Halhatatlanok - 2. fejezet

 Immortal War and Love 2. 


Álmok

- Hééé – nyeltem félre majdnem, a számban tartott falatot.  Kezdtem méltatlankodni, és elfordítani a fejem, de gyengéden visszafordította azt. Dühösen nyeltem le a számban tartott kaja darabot és hunytam le a szemem, hogy aztán még dühösebben pillantsak Andy szemeibe, egyáltalán nem érdemelte ki, hogy így hozzám érjen még csak nem is a pasim, és az egy dolog, hogy ma többször is a karjában tartott, azt még meg értem, de most. Mintha biztonságban lennék a két tenyér között, megnyugodtam és halkan sóhajtottam. Mintha elfújták volna a dühömet és lágy ringatózó melegséget, biztonságot raktak volna a helyére.  Az ő szemeiben először magamat láttam, aztán nem maradt más csak Andy gyönyörű kék szemei. Úgy éreztem ki száradt a torkom, és hogy az idő is meg állt körülöttünk. Az ő tekintete, csodálatot és zavart is tükrözött, mégis ahogy vettem egy levegőt, megfeszültek az ujjai az arcomon ,és a szemeiben is mintha megváltozott volna valami.  Félelmetes volt, megborzongtam, és a tarkómon is felállt a szőr. Ekkor elkezdte egyre jobban szorítani az arcomat és egyre közelebb hajolt a nyakamhoz, mintha szaglászott volna valamit rajtam.


- Ereessz el! – leheltem egészen halkan. De ő meg se hallotta. – Nem hallod eressz el! – találtam rá a hangomra – Ez kezd fájni! – mondtam egyre hangosabban és hozzá vágtam a szendvicsemet és automatikusan rúgtam rajta egy nagyot, miközben az arcomat kikaptam a kezei közül. Fájdalmasan felszisszentem a lábamba nyilalló fájdalomtól, de gyorsan becsuktam az ajtót és felültem, lenyomtam a központi zárat és figyeltem, ahogy Andy felkel a földről. Nem tudom miért, de abban a pillanatban nagyon megijedtem tőle. Az ösztöneim azt súgták, hogy tűnjek el innen gyorsan a lelkem pedig azt súgta nincsen semmi baj, ez így természetes. Az eszem pedig azt, hogy mindkét felem meg van őrülve. Aztán pedig mintha nem is én lettem volna kinyomtam az automata zárat és visszaültem az anyós ülésre.
- Haza viszel, a te térfeleden maradsz, és úgy mész haza, ahogy akarsz. – emeltem reá a tekintetemet.
- Rendben. – hallottam a halk sóhaját. Úgy tűnt maga sem tudja mire vélni az imént történteket, de én igen, egy vadbarommal van dolgom. A telefonom gps-e szólt néha csak közbe, hogy merre kell lekanyarodni. A ház előtti kapunál pedig megnyomtam az ajtó automatáját ami kisvártatva kinyílt és a ház előtti feljárónál leparkolta az autómat.
- Viszlát.
Köszönt el tőlem Andy a vadbarom és ki is sétált a területünkről.


Este, már a játszó szobámban ücsörögtem a kanapén, és néztem a nagy képernyős tévét, Paula kihívta az orvosunkat is , aki ellátott pár jó tanáccsal, megmutatta a rögzítő kötést, a lábamra és megírta az igazolásomat is. Egy tál popcornt csipegettem, az Elit alakulatot néztem épp egy erdőben vannak, Bastogne- ba vezényelték ki őket, idegtépő és szomorú jelenet ahogy látják azokat a társaikat, akiket éppen lecserélnek és a muníciójukat kéregetik el tőlük. Pont csörgött a telefon, kinyomtam, Linett volt az, én pedig nem akartam beszélni vele. Leállítottam a tv-t ,és kezemben a telefonnal elindultam szép, lassan a szobámba. Nem jött hamar álom a szememre, de azért  idővel elaludtam.

