Átkozott hajnala

Itt , és most, egy folyatásos kis novellámmal találkozhattok. Regénynek nem nevezném, mert azt nem tervezek belőle, inkább csak élvezzétek és ha kedvet kapok a folytatáshoz, időnként kaptok frisset belőle! :) 

A Tünde* Sziszegése

Az átkozott hajnala

I.

  

 Szúrós köd ülte, hideg éjszaka ereszkedett a völgyre a távolban a hegy kiszögellésén egy farkas körvonalai rajzolódnak ki, s a hangja is bezengi a völgyet. Négy lovas közeledik a város felé, megtermett csataménjeik orrából párafelhőket eregetnek. Lassan közelítették meg az utat, mely a városba Drugonba vezet. Körülöttük, nesztelen árnyak olvadnak ki a sötétségből, tizenkét Lopakodó**, fejvadászok, nyomkövetők és orgyilkosok kis csapata. A fehér ménen ülő alak elé lép a kis csapat rangidős vezetője.

- Itt van? – kérdi a lovas, melyen zengő hangján, amelyből türelmetlenséget lehet kihallani.

- Uram! – hajt fejet a Lopakodó, a fehér lovas felé emeli a tekintetét, az incognó***mögött csak a smaragdzöld íriszeket csillannak, türelmetlenül.

- A Fiaim jelentették, hogy nemrég átlépte a város kapuját. S hogy a fürdő negyed felé vette az irányt. Úgy vélik, ott fog megszállni. – az incognós alak bólint s int, hogy elmehet a Lopakodó. A csapat vezére elsuttog pár szót, majd visszaolvadnak az árnyak közé, mintha a részei lennének az éjszakának, az árnyékoknak.

A zöld szempár elégedetten hordozza végig a tekintetté a völgyben elterülő városon, látszik, hogy az éjszakai élet is javában zajlik a városban, megannyi lámpás fényét látja, az ablakokban és az utcákban. A város fölött elterülő gátnál is látja, az őr fényeket, talán túl van biztosítva a város túlságosan… Amint visszatért a tekintete Drugon városára, egy ragadozó vigyor terült el arcán, a csuklya rejtekében.

- xxxxxxx –

Torokszorító sóhaj hagyja el az ajkát, a gondterhelt türkiz szemeit végighordozza a kapun túl elterülő városra. Kis vártatva hidegen villan a tekintet mindkét őrre, az idős kapitányon állapodik meg a tekintete, igazít egyet az arcába húzott sötétkék incognóján, s farkas szemet néz néhány percig az őrrel,amaz egy termetesen köp az utazó lovának patái elé, s vontatottan felemeli a dárdáját, el , az útból. Az idegen szabadon átléphet a városba, aprót helyezkedik a nyeregben, pöccint egyet a száron és poroszkálva indul útnak a város belsőbb negyedei felé. Balsejtelem gyötörte egész nap, és volt egy bizonyos fajta tarkótáji viszketése is, mióta a völgybe tette a lábát úgy érezte, hogy minden lépését figyelik. A város egy hatalmas fallal és mellvéddel körülvett hely, esélye se volt, hogy belopódzón, és nem is akarta magát ezzel fárasztani. Kisebb átfedésekkel érzékelni lehetett, hiszen sugaras elrendezkedés volt jellemző az építőire, hogy épp melyik negyeden halad át, az első az Őrnegyed volt, zsoldosok, katonák, lovagok törzs helyei és lakhelyei ezek. A második a Piactér, ez köztudott, hogy több tolvajbanda székhelye is, kisebb városi Céhek beavató szertartásainak helye, ki, mennyi erszényt szakít aznap… Kisebb véresebb leszámolások helyszenei. Közemberek, Nemesek és a Szórakozó negyede terült el, legtávolabb a kaputól, középén pedig a királyi udvar, bár ide csak ritkán teszi be a lábát az - az elkényeztetett kis ficsúr, de ez pont jól van rendjén a város lakóinak számára is.

Egyébként a várost keresztezi egy nagyobbacska folyó is, ha megduzzad rég elfeledett hullák megpuffadt felismerhetetlen tetemei kerülnek felszínre.  Valahol a városon belül található a temető is, rég nem kockáztatják, hogy kint találja egy-egy tiszteletét tevő embert az éjszaka, nem biztonságos…

Az idegen kalandozó végighalad a negyedeken, a szórakozó negyedig, ahol is a messze híres meleg vizű fürdő található, a Pajkos Sellő. A meleg víz mellett a jó kiszolgálásáról és a diszkréciójukról is elhíresült fürdőt igyekszik most meglátogatni. A fürdő melletti vendéglőbe az Éhes Oroszlánba tér be először, hogy leadja a lovát, s ki vegyen előre egy szobát.  

Aztán áttért a Sellőbe, amióta betette a lábát a városba, először csak itt volt kénytelen hátra emelni fejéről a csuklyát. Ahogy tovább haladt a medencék melletti sávon, ahol a személyzet jár, hallotta, ahogy a lélegzetek elakadnak, majd halk suttogásuk kél szárnyra.

Obszidián bőr, telt cseresznye szín ajkak, hollófekete haj, hegyes fülek, felsőbbrendű tartás, egyenes, gyors léptek, minden feleslegességtől mentes mozdulatok jellemezték. Megáll, az egyik kerek medencénél, a bal oldalán pedig elzárt ajtók sorakoznak végig, tekintetét végig hordozza a fürdőző társaságon, kihívóan emeli rájuk az íriszeit, arca elárulja, hogy mindenkit lenéz, aki csak egy kicsit is tovább időzik rajta.

