2012. február 12., vasárnap

Statisztika és Részlet ebből, abból :P

Sziasztok!

Egy újabb kis statisztika következik valamint némi részletecske :P

a blogon közzétett megjegyzések száma: 77 [neveket nem mondok, akik írtak véleményt nekem azok úgy is tudják és azt is, hogy _nagyon de nagyon_ hálás vagyok nekik ezért!!! :))) ]

eddig az általam közzétett posztok száma:  46  jó arány nem? :P Majd egyszer túlszárnyallak titeket, vagy jó eséllyel ti engem :P

Akkor most jön a finomfőzelék:

Részlet a Halhatatlanok következő fejezetéből. Remélem tetszeni fog nektek ;) Továbbra se szeretnék a történetekbe posztolni, így majd a következő 12 fejezetnél látni fogtok egy kis változást, ami szerintem egész jó, és ha beválik át ollózom az eddig elkészült részeket.

 
Jasmin:

Csak még jobban elfáradok.  Így inkább igyekszem a fejemet a víz felett tartani, több-kevesebb sikerrel. Már rég lement a nap, az erdőben túl sötét van, azt sem tudom, hogy hol vagyok, de érzem, hogy még mindig a vízben. Mintha enyhült volna a sodrás elkezdek kifelé evickélni, már fázom, nagyon fázom.  A fogaim is összekoccannak, többször, de ki kell mennem nem, maradhatok itt tovább.  

- Segítség!!!   - kiáltom erőtlenül. De ez már hamarabb is eszembe juthatott volna, most meg éjjel van… Idevonzhatom az állatokat, inkább gyorsan elvetem az ötletemet, hogy éjjel kiabáljak.  Átfagyott remegő ujjakkal kapaszkodtam ki a folyómederből, a végén már tényleg csak négykézláb vánszorogtam, elfogyott minden erőm, már az is csoda hogy idáig túléltem, gyanítom, hogy néhányszor elvesztettem az eszméletemet vagy össze folyt ez az egész, de kievickéltem a partra és oldalra fordulva sóhajtoztam a görgeteg kövek ágyán.


Andy


- Ráadásul nem mi vagyunk a család által választott törvényes falka, mint azt tudhatnád! – elfordulok, és állatalakban szökellek tovább az alattunk elterülő harminc méteres mélységbe szikla peremről peremre.  Tudnia kell, hogyne tudná! A nemesek törvényei szerint nem tartózkodhatunk olyan területen, amely semleges, és Jasmin szüleinek területe jó pár évszázada az volt. Eddig.  Nem hívhatjuk fel magunkra a figyelmet, tudatva a Sötétséggel, hogy elvesztettünk egy Nemest az lenne a legnagyobb hiba. Sebesen rohanunk, a folyó két oldalán. Mellettem Kazumi a másik oldalon Josh és Neji valamint jóval előrébb Kat, őt küldtem előre felderíteni.



True Blood fanfic

- Most sértegetsz? – hallottam a fenyegető hangját és rákaptam a tekintetemet. Őszintén? Be voltam szarva, de igyekeztem nem kimutatni, meg aztán nem olyan fából faragtak, de még sem készítettek fel arra, hogy mit tegyek, ha egy vámpírral szembe kerülök. Mit mondjak, hogy viselkedjek. De úgy tűnt a humort valahogy másképp élik meg mint mi. Jó, hogy hobbimat többnyire csak éjjelente élhettem ki, hiszen ki az-az elvetemült, aki nappal diszkóban lemez lovaskodik? Hát én nem az tuti… De eddig nem volt problémám, az volt a taktikám, hogy megvárom a napkeltét és akkor hagyom el az adott diszkót, addig az öltözőkben húztam meg magam, miután végeztem a zenéléssel. Valamiért tapadtak rám ezek az éjjeli lények, magam sem tudom miért, de aztán a mesterem erre tanított, hogy ha olyan helyen vagyok, akkor maradjak is olyan területen ami viszonylag magán célúan használt… Próbáltam ezzel a lehetőséggel élni, mostanáig… Mert hiszen, egy olyan házban vagyok, ami nappal vendégül látja a pincében a vámpírokat, hogy éjjel csak úgy kikelhessenek onnan, engem rémisztgethessenek…


Puszi! Remélem kellően felcsigázott titeket ez a néhány szándékosan rövidke "izgalmasabb" részletecske :P 

2 vélemény. Következő...?:)):

  1. Szia!
    Olyan vakhangya vagyok, csak most vettem észre az előzeteseket. Nagyon jók, már alig várom, hogy olvassam őket.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szió! :)

      Semmi, pánik én meg ilyen eldugdosós vagyok :P Rajta vagyok az ügyön, épp egy izgalmas résznél tartok, a Halhatatlanoknál picit bizonytalan is vagyok vele kapcsolatban, de majd elválik ésésésé... türelem! ;)

      Törlés

Összes oldalmegjelenítés