Egy kék szempár követett folyton, nehéz léptek követtek , mintha többen volnának, morgások szűrődnek felém, én futok, félek. Az erdőben vagyok , a pizsamámban, top és egy francia bugyi, amin Tapsi Hapsi támaszkodik a csípőmnek és egy répát majszol. Újra elkezdek futni, de nem tudom merre mehetnék, mindenhol azok a morgások, különböző morgások, az erdő hasonlít a lefekvés előtti filmben látott tájra, hideg és havas. Nem fázom, mégis pára pamacsok szállnak fel az orromból és a számtól is. Elesek, és négykézláb vergődök tovább, ekkor meg fogják a jobb bokámat és húzni kezdik vissza az erdőbe. Ebben a pillanatban egy ismerős kéz fonódik rá a csuklómra, én felsikítok, úgy érzem, kettészakadok, kétfelé húznak, az egyik Andy, a másik az a valami. Andy szemei világítanak kéken, mint egy macskának, amikor a fény néz sötétben. A másik karomat is felé nyújtom, de az idegen erősebb, már a derekamnál fog és húz és szinte összeroppant úgy meg akar kaparintani magának.

Sikoltva ébredek, az ablakomon pedig befúj a viharos szél, kapkodva nagy kortyokban szedem a levegőt, és csurog rólam a víz. Lelököm magamról a takarót, és elindulok az ablak felé, de egy lépés után tehetetlenül esek hasra, megfeledkeztem a bokámról és az álom hatása is még mindig kísért. Négykézláb elvánszorgok, az ablakig lehúzom az ablakot és rá kattintom a reteszt, az ablak tövében pedig megpihenek. Összegömbölyödve fekszem a földön jó ideig, mozdulni se nagyon merek, mert félek, még mindig. Aztán, nem tudom, hogy mennyi idő telt el, de felállok és elbotorkálok az ajtóig, ahol feloltom a lámpát,  a sötétben még megbizonyosodok róla, hogy nincs senki a szobámban csak én, és csak rosszat álmodtam.
Az ablakomban egy villámlás kíséretében kék szempár csillan ,felém én gyorsan feloltom a villanyt, de már semmi sincs ott.
Nagyszerű, már hallucinálok, és nagyon be vagyok tojva. A fürdőbe botorkálok, ahol a csapból kezdem kortyolni a vizet , és szemben találom magamat a tükörképemmel, nagyon megviseltnek tűnök. Karikásak a szemeim és még mindig fázom, patakokban folyik rólam a hideg veríték. Ki kapok a gardróbomból egy melegítő szerelést, felveszem a kardigánját, a nadrágot meg felügyeskedem, és lemegyek, inkább letotyogok a konyha szintjére. Gyorsan összedobok egy forró csokit és a konyha pultnál ülve elfogyasztom. Nem merem felvinni, tuti kilögybölném a nagy bicegésemben.
A délután az egyik kanapén ért a nappaliban, be voltam takarva és a lábam is fel volt polcolva, a forró csokizás után már kevésbé éreztem rosszul magamat, és úgy emlékszem mintha a konyha asztalon aludtam volna el. Mellettem egy könyv,Nalini Singh Angyali Vadász című könyve  bele lapozok a könyvjelzőt  pedig annál a résznél tették bele, amikor  a főszereplő nő épp az angyaltoronyba ment, annak is a legtetejébe és a város Angyalával találkozott. Ezt se én hoztam le magammal, hacsak nem a fájdalomcsillapítóra reagálok rosszul és kimaradt pár részlet az éjszakámból...
Csöngettek. Én meg csak azon elmélkedtem, hogy, hogyan kerültem ide a kanapéra betakarva és felpolcolva. Lassan tápászkodtam fel, és még nyújtózkodtam is egyet, kócosan és szép lassan igyekeztem az ajtóhoz. A szemeimet dörzsölgettem, amikor épp a kilincsért nyúltam és álmatagon pillantottam az előttem álló alakokra. Linett, Kat és Andy utóbbi távolabb állt Kat mosolyogva integetett, Linet pedig a nyakamba ugrott volna, ha nem csapom be az ajtót az orruk előtt. Az ajtónak támaszkodtam, miért kellett ide jönnie, azok után, ami tegnap történt, nem akarom többé látni.
- Mit keres Ő itt? – nyitottam résnyire az ajtót és a falnak támaszkodva vártam a választ.
- Tudod, bocsánatot szeretne kérni, én meg Linettel jöttem, mert megígérte, hogy elvisz a plázába, de előtte meglátogat tégedet.  – hallatszott Kat dallamos hangja – Ő meg a gardedámunk.
- Jas, jól vagy? – percekig egy szót sem szóltam, mert még mindig a tegnap este rémképei peregtek le a szemeim előtt. Az, hogy ketté akarnak tépni és, hogy ezek közül az egyik Andy megborzongtam. Az ajtó is kinyílt eközben.
- Hát ti? Kik vagytók? – kotyogott be Paula.
- Öhm! – löktem el magam a faltól. – Paula , ők itt a barátnőim és izé. – intettem Andy felé.
- Ahaa! Az udvarlód mi?
- Paula! - rikkantottam rá a házinénimre, hogy az összerezzent.