- Mit, óhajt? – kérdi az idő közben elő került pocakos tulajdonos, a kezét tördelve, a hangja, pedig mint egy cincogó egér és épp most esett bele a nő csapdájába. A nő tesz néhány lépést az alak felé, kiegyen súlyozott, rideg megfontoltsága és nyugodtsága túlirritáló volt az emberi faj számára, s ha még számításba vesszük a hirtelen kegyetlenséget is, egy sértést képesek úgy intézni, hogy számukra egyszerűbb legyen az élet s egyel, kevesebb legyen a kellemetlenkedők száma. Halál annak a jutalma ki megsért egy magafajtát, akár szándékos vagy szándék nélküli volt a sértés.

A köpenye libbent, a csatot kioldva elő villannak a derekára szíjazott fejvadász pengék, ezüst markolatuk, és a drága köves berakásaival és rúnákkal vésett kardjai többet érnek, mint ez a fürdő ahol most áll. Halk, női sikkantások kelnek szárnyra s víz hangzanak még percekig, mindenki igyekszik felkészülni a legrosszabbra. Ám, egy kecses mozdulat kíséretében átnyújtja a köpenyét egy szerencsétlen szolgának.

Ekkor az egyik pezsgős medencéből hallatszanak az egyértelmű vízből kiszállás hangjai, vízcsobogás és súlyos mezítlábas csattogó léptek, hadonászva és dülöngélve közeledik a kis csoporthoz. Hegekkel barázdált teste még igen csak szemre való izmokkal rendelkezik, de a nőstényt nem ez kötötte le , hanem a tekintetéből áradó mérhetetlen homályos indulat. Kecses szemöldök íve érdeklődve emelkedett meg, és az ajkán is megjelent egy harcias félmosoly. Az alak, jól láthatóan megszívta a tüdejét a levegővel, s megszólalt.

- Te! Átokfajzat, te! – leheli bőrgőz szaggal átitatva. – fajtád szégyene, te elkorcsosult vadállat, nem hallottad, hogy kérdezett? – rivallt rá a sötét elfre és egyúttal széles körívet rajzol a levegőbe, a tulajdonos felé.  Ekkor a pucér zsoldos egy támolygós támadó állást vett fel, a nőstény pedig egy halk kacaj kíséretében lép hátrébb, az alak feldühödve a pofátlanságon lendületet véve két tenyerével esne a nősténynek, hogy megfojthassa. A nőstény hűvös nyugalommal szemléli az idegent, emberi mértékkel mérve talán húsz évesnek ha kinézhet, ám valójában több bújik meg mögött az álarc mögött. Közönyös arcával hergeli a zsoldost és megspékeli egy undorodó végigmérő pillantással, aki úgy tűnt elveszíti az önuralmát, ám mégis elindul öklözve a nőstény felé.

Kecses mozdulatokkal tér ki az eleinte még gyors támadások elől, majd az egyre lanyhuló tempóban őt csépelő öklök elől. Végül megelégelve a játszadozást, szinte emberi szemnek alig észre vehetően mozdul egyet s a következő pillanatban ott áll a tulajdonossal szemben, vértől csöpögő jobb kézzel, és kegyetlen hűvös kifejezését végighordozza az előtte állókon.

- Turon! – ki ejti a kezéből a gége, nyelőcső, és hangszálak maradékát, lerázza a vértől csöpögő kezét, foltot hagyva a hófehér márvány padlón és néhány oszlopon. Ezzel egy időben pedig hallatszik még a haláltusa fuldoklás, és a vér spriccelése a nőstény háta mögött.  Átkarolja  véres kezével a tulajdonost, s nem mulasztja el beletörölni a férfi vállába a kezét sem. Aztán erősen megszorítja a férfi vállát. – Hányszor kell még elmondanom, hogy ilyen szemetet ne engedj be a fürdőd falai közé! S ilyen kérész életűekbe botlok szinte minden alkalommal… - a tulaj int az egyik zárt magán fürdő ajtaja felé. – Fél óra… addig… s, azután se zavarjanak… - hangja színtelen, jeges, mint a téli fagy. ~ Különben úgy járnak, mint a zsoldos…~

 Szómagyarázat:

* Tünde: A J.R.R. Tolien által megformált halhatatlan varázserővel bíró lények, ő hozta be őket a tudatba

   (A tünde szóra kattitnva, bővebb le írást azon az oldalon találsz)

** Lopakodó: Egy Elit fejvadász csoport. 

*** Incognó: Csuklyás viaszosvászon köpönyeg, az utazók általános viselete. Gyakran azok viselik, akik rejtegetik az arcukat. Kalandozók között is igen elterjedt.

**** Drow, sötételf: R.A.Salvatore, mélyföldi kegyetlen lényei, szintén tündék fajába tartoznak. ( A drow szóra kattintva, megtaláljátok a leírást, A Drowokról Dióhéjéban rész alatt ;)


 

Íme a sötételf főszereplőnő. Nagyban, de igazából az arca az érdekes, ez fogott meg, és ez sarkallt a megalkotására. Na meg, a kedvenc szerepjátékos karakterem volt ő egykor :D