Halhatatlanok - 6.fejezet

Immortal War and Love - 6.

A szőke tornádó

A Woodside Plázában, a kirakatokat róttuk, Linett feltett szándéka volt, hogy az állatkereskedésbe is be kell néznünk. Bele egyeztem, de már csak akkor, ha megvettük a táborozáshoz szükséges dolgokat, titkon abban reménykedve, hogy addigra elfogy a hely a kezében és nem lesz mit vennie már, ami elfér nála.

Természetesen, nem maradhattak ki, a tisztálkodó szerek, a szúnyogriasztók, néhány szabadidő ruha, top, és Linett szerint, legalább egy, fürdő ruha is kell. Én nem osztottam ezt a véleményt, de csak rám tukmált egyet, hogy vegyek. Plusz vettem két csipkés melltartót is, egy feketét és egy pirosat meg néhány francia bugyit is ezekből sosem elég. Végül jött a túra cipő, én ebből kényelmi okok miatt kettőt is beszereztem, néhány ebbe illő zokni és mire végeztünk én éhes is lettem, de nagyon.

- Szerintem ideje volna ennünk valamit. – vetettem fel az ötletet. –

- Rendben, de Gyémánt is eszik valamit. – vállat rándítottam, felőlem mindegy, hogy eszik, csak ne az asztalnál tegye.

Elindultunk, hogy az éttermeknél lepakoljunk. Szerencsére az éttermi rész elég nagy és biztosít némi magán teret, felül nézetből magas támlás csillag alakú, puffos székek, lekerekített v alakú asztalokkal

Mint egy kis útszéli étteremben, csak ez nagyobban megoldva. Én Cézár salátát és narancslevet vettem. Azért ezt, mert otthon még vár a vacsora… Linettnél már koránt sem ment ilyen egyszerűen az ételválasztás, mert a zsebkutyájának is akart valami finomságot. Én már, javában fogyasztottam a kajámat, amikor Linettet érkezni láttam, egyik kezében egy tálcával másikban pedig Gyémánttal zsonglőrködött. Velem szemben, állt meg az asztalnál, letette a tálcát, majd értelmetlen módon veszettül integetni kezdett, mögém.  Úgy döntöttem a helyemen maradok, nem pattanok fel egyből megnézni, hogy ki az, mert talán úgy is kiderül, hogy ki az- az ismerős, aki felbukkant.

- Jajj, féltem, hogy  elejtem a nagy integetésemben a tálcát. – fúj nagyokat barátnőm. –

- Linett, te meg kinek integettél?

- Jaj, hát nem hiszed el, itt van Kat és ide jönnek.

- Kik jönnek ide? – kérdeztem értetlenkedve-

- Hát, Kat és a többiek! – meredt rám mogorván a barátnőm- Jah, hogy még nem is mondtam, neked? Kat, és a többi rokona, meg ismerősei, utánuk jöttek Quebecből.

- Öhm… - ráncoltam a homlokomat. – Azt, hiszem, hogy ez lemaradt valahol, a két rózsaszín melegítőd között… - mérgesen szúrtam fel egy mozarella golyót a villámra és haraptam félbe.

- Sziaaaaaa…sztok! – Pillantott rám a  köszönése felénél Kat, én csak a villámmal intettem a teli szájam miatt. – Micsoda meglepetés.  Fiúúk, gyertek ti is.

- Nem akartok nálunk helyet foglalni?

- Miiihiiihhiiii? – kaptam fel a fejem, és fulladtam meg majdnem. Mellkasomat ütögettem, mert félre nyeltem, de még hogy… Azt hittem szét szakad a tüdőm.  Köhögve támolyogtam ki a helyemről, kezdtem pánikba esni, ettől még furábban kezdtem venni a levegőt, szinte már nem is hallottam a körülöttem állók hangját.

Ekkor, egy kéz kapott el hátulról, és emelt meg, a melleim alatt ökölbe szorított kézzel. Könnybe lábadt szemekkel, szipogva köptem ki a lábunk elé a sajt darabot. Be kell, hogy valljam, eléggé megviselt ahhoz, hogy rogyadozva álljak a lábamon és neki támaszkodjak az asztallapnak.

