Ezüst Remete V.

Ezüst Remete V.

Anett szíve majd kiugrott a helyéről. Nem mozdulhatott, de úgy érezte, hogy muszáj nem bírt már tovább állni és várni. Nem érdekelte az a sok állat, sem ami körbe vette azt a fura ködöt. Hiszen az imént végre közel került Aeronhoz. Még közelebb, mint gondolta. Kirohant a tisztás közepére, néhány kisebb vad ijedten hátrált az útjából. Száraz mennydörgés szelte ketté az eget és eleredt az eső. Tisztára mosva és elnyomva azt a furcsa ködöt, az állatsereglet körül.

- Neeeeeem! – hallatszott a nő sikoltása.

                                                                                              ***

Sötét macskaköves utcán barangolt a férfi, a csuklyáját a fejébe húzta, s árnyékról árnyékra lépdelt. Közel s távol az egyetlen zajforrás a csöpögő eresz hangja volt. „Csöpp-csöpp-csöpp-csipi-csöpp.” Apró pára pamacs szállt fel a férfi ajkai közül, ahogy szép csendben engedte ki a levegőt.  Ahogy közeledett a tér felé, úgy ütötte meg az orrát a rothadás szaga.  A feje fölött megmozdult egy cserép s épp mögé esett le baljóslatúan hangosan visszhangozva a kihalt utcákon.  A különös alak pedig hátra tolta a csuklyáját s beleszagolt a levegőbe, az acélszürke szempár mogorván szűkült össze közeledtek. S ő sem volt egyedül. Könnyedén kapaszkodott fel a ház falán, fel a tetőre. Mire eltűnt a köpenyének szegélye az eresz fölött, addigra oda értek a férfi prédái is.  Cafatokban lógtak róluk a ruhák és gennyes fakó tekintetük üresen bámulta az üres utcát.  Ám, az orruk szakadatlanul szaglászott. A távolban egy sikoly hallatszódott, majd vad falatozás és aztán semmi. 

A hó hajú torka összeszorult a hangokra. Mellette megmozdult a sötétség, jómaga pedig amennyire tudott bele lapult a tető cserepei közé. Egy gyermek egyenesedett fel mellette. S iramodott el a templomtorony felé. Hangtalanul követte a törékeny alakot. Csak remélni tudta, hogy nem egy délibábot kerget, nem egy fertőzöttet. Hiszen, a parancs szerint, most megengedett, hogy a birtokra vigye a túlélőket. Ha vannak. De régóta nem akadt már össze velük. Csak gyűlnek a fertőzöttek és az égő holtak halmai. Valakik felgyújtják a fertőzötteket és így „eltemetik” őket. Ezeket kereste.

Látta amint az alak előtte bukik alá a mélybe rövidesen megállt s figyelte, ahogy a téren átrohanva felkapaszkodik a templom tornyába.  Még épp időben kapaszkodott meg, a magasban az alak, különben az épp felbukkanó horda martaléka lett volna. Meglapult a háztető gerincén, a fejébe húzta a csuklyáját és várt.  Igaz, hogy lassúak a dögök, de nem akart kockáztatni és nem akarta felhívni sem magára sem az esetleges túlélőkre a figyelmet.  Egy száraz villámlás csapott le az egyik távolban álló faház romjai közé. Ezt a pillanatot választotta arra, hogy tegyen hátra pár lépést és nekifusson, hogy aztán a templom falába kapaszkodjon a kapaszkodó karmokkal. Ezt szabad kézzel ő sem merte volna megkockáztatni.  A levegőt így is erőteljesen kipréselte a tüdejéből. Néhány percig eltartott, míg magához tért, addig úgy kapaszkodott a ház falán, mint a lajhár bébi az anyján. Az élete múlt rajta. Nem értette, hogy az –az alak miért nem próbálkozott meg ezzel. Hiszen a ház magasságban felért a templomtorony háromnegyedéig. Igaz a távolság még ennél is több volt. Újabb száraz mennydörgés és villámlás vágott az éjszakába.

                                                                                              ***

- A jaguár szellem! A jaguár szellem áldását viseli, Ő az első! – borult térdre a két Magas és tisztelegve fejet hajtott az előlépő hatalmas nagymacska előtt.

A nagymacska tekintete ezüst színűen csillant s halkan morgott, elégedetten. Az állatok akik körbe vették megadóan húzódtak el mellőle. Céltudatosan haladt, fekete bundája selymesen csillogott a villámlásokkor, de az eső a tisztásra valahogy mégsem ért el, mintha egy kupola vette volna körbe őket.

