Halhatatlanok - 3. fejezet

 Immortal War and Love - 3.

Furcsaságok 

Mondtam lazán, és felkeltem a kanapéról, és amilyen gyorsan csak tudtam elindultam a konyha irányába. -Paula, elég lesz szerintem csak, egy , forró csoki a többiek már úgy is mennek.
- Legyen kettő. – hallatszott, a hátam mögött, Andy hangja , éreztem, hogy egész közel van, de mégsem jön közelebb. Morogva kaptam felé a fejemet, és ha pillantással ölni lehetne tutira megtettem volna már, hátra pillantásom következménye az lett, hogy készültem össze csuklani, nem figyeltem oda és rosszul léptem. Lehet találgatni, hogy ki volt az ismételt megmentőm, hogy nehogy felnyaljam a földet. Az ő karjai, fonódtak körém ismét mire feleszméltem, hogy megforduljak már rég a falnak voltam nyomva, és a kezeim le voltak szorítva a fejem fölé. Ijedten pislogtam az előttem álló mellkasára aztán egyre följebb. Andy megint úgy viselkedett, és ez nekem nem nagyon jön be.


- Ki, vagy, hogy érzem rajtad őket, de mintha rejtegetnéd a mivoltodat. S a jeled? Hol viseled?  Az őrződ? - értetlenül bámultam a kék szempárba, úgy fénylettek, ahogy álmomban.
- Mi van? Neked orvosra van szükséged, szerintem tőled kéne rejtegetnem magam… Nem vagy normális… Eressz…- emeltem rá haragos, és lesajnáló pillantásomat.  De ő, csak tovább szegezett a falhoz.  Az, már biztos, hogy nem kedvelem, egyáltalán. Lassan engedtem ki a tüdőmben tartott levegőt, és lehunytam a szememet.  A testsúlyomat rá helyeztem az ép lábamra , a fájósat pedig gyors térdrúgásra emeltem. Sikerült a legfájóbb test részén megrúgnom. Görnyedezve esett össze, én pedig tovább haladtam tipegve, amilyen gyorsan csak tudtam. A konyhaajtóból Paula libbent el, olyan gyorsan amilyen gyorsan csak tudott. Öreg korához képest egész gyorsan, meglepődve emeltem rá a tekintetem aztán, helyet foglaltam az egyik konyha széknél. Morcos arcú férfiú lépett be a helyiségbe, természetesen Andy volt az. Én megeresztettem felé egy vigyort igen, provokáltam.
- Szeretnék bocsánatot kérni a tegnapi és a mai viselkedésemért. Nem tudom mi üthetett belém. – szegezte rám a kéklő tekintetét. Én vettem egy nagy levegőt.
- Nem tudom, mit mondhatnék erre, nem ismerlek, eleinte először ott a parkolóban úgy gondoltam, hogy meg ismerkedhetnénk, egyszer, később, de most… Másképp gondolom. – lekerült elém a forró csokim, mellé egy hosszú kanál, mert a tetején tejszínhab volt azt szeretem lekanalazni, a számba emeltem a habos kanalat és el kezdtem kanalazni a habot. Andy elé is került egy Paula pedig elindult a szobájába.
- Szerintem, te egy különös fiú vagy – vágtam bele – Kissé, talán nem normális, hiszen ép eszű ember nem támadja le a másikat… Főleg olyasvalakit, akit nem ismer.
- Mit álmodtál az éjjel? – tette fel a legváratlanabb és számomra teljesen összezavaró kérdést. –
- Én… semmit! Semmi közöd hozzá! – egyenesedtem fel, és megittam a forró csokimat. Aminek az lett az eredménye, hogy vörösödve köptem ki, egyenesen a velem szemben ülő Andy arcába, és hajoltam a vízcsap alá, hogy lehűtsem a számat és a torkomat. Percek múlva, amikor már kicsit jobban éreztem magam, felegyenesedtem, és Andy felé pillantottam, aki egy konyharuhával törölgette az arcát.
- Szerintem… Ideje mennetek. – rá emeltem a tekintetemet, és igyekeztem elég határozottnak tűnni, az egy dolog, hogy nincsenek itt a szüleim, de ezt neki nem kell tudnia. Illetve, már tudja, de jobb, ha tisztában van azzal, hogy én nem egy nyámnyila lány vagyok. Magabiztosan neki támaszkodtam a konyha pultnak , és nagyon határozottan néztem rá, bár a szívem a torkomban dobogott ekkor Andy kihúzta magát és rám pillantott. Izgatott lettem a pillantásától, mintha a vesémig látna, úgy tűnt  ebben a pillanatban tudja, hogy milyen érzések kavarognak bennem.

