak, de még sem készítettek fel arra, hogy mit tegyek, ha egy vámpírral szembe kerülök. Mit mondjak, hogy viselkedjek. De úgy tűnt a humort valahogy másképp élik meg mint mi. Jó, hogy hobbimat többnyire csak éjjelente élhettem ki, hiszen ki az-az elvetemült, aki nappal diszkóban lemez lovaskodik? Hát én nem az tuti… De eddig nem volt problémám, az volt a taktikám, hogy megvárom a napkeltét és akkor hagyom el az adott diszkót, addig az öltözőkben húztam meg magam, miután végeztem a zenéléssel. Valamiért tapadtak rám ezek az éjjeli lények, magam sem tudom miért, de aztán a mesterem erre tanított, hogy ha olyan helyen vagyok, akkor maradjak is olyan területen ami viszonylag magán célúan használt… Próbáltam ezzel a lehetőséggel élni, mostanáig… Mert hiszen, egy olyan házban vagyok, ami nappal vendégül látja a pincében a vámpírokat, hogy éjjel csak úgy kikelhessenek onnan, engem rémisztgethessenek…

Puszi! Remélem kellően felcsigázott titeket ez a néhány szándékosan rövidke "izgalmasabb" részletecske :P 

Elolvasom

Frászkarika

 

Frászkarika
(Fright Night)
2011

Nem egy idei filmről beszélek, hanem a tavalyi 2011 augusztusában mozikba került filmről. Ez egy remake, a korábbi 1985 film alapján készült, azt nem láttam, szóval arról nem is igazán fogok szót ejteni. Ez fogott meg leginkább, hogy miért is? Egy nagyszerű, legalább is számomra nagyszerű stáb dolgozott azon, hogy összejöjjön a film, és aki látta az Erőszakik (In Bruges) című filmet az tudja, jól miről beszélek. Jól megírt jelenetek és párbeszédek szövegek, képek. Nem mellesleg marha jó fekete humora van annak a filmnek, amit nagyszerű színészek tesznek jobbá. Erről ennyit :D Most jöjjön a Frászkarika ( Fright Night).



Alaptörténet, vámpír Jerry Dundrige ( Collin Farrel)  a szomszédom, de nem csillog! (nem hagyhattam ki XD ) Velejéig romlott és csúúnya, de nagyon csúnya, szadista és! Ami nálam igazán döntő volt ez a vámpír használja az eszét. Tojik arra, hogy te ki vagy és hogy mit akarsz ő már eldöntötte, hogy te a vacsorája vagy, akkor az is leszel, és a szolgájává válsz, ha nem és akkor olyan ügyes bajos dolgokon kell átmenned, mint Charlienak (Anton Yelchin).  Nem tököl, ő már idős és tudja, hogy mi a dörgés a mai világban és otthonosan mozog. Nagy szerepet kap ebben is a fekete humor... ;)


A film elejétől kezdeném az élmény beszámolómat. A kutya fent az asztalon, már a zene is libabőrössé tesz, tudom, hogy nem egy Csipkerózsika mesébe csöppentem, de azért mégis betojok, amikor ráközelítenek az ajtóra és kiesik az ajtón egy gyerek.  Hát igen, ami volt a kezemben az kirepült belőle, de nem is sajnálom, leköt a film, a kutya beszart, a gazdája is és láss csodát, ez hova menekül? Az emeletre, tényleg a kutyában van több létfenntartási ösztön, egyből kimegy a kis kijáratán. Tényleg van abban valami, amit a Sikolyos csaj mondott, sose az emeletre menekülj, mert ott szart se érsz, menj, ki az utcára azt ordítozz… De ha nem az emelet felé venné az irányt, akkor nem lenne film, amiről szólna. Szóval befogom xD

Adott egy gimis srác, aki épp a hormonjaival küzd és van egy bombázó barátnője, aki megadta a srácnak a várva várt népszerűséget, ki ne akarná? Még annak árán is, hogy a régi jól bevált, haverokról lemond? (Csak az, aki hülye…) Itt kezdődnek a problémák, súrlódások a régi haver és az új barátnő szülte hírnév között. Amikor is nem jön iskolába az egyik társuk, kiderül, hogy Ed és az eltűnt barát nyomoztak nem is akármi után egy nagyon különös eseten. Mégpedig eltűnéseken, amikor Charlie szomszédjának háza környékéből indul ki és úgy tágul a kör.

Tehát a szálak az új különös szomszéd felé vezetnek, akire anyuka a film elején már meg is jegyezte, hogy milyen különös ember, talán medencét épít a pincébe? Vagy talán a fia volt? Nem is annyira fontos, de a kitermelt sitt azért a jó érzésű szomszédságnak is szemet szúr. Az már nem, hogy csak nappal nem lehet látni őket… Semmi gáz.  De hát én se gyanakszom a szomszédomra, hogy éjjelente pisilni jár… Pedig de! No mindegy.  Innentől kezdődnek a bonyodalmak…Jerry az ujjai köré csavarta a csajokat egyedül csak Charlie-nak vannak némi kétejei...