Anett, sápatagon állt és remegve figyelte a felé közeledő állatot. Még most sem tudta felfogni, hogy amit lát az Aeron lehet. Az - az Aeron akit az imént kent be.

Ez varázslat… ez nem lehet igaz…. felkelek és minden el fog tűnni! Ébredj fel, hallod?! Anett!

A jaguár puhán lépkedett a testén hullámzottak az izmok és a macska tekintet fogva tartotta a nő tekintetét. Mire oda ért Anetthez, kinyitotta a pofáját és kinyújtotta az érdes nyelvét, hogy megnyalhassa a nő kézfejét. Halkan dorombolt fel.  Végül a fejével nekitörleszkedett Anett hasának.  S körbe dorombolta az ijedten álló nőt.

Anett belsejéig elhatoltak a jaguár Aeron dorombolásai, mélyről jövő karcos és borzongató. Az energia felszabadó kenőcs még mindig dolgozott benne. Ijedten kapta a kezét a lábai elé, s szorította össze a combját.

Erre a jaugár mintha halkan nevetgélt volna, pirulva kapta el az orcáját s temette a hajába az arcát. Felsikkant halkan, ahogy megérezte a jaguár fogait a tenyere körül, aki gyengéden pillantott fel rá majd elresztezte a lány kezét. Egyébként igen hatalmas termetű állat volt a szokásos jaguárokhoz képest . A feje nagyjából mellmagasságban volt Anettével így nem nagyon kellett fel emelnie a fejét hogy felpillantson rá.

Jöjjön velem…

Hallatszott Aeron hangja Anett fejében. Ijedten rezzent össze az ismerős baritontól.

- Te, vagy az, biztos?

Szállonj fel, a hátamra.

Anett tétován pillantott a hatalmas nagymacskára. Biztos Aeron volt, a tekintete azt mutatta, még akkor is ha a pupillái macskásan szűkültek össze…

Anett némi habozás után felszállt a hatalmas hím vadmacska hátára.

Kapaszkodjon. De… Nehogy, megtépjen…

Hallatszódott a kissé fájdalmas hang, mert igen is elkezdett Anett görcsösen kapaszkodni.  Aztán megindult a nő alatt a nagy állat, hullámzott az egész test alatta, s Anett felnyögött. Ismét Aeron testéhez ért s  borzasztóan furcsa érzés volt ahogy érezte amint a ruganyos gerinc s az izmok hullámzanak az ölénél.

Halk nevetésszerű hangot hallott, az állat felől.

- Érzem… érzem a vágyát… - suttogta buján és kéjesen Anett fülébe.  S feldorombolt, mélyet kéjeset, halkat.

- Ne kínozzon! – nyögte halkan Anett. Amire ismét egy dorombolás volt a felelet.  S beugrottak azon az ablakon ahol Aeront is kivitték

A következő pillanatban Aeron az ágyre döntötte a könnyű terhet és Anett puhán esett be az ágyba, a halhatatlan férfi, pedig immár ott állt az ágy végében, csillogó testel , attól az ezüstszín kenőcstől, amit a lányka kent reá.

- Tudja… lehet… hogy meg fogja bánni… - suttogta mély, rekedt hangon a Gróf.  Miközben végig simított kéjesen a saját hasán., hogy aztán felnyögve megmarkolja magát.

Anett felsóhajtott és megnyalta az ajkát. Aeron tekintete pedig követte a nyelv mozdulatát és a fényesen csillanó ajkat.

- Akarom… de… nem így! Nem ezzel… - suttogta rekedten miközben végigsimított Aeron a saját testén, nem tudta de ezzel is igen csak hergelte Anettet, az első pillanattól kezdve oda volt a Gróf izmaiért és az összes porcikájáért.

- Az… ártatlanságát… nem így akartam… - s erőnek erejével rpóbálta magát visszatartani a nőtől.

- Óóó… fogd be! Láttam mit csináltál a fürdőben… csináld azt, most is! – utasította egy kéjes sóhaj kíséretében a Grófot.

Aki kihívóan pillantott a nőre. Felizzott a tekintetében valami vad és ősi. feltérdelt az ágyra és  perzselő vággyal nézett végig a ruhás nőn. Egy mozdulattal szakította le Anettről a ruhát és egyenesedett vissza.

- Mire gondoltál akkor? – kérdezte kiszáradt torokkal Anett, a Grófot.