- Vhhiiiizzzzheeetttttthh… - kezdtem köszörülgetni karcos hangszálaimat, egy kéz nyúlt a hónom alá és ültetett le a székre, egyelőre nem figyeltem semmire, csak magam elé, az ételem előtt ültem, immár két oldalról körül véve, most vettem szemügyre az asztaltársaságot először. A jobb oldalamon Andy, a balon Josh , az asztal közepén a ruhás szatyraim, Andy mellett még öt idegen férfi és négy ismeretlen lány foglalt helyet.  A fejemet hátra döntöttem és a plafont bámultam, nagyszerű, most már a társaságuk többi tagjával is megismerkedhetek…

- Tessék Jasmin. – bökték meg az oldalamat, hálásan pillantottam Andy-re, hiszen bármennyire is nem akarom kedvelni, azért mégis csak most mentett meg. Két tenyerembe fogtam a poharat és lassan kezdtem kortyolni, közben ismét végig pillantottam a társaságon.  

- Köszönöm. – halkan suttogtam miközben Andyra pillantottam, ismét el tudott bűvölni azokkal a gyönyörű kék szemeivel.

- Ugyan már! Van egy pár mínusz pontom nálad szóval, ez igazán semmiség. – felelte mosolyogva. Az egyik társuk most tért vissza három extra méretű pizzával amit le is tett elénk az asztalra, én felálltam, elvettem a szatyraimat az asztalról és betettem magam mögé. Kat és Linett persze már javában beszélgettek valamiről.

Kínosan éreztem magam ennyi idegen között. Gyémánt pedig úgy hallottam mintha morgott volna egy jó ideig, aztán nem is emlékeszem mikor, de abba hagyta.

-Óóóó,Josh nem is merte remélni, hogy viszont látja Kis Hölgyet még a nap folyamán.

- Óóóó, miért hittem azt, hogy többé nem látlak.  – és szép lassan elkezdtem eszegetni a salátámat. Eközben két japán tag, akik a díszes társasággal érkeztek, elkezdett egymás közt diskurálni, pár pillanatig csak néztem feléjük aztán egy apró mosoly kíséretében visszatértem az ételem fürkészéséhez.

- Egek, a többieket még be se mutattam.  – hallottam meg Andy hangját.-

- Ő itt mellettem, Jackson, Orlando, Ryan, Summer, Isobel,  Will, Ariana, Neji és Kazumi.  Többiek! Ő pedig Jasmin.

Én csak bólintottam nekik, amikor épp rájuk került a bemutatkozás. Persze, a japánokra igazán kíváncsi voltam, hogy mit keresnek itt, mert egyáltalán nem tűnnek Kanadai családtagnak…

A családtagokat fürkésztem kíváncsian, amikor meghallottam Josh hangját mellőlem és egyúttal azt is, hogy matat a dolgaim között.

- Egy melltartó, csipkés! És egy fürdő ruha! Ezt nézzétek! – felkapta, először a melltartómat, és felállt vele a fotelra. Köpni, nyelni nem tudtam.

- Josh, akar ilyet, majd a szerelmének. Olyan puhaaa.

- Héé, Josh állj le! – Andy volt az. –

- Azonnal gyere le, és add ide a ruhámat. – felkeltem, és a melltartómért nyúltam.

- Addig, Josh nem adja vissza, míg Kis Hölgy meg nem mondja, hol vette.

- Ott van a szatyron, hogy honnan van, te idióta! – egyre idegesebb lettem, ráadásul, egyre magasabbra kellett nyújtózkodnom a ruhámért.  Már a pólójába kapaszkodtam, hogy tovább mehessek felfelé.

- Bár, a piros , nem Josh színe. Joshoz, jobban illene egy rózsaszín.

- Igazán? – már első találkozásunkkor idegesített Josh, de, most még nyilvánosan is itt szórakozik velem… Ezt már nem tűröm.

- Miért, tán fel akarsz vonulni az egyenjogúságodért… - ugrottam egy aprót, elértem az egyik pántot.

- Még, hogy Josh? Neeem.

 Már majdnem elértem, amikor rántott egyet a melltartón, én közelebb dőltem hozzá, az Ő ajka az én számat érintette, és ezzel egy időben a szabad keze pedig rá vándorolt a mellemre. A meglepettségtől, tátott szájjal álltam, így sikerült az ajkainak az enyémet elérniük.

Gyorsan cselekedtem, az ajkába haraptam, aztán egy jobb egyenesre is volt időm, ezek után terültem el az asztalon, ugyan is , Josh elhajított. Hanyatt estem a pizzába, és a többi kajába. A fájdalomtól eltorzult arccal meredt rám a férfi, akinek az imént elláttam a baját, én pedig kissé megszeppenve terültem el az ételek, italok zsúfolt forgatagában.