Igazából addig nem tudom eldönteni, hogy a főhős csaja mit akar a csávótól, vagy komolyabban le akar –e horgonyozni mellette, amíg be nem üt ménkő. Akkor igazán egymásra vannak utalva. Megjelenik Jerry és ha nem mehtek a házba, akkor te se lehessetek odabent hozzá állással stílusosan kirángatja a gázvezetéket és fájuk robbantja a házat. Charlie felkereste előzőleg a nagy vámpír vadász Peter Vincentet , aki kicsit darkos beütéssel hajaz inkább Lucianra az Underworld-ből , de közel sincs annyi kurázsi benne mint akire hasonlít.Most, hozzá menekülnek mint utolsó mentsvár, de hogy sikerrel járnak-e ? Az nagyban múlik azon, hogy hogyan sikerül megpuhítani Peter -t (David Tennant)

Így nincs ami megvédené őket, én mondom, a találékonysága vetekszik Cullenékkel. De ugye ők, nem esznek embert… és nem készítenek a pincében vámpír kolóniát. Ezért is szeretem a mi Jerrynket. Akinek haláli szövegei vannak, és marha jókat lehet rajta nevetni. Nem csak ez, de ez már valódi aranyköpés lett:

„Anyukád magányos. Széllel szemben érezni.” – by Jerry

Ráadásul, ott van, hogy teljesen hülyére veszi a gyereket. Vezeti az orránál fogva, tudja, hogy végig a házában dekkolt, míg ő kajált az elrabolt csajból és a többi. Szóval imádtam az elejétől a végéig a filmet. Talán túlságosan is megkedveltem a fő gonoszt. De mennie kellett, sajnos :( Farrel nagyon jót alakít ebben a filmben, már-már közelít Lestathoz a másik kedvencemhez. Azt hiszem itt abba is hagynám, bár megemlíteném David Tennant angol színész, volt szerencsénk hozzá a Ki vagy dokikban és Ő volt ifj. Barty Kupor a Harry Potterben, meglepő mi? :D Szóval, ha teheted nézd, meg ha már megnézted, akkor remélem csak jó tapasztalatokkal gazdagodtál a film alatt, után :)

Elolvasom

Szavazás lezárása.

Sziasztok!

Az egyik szavazásomat lezárom, történetesen a "Ki a kedvenc szereplőd a Halhatatlanokból?" kérdésemet. Mivel a történet 9. részénél tettem fel a szavazást, így az addig elkészült fejezetekre voltam kíváncsi, hogy nektek ki jön be, hát meg is lett az eredmény! A színek magukért beszélnek ;) Köszönöm nektek ezúton is, hogy szavaztatok. Ezáltal mosolyt csaltatok az arcomra és örömet, mert örültem hogy van aki olvassa a történetet és lelkes komijaival alá támassza azt, hogy éppen melyik karakternek szurkol vagy melyiknek nem :P Köszönöm, hogy olvastok és külditek felém a vissza jelzést akár komi formájában, akár a szerinted? gombok nyomkodásával, vagy a kvízek által!

Szavazás kezdete : 2011.december 28.
Szavazás lezárása: 2012. február 9.

Elolvasom

Díj, Gabitól *-*

Sziasztok! :)))

Díj, és tovább adás ;)

Kaptam két díjat Gabitól ; Militől és Kyletől aminek nagyon örülök. Két történetet is ír és nagyon aranyos az olvasóival is :P Jómagam az olvasói táborába tartozom, de ennek ellenére is nagyon örülök a kapott díjamnak :))) Íme

Szabályok:

1. Tedd ki a képet a blogodra!

2. Köszönd meg a díjat, annak akitől kaptad!

3. Írj le hat dolgot magadról!

4. Küldd tovább öt blogírónak, linkkel együtt.

5. Hagyj megjegyzést a blogján!

Elolvasom

Ujítás!

Sziasztok! :)

Mivel mostanság buzog bennem az írhatnék, mindenféléről és nem tudok leragadni sajnos egy témánál sem :'( Így úgy döntöttem ki írogatom magamból a dolgaimat. Nem lelkizni fogok, inkább a kedvenc könyveim vagy filmjeimet fogom megemlíteni, magamnak, nektek... Akinek tetszik ;) Nem kell megijedni a történetem kedvelőinek sem! Azok továbbra is érkeznek, olyan ütemben amennyire tudok készülni vele. Kapkodni nem akarok, de sokáig se szeretnék elhúzni egy-egy történet frissítését.

Remélem tetszik nektem az első SS/HG [Perselus Piton, és Hermione Granger] fanficem :) Érzéseim szerint azt is előbb utóbb át fogom írni, kibővíteni, csak ki kellett magamból írnom... 

Sajnos olyan vagyok, hogy ha nem írom ki magamból akkor megrekedek, ihlet terén és amíg az új vagy régi történeten agyalok, addig mást nem tudok írni... :S :( :$

Elolvasom