- Az évfolyam társa. – mentette meg a helyzetet , az említett egyetlen hímnemű.
Én pedig, nagyot szusszantottam , és megkönnyebbültem. Azt nem mondanám, hogy hálásan pillantottam rá, inkább levegőnek néztem. Biztos ezért jött el Kanadából, ott is így bánt a lányokkal, először elédesgette őket, aztán, meg bum… Erőszakoskodott velük.  Ismét megborzongtam, kezdett nem tetszeni Andy. Kat , őt még nem ismertem.
- Na, gyertek csak be a nappaliba kedveskéim, szívesen lát titeket a kis Jasminom.
Tárta Paula szélesebbre az ajtót én meg nem tehettem más hátrébb léptem és egy mosolyt erőltettem az arcomra. Miután mind bejöttek, elindultam utánuk, és letelepedtem a kanapéra úgy, hogy felpolcolhassam a lábam, továbbra is, a többiek pedig velem szemben helyezkedtek el.
- Képzeld Jas, teljesen meg van lőve a hajrácsapat, nem tudnak mit kezdeni nélküled, és a foci csapat vezetője, rám hajtott képzeld. Matek órán pedig , helyettesítő tanár jött, új tanár ő is, és szívdöglesztő, tudod, olyasmi rossz fiúnak tűnik, mint Eric a True Bloodban.
Egy horkantást hallottam, oda is kaptam a fejem, Andy volt az és a szemeit forgatta Kat pedig csak mosolygott.
- Mesélj Kat, hogy tetszik Woodside?
Pillantottam a testvérpáros egyik tagjára.
- Ó nagyon jó, itt legalább meleg van, és sok az erdő és nincs messze Los Angeles sem.  Tudod, a szüleink sokat utaznak, de szeretnénk itt letelepedni végre, a tengerpart sincs olyan messze, jókat lehet szörfözni. Mesélj Jas milyenek itt a nyarak?
Szórakozottan pislogtam Kat-re úgy látszik, tényleg meg van őrülve az ittlétért.
- Melegek, szinte alig lehet kibírni. De ennél jobb hely nincs a világon.
- Igen, mert Jas , sokat utazik… - kottyantott bele a kis barátosnőm ,én erre csak vállat rándítottam és mosolyogtam, viszont a takarómat felhúztam a nyakamig és azt átölelve pillantottam Andyre, aki oldalra billentett fejjel nézett valahova mögém, aztán talán megérezte, hogy nézem és rám emelte a tekintetét. A szívem a torkomban dobogott, ahogy rám nézett nem lehetett ugyan az a szempár, aki az álmomban megjelent biztos csak felkavart a kettőnk közt történt dolog és a tudat alattim csak ki kerekített belőle egy érdekes kis rémálmot.
Úgy nézett rám, mint egy érdekes valamire, azért mondom, hogy valami, mert nem tudom megfogalmazni, hogy mi lehet ez az érzés. Kikerekedett szemekkel bámultam rá kíváncsian ficeregtem a kanapén, és féltem is. Kíváncsian, mert oda akartam menni és megsimítani az arcát, megnézni, hogy ebből a révületből ki tud –e jönni. Félve, mert megint ott volt az a szemében, mint amikor tegnap megszorította az arcomat.  Feljebb nyomtam magamat a kanapén, ezzel egy időben mozdult meg ő is, és ereszkedett vissza a fotelba. Ekkor dobta fejbe Kat az új fiút egy párnával, mire amaz oda kapta a fejét egy elfojtott morgást hallottam, de az is lehet, hogy az éjjeli rém álmom miatt túl spilázom, aztán megráztam a fejem, én is Kat felé kaptam a fejem.
- Srácok, különösen viselkedtek, Linett megmutatja a mosdót, aztán indulunk.
- Oh, jó, én megyek a konyhába.