Reszketve sóhajtottam, lassan indultam el felé, mint egy vadászó nagymacska, a tekintetemet végig az övébe fúrtam, mikor elé értem ő lepillantott rám. Szemben álltam vele, a kezeim tétován indultak el az arca felé, lágyan kezdtem cirógatni a borostás arcot, megbabonázva néztem még mindig a szemeibe, ekkor az ő kezei fonódtak rá az én derekamra hallottam, ahogy nyel egyet erre csak elmosolyodtam. Forró volt a bőre, meleg mintha lázas lenne, ebben a pillanatban úgy éreztem, hogy ez így helyes. A vállára hajtottam a fejem, és belélegeztem az illatát. Forró bőre, szinte perzselte az alig hozzá érő ajkamat, az illata pedig elbódított, megroggyantak a lábaim olyan édes és szexi érzést keltett bennem, erősebben kapaszkodtam a nyakába és elemeztem az illatát. Fenyő, napfény, óceán és egy különleges illat, amit nem tudtam megfejteni mégis a zsigereimig hatolt, lehunytam a szememet és...

Ebben a pillanatban éreztem meg, hogy ráznak Linett volt az, és beszélt hozzám. A levegőt, úgy kapkodtam, mint ha most emelkedtem volna fel a víz alól, és szomjasan hápogok az éltető levegőért. Kábultan pislogtam magam elé, a konyhában álltam ugyanott, mint amikor elindultam Andy felé ekkor pillantottam rá, ő is engem nézett és a testvére úgy tűnik ugyan úgy járt el vele is, ahogy velem a barátnőm, beszélt hozzám és engem rázott. Lerogytam  egy székre , és megtámasztottam a fejemet a tenyeremben. Linett egy pohár vizet hozott nekem, letette elém az asztalra, én pedig egy szuszra meg ittam. Mellém Andy térdelt le, csak mi ketten tudtuk, hogy mi történt az imént, még mindig a hatása alatt voltam, nem értettem, hogy mi történik velem, de lassan eljutott pár szó is a fülemig, Linett és Kat aggódott értünk. Andy már biztosította őket arról, hogy ő hogyan van, őt már nem zargatták, engem viszont igen.
- Jas, negyed órája szólongattunk titeket és meg se mozdultatok, mint egy szobor, úgy álltatok a konyha két végében. Jól vagy? – hallottam végre a barátnőm hangját.
- Öh, azt hiszem igen csak elfáradtam. Pihennem kell, azt hiszem. – válaszoltam éreztem, ahogy végig simít, a fejemen aztán helyet foglal mellettem. Andy kezét éreztem meg magamon. Mintha egy kisebb áram csapott volna meg, meleg volt a keze, és a kézfejemet cirógatta. Úgy tűnt ő se tudja mi történt, meg kellett kérdeznem, hogy ő is azt érezte-e, amit én. Az érintése egyébként megnyugtatott, és megbizsergette a lelkemet. A hideg asztallapon pihentettem a fejemet, és a tekintetemet le sem vettem, a mellettem térdelő alakról. Percekkel később csak azt éreztem, hogy visznek valahova előttem Linett, mögötte meg, én illetve az, aki engem cipelt Kat-et sehol sem láttam. A szobámban voltunk letettek az ágyamba  és betakartak Andy arcát láttam, ahogy felém hajol.
- Maradj, kérlek. – suttogtam a fülébe és csak remélni tudtam, hogy marad, mert beszélni akartam vele, ki tudja, hogy mikor lesz rá legközelebb lehetőségem.