- Rád. Hogy kikötözlek, és , hogy csak az enyém vagy! Birtokba veszlek. A nyakadat harapdálom és a melleid… - Aeron hangja mélyen és halkan csengett a vágytól. Falloszán már gyöngyözött a vágy váladéka de nem markolt rá.  A tekintetével utasította Anettet, hogy tegye amit mond.  Aki a saját kezeivel vette birtokba a melleinek halmát.  A lábai enyhe terpeszben voltak  mégis félig zárva. S vágytól csillogó tekintettel pillantott fel a fölötte térdelő alakra.

- Meglestél… - hallatszott Aeron buja hangja. -  Mit csináltál? – kérdezte rekedt, kíváncsian.  Most Anetten volta sor.

- Figyeltelek… - felelte miközben a keblei halmának gyúrását nem hagyta abba. Időnként megcsipkedte a rózsaszín bimbókat, amik az izgalomtól egyre jobban megduzzadva meredeztek.

- Nyálazd meg az ujjad és úgy kőrözz, rajtuk… - kérés nélkül teljesítette Aeron kérését Anett.

 – Te, pedig… szorgosan markoltad … a… farkad…. – halkult el a hangja és kipirultan pillantott Aeronra.

Aeron megeresztett egy farkas vigyort és ráfogott a férfiasságára.

- Ekkor… én… a combjaimat simogattam, mert éreztem a lüktető sürgető…. érzéééshhht… - sóhajtott fel Anett, s nyúlt is a combjaihoz hogy szemléltesse, azt, hogy mit tett, mikor Aeron ütemes mozgással kényeztette magát.  – Ahogy mozgott a kezed… - Aeron először csak lassan kezde mozgatni a csípőjét, s húzogatta lassan a tenyerében tartott farkát. – úgy… mozdult…. az … enyém issshhh! – nem csukta le a szemét, itta férfi látványát.

Aeron nem bírta levenni a tekinteté a magát kényeztető nőről.  A kezével hol őrült tempót diktál, hol pedig szép lassú körkörös mozdulatokkal csillapította a kedélyeiket. Látta Anetten, hogy igazából nem kellene sok a beteljesüléséhez, de bele ment a játékba, volt valami vad és izgató abban, hogy nem érhettek egymáshoz, holott, mindketten tudták , hogy ezt szeretnék a leginkább. Hirtelen mozdult és igazította Anett szemérmét az ajkához s a nő ajkát a férfiasságához. Ő feküdt alul. S nem tétlenkedett. Az ajkával vette birtokba az édes gyöngyöző kelyhet. Könyörtelenül szívta és harapta a rózsaszín húst s lapátolt a nyelvével hatalmasakat , ficánkolóakat, hogy Anett teljesen beleőrüljön.

Anett sem késlekedett, nyögve lovagolta Aeron ajkát miközben a saját száját Aeron méretes szerszáma töltötte be, érezte, ahogy a hús megremeg és forrón löktet az ajkai között. Úgy mozgatta az ajkát ahogy Aeron kezeit látta mozogni a saját falloszán.  Anett nyögései  fojtottan hallatszottak  egyre határozottabbak voltak Aeron csípőjének lökései , ahogy a kényeztető nyelvhez becsatlakozott a mutató ujja is. Szándékolt lassúsággal vette birtokba a szűk kis hülvelyt, hogy aztán könyörtelen idegörlő ficánkolásba kezdjen azon az apró rózsaszín kis húsgombócon Anett szemérem ajkai között. Mindketten gyöngyöztek az izzadságtól, s sóhajaik betöltötték az egész szobát.

Anett sikoltva  vergődött Aeron testén, s remegett meg többször is, hogy egy hatalmas kiáltás kíséretében sötétüljön le előtte a világ.

Aeron csodállta, hogy eddig bírja, olyan finom volt Anett és olyan heves, őszinték a mozdulatai, hogy nyögve kapott a farka után, hogy végre könnyítsen magán, miután legördült róla Anett.

De a kis bestia hamar észhez tért és lefogta Aeron kezeit, s letérdelt az ágy elé.  Hívogatóan pillantott A Grófra, majd felmordulva kapta be a zsákmányát, a férfi beletúrt Anett hajába és átadta magát az önkívületnek.  Az ég kitisztult odakint és a hold ezüst fénye világította be a két izzadt testet, Aeron erőteljesebben lökte a csípőjét előre, mikor megérezte a gerincét, s az ágyékát elárasztó bizsergést. Mélyről jövően morajlóan nyögött fel. Egy pillanatra megjelent a ködös tekintetében, a jaguár macska szeme. S ernyedten húzta fel magához a dúzzad ajkakat, s nézett a bujaságtól csillogó tekintetbe.  Lecsapott a csókolni való ajkakra.

