Halhatatlanok - 12.fejezet

- Shh-rhhee-hhgíítsg! – suttogtam halkan, köhögnöm kellett, alig bírtam oldalra fordítani a fejemet. Valami végig folyt a számon és éreztem, hogy ködösödik az agyam, nem tudtam gondolkodni. Körülöttem hangok szálltak, de semmit sem fogtam fel belőlük, orrfacsaró bűz öntötte el az egész helyet ahol voltunk.

 Csak ne én következzek, biztos meg fog enni az a valami, ami így is széttépte a karomat… 

 Halhatatlanok - 12. fejezet

Kettős félelem

Tulajdon képen nagy élvezettel merültem bele a fotózkodásba, tetszett, hogy be tudom fogni az objektívvel azt a világot, ami úgy megfogta a fantáziámat. Egy csendes helyen voltam, a fák gyökerei különösen hajlottak meg, a nagyobbakat meg is kellett másznom, távolról is készítettem képeket róla, és ahogy haladtam feljebb a gyökereken úgy készült egyre több fotó is alul nézetből a lomb koronáról is. Miután végeztem a fa szemre vételezésével megpillantottam egy folyót nem messze, itt már kicsit kezdett nyirkosabb lenni, mert volt egy kiszögellése annak a pataknak és csak úgy zúdult a mélybe a víz, a permet elérte az arcomat