Halhatatlanok - 4. fejezet

Immortal War an Love - 4. fejezet

Hétköznapi bosszúságok

Pár hét eltelt azóta, hogy bajok voltak a bokámmal, most már tökéletesen tudom használni , és ami a legérdekesebb, azóta mintha Andy is kerülne, ami nem igazán probléma, hiszen eléggé bajos srácnak tűnik, na nem az a verekedős fajta, hanem inkább az a csendes őrült. Tudjátok, aki bármelyik pillanatban felpattanhat az osztályteremben és elkezd vaktában lövöldözni...

Végre kicsöngetnek, felkapom a tankönyveimet és elindulok a következő órára, művészet történet és grafika, na igen, nem sok embernek van ilyen órája, de itt nálunk igyekeznek felkészíteni a diákokat már most, és specializálni őket a számukra megfelelő irányba. Én ezt kaptam, nem panaszkodhatok igen jó a kézügyességem bár, sokszor nem vagyok megelégedve magammal. A szekrénynél kicserélem a rajzeszközeimre a felszerelésemet és elindulok a terem felé, halkan pityeg a telefonom, Linett küldött egy sms-t. 

Szia, csajszi! új helyes pasi a láthatáron. _Magas_ barna szemek, szőke haj, édi mosoly, izmos. 

Haha, valamit félre nézhettél, és álmodsz... Nem lehet álmaid pasija itt.... - válaszoltam vissza. - 

Majd meglátod ;)Gyere vásárolni suli után.

Nem lehet, ma megy el az egyik ősöm... 

 Eltettem a telefont és a zsebembe süllyesztettem,ebben a pillanatban visszapattanok valamiről és fenékre csücsülök,a cuccaim szana-szét hevernek a földön, fájós fertállyal szétterpesztett lábakkal és könyökölve , könnybe lábadt szemmel meredek az előttem állóra. Sosem bírtam valami jól a kisebb fájdalmakat, mert ott nem akkora az adrenalin, gondolom. Magas, barna, szőke,  és tényleg helyes, új fiú. Új?! A-a, nekem ez nem kell, gyorsan kapkodom a cuccaimat, ekkor ő is lehajol mellém. 

- Na, Kis Hölgy, csak nem a bájos cipőjét nézegette?

-Nem! – és szedegettem is tovább a cuccaimat, csak a szén tört darabokra.

- Hadd segítsek… - és nyújtotta is a kezét felém, de én hamar felpattantam és máris megkerültem.

- Kösz nem, egyedül is megy. – reméltem békén hagy, talán fura lehet az idegenektől való tartózkodásom, de Andyvel való találkozásom megtanított rá, hogy nem mindenki tűnik normálisnak hiába új az illető a suliban.

-  Micsoda, harapós kedvedben vagy, pedig még bocsánatot se kértem és be se mutatkoztam…

- Nem hinném, hogy érdekelsz, és… - itt körbe pillantottam, persze mindenki engem nézett, meg a másikat. Óóóó és ott volt Andy is , persze, hogy minket figyelt és mérges volt. - … de azért a bocsánatkérésedet elfogadom…

-Azt, el is hiszem! , - húzta ki magát a magas fiú és egyúttal össze is fonta a kezeit a mellkasa előtt. - , - majd ha, a Kis Hölgy elnézést kér, Joshtól, akkor talán , Josh is elnézést kér, a Kis Hölgytől.

Eközben talán több nevetés és kuncogás is felhangzott körülöttem.  Paprika piros arccal néztem körbe. Igen, még Andy szája széle is remegett…

- Nagggyon  vicces vagy… - suttogtam oda neki az orrom alatt. Azonnal hátat fordítottam a csoportnak és elsiettem a terem felé, épp amikor megszólalt a hangos bemondó. Az évfolyamom ,a harmadikosok, meg a végzősök a tornateremben gyülekeznek. Bosszúsan sóhajtottam és elindultam a tesiterem felé.

Pár perc tolongás után az emeletes padokon foglaltunk helyet és vártuk az ítéletet, mellettem Linett.

- Tudod, el se hiszem, hogy pont bele ütköztél. Az egész iskola arról beszél, hogy te megint bele botlottál egy új fiúba. – sóhajtozott mellettem Linett, én pedig már nagyon unom, hogy folyton csak a fiúk a témája.

-  Figyelj, nem hanyagolhatnánk már ezt, hogy az a pasi így meg úgy, ő lesz a következő… Elegem van a pasikból egy jó időre.

- Óóó, szóval a Kis Hölgy átpártol a másik nemhez? Milyen kár, hiszen olyan kis enni való falat vagy. – mérgesen kaptam hátra a fejem, mögülünk jött a hang. Andy mellett az új fiú is ott csücsült.

- Tudod, elegem van belőletek. Erőszakos, agyatlan barmok vagytok. Majd ha találok egy olyat, aki a tenyerén hordoz, meggondolom magam. De addig… Keresztül nézek rajtatok, és még valami… az Ő - böktem Andy felé - barátai még annyira se érdekelnek!  - fordultam vissza, hogy várjam a bejelentést. Nem haragudtam az új fiúra, de ez régóta foglalkoztatott és így legalább tudattam Andyvel is azt, hogy mit gondolok róla.

- Mi, az, hogy Josh „Ő” barátja? Joshnak vannak barátai! – háborgott az Új gyerek aki, valamiért mindig egyes szám harmadik személyben beszél magáról. Majdnem megfordultam, hogy legalább be vágjak neki egyet, de az igazgató jelenléte miatt, inkább csak egy fagyos pillantást kapott tőlem és a továbbiakban Linettnek szenteltem a figyelmemet, nem törődve az újabb beszólogatásokkal.

- Most, mit tagadod, bejön neked Andy, úgy is tudod… - bökött oldalba a legjobb barátnőm.

- Hagyj, rühellem és kész. Szerinted melyik lánynak imponál az, hogy ha megszorítják az arcát, aztán a saját házában hülyeségeket vágnak a fejéhez? – szerencsére erre már nem tudott mit mondani én pedig duzzoghattam tovább magamban.

- Kedves diákok. Ezúton tájékoztatlak, bennetet, hogy az iskola vezetősége, és a Polgármesteri hivatal közös, környezetbarát programjaként, egy hosszú hétvége vár rátok, az Olimpic Ifjúsági és Természetvédelmi hegyi táborban. Ahol, többek közt programokon való részvétellel tanulhattok kicsit a környezetünkről, annak veszélyeiről, és megőrzésének fontosságáról. Lesznek továbbá versenyek, tombola, és minden csupa klassz dolog. A részvétel nem kötelező, de aki nem jön, lerontjuk az átlagát. Más iskolák, már jól szerepeltek a programban, nem szeretném, ha mi nem tudnánk hozni valami minimális szintet. Köszönöm figyelmeteket mehettek.

Haza értem, egy karperec és egy  tájékoztató füzet boldog tulajdonosaként. Leparkoltam a garázsba és épp a konyha felé indultam, Paula sehol sem volt, kimenőt kapott, mert anyu szereti,ha csakis az övé a konyha, ha éppen itthon van. Finom illatok szállingóztak onnét most is. Biztos betanult valami új receptet. Kicsit zaklatott voltam az iskolában történtek miatt.