Ajkán Anett édes íze keveredett a sajátjával és felmordult erre az érzésre.  S felhúzta magához  Anetett, háttal, s csípőjét a nő fenekére fektette.

- Hallod, ahogy dorombolsz? – kérdezte suttogva Anett, miközben hátrafordult, hogy a tekintete találkozzon a macska szerű pupillákkal.  – A tekinteted pedig… egészen vadmacskás.

Aeron feldorombolt ismét, mintha egy kisebb dobhadsereg rezegtette volna meg Anett lelkét. Elnyúlt és megadóan lökte a fenekét Aeron ágyékának.

- Ez… még…korai lenne… - hallatszott Aeron rekedt hangja. Miközben megharapta  finoman, épphogy csak a fogaival karcolva Anett gerincét, a tarkójánál és beletemette a fejét a nő hajába.

Önmagát is lenyugtatva barangolta be végig simogatva a kecses testet, miközben ugyanúgy feküdt Anett fölött, míg végül magukra húzta a takarót.

Azon az éjszakán Aeron tényleg úgy dorombolt, mint egy elégedett macska.  Ez a kedves hang ringatta álomba Anettet, és boldogan keltette cirógatva az ő saját vadmacskáját. Hogy reggelt is betöltse a dorombolás hangja.

Az ajkán egy kaján vigyor és egy elégedett mosoly keveréke játszott ahogyan Aeron végül morcos gyerekkén fordult meg vele együtt s gyűrte maga alá, hogy tovább aludjanak.

- Grófom, éhes vagyok …. szeretnék…. reggelizni. – kelt ki szelíden a férfi mellől.

- Maradj, még… nekem te is jó leszel reggelire. – felelte a párnába motyogva.

De azért elengedte a nőt, s fél szemmel figyelte ahogy egy vékony lepedőt maga köré teker. Halványan rémlett neki, hogy egy mozdulattal szakította ketté a könnyű ruhát. Laposakat pislogva fordult a hátára. S húzta fel a derekára  takaróját.

Aeron nagoyn elégedett volt, itthon volt meggyógyult, hamrabb mint gondolta. A tetejében pedig egy észveszejtő éjszakában volt része. Átváltozott és… az a csöpp nő… Felforrt a vére ha csak arra gondolt, hogy mit műveltek az éjjel. 

Anett egy bőségesen megrakodott tálcával tért vissza.

- Megjöttem! – erre a hangra lustán pillantott fel az ágyban fekvő Gróf és kéjesen vigyorodott el.

Anett letette az éjjeliszekrényre a tálcát s fordult is, hogy szemügyre vegye a grófot, de az gyorsabb volt, már az öle fölé ültette Anettet és csókkal borította be az egész testét.  S egy halk sikkantás kíséretében húzta magára a törtékeny alkatú nőt.

- Nem engedlek el sosem! – suttogta a fülébe.  S a vékony takarón kersztúl kezdte ingerelni a méretes fallosszal Anett kelyhének bejáratát.

- AEEEEROOOOOOON!!! – hallatszott a hangos ordítás. Reyres volt és fáradt is volt – Híreim vannaaak! – nyitott be a kéjelgő pár ajtaján. A következő mozdulat pedig csak a libbenő lepedők kavalkádja és egy csalódott nyögés kiszűrődése a lepedő felhő közül.

- Ajánlom, hogy jó okod legyen… Mert… ah… tudod jól hogy úgy se tennék semmit…- morogta reményvesztetten. Ágyéka előtt elsimította a takarót és a feje búbjáig húzta a mellette fekvő alaknak.

- Csak…neeem? Rosszkor jöttem? – felelte két lépést hátrálva a szobából.

- De ami azt illeti igen. Öt perc és megyek. – felelte fáradtan Aeron. Felkapta az egyik székre kihajtogatott nadrágját ingjét és csizmáját. Futó csókolt lehelt a pirulva ágyba bújt Anett homlokára és elvett a tálcáról egy croissant, majd ment is Reyes után.

Anett, csak azután kelt ki az ágyból és vigyorogva kötötte maga köré a lepedőt, s kifordulva az ágyból elrágcsálja a reggelijét, hogy aztán szép csöndben felosonhasson a saját szobájába, hogy átöltözhessen és megfürödhessen.

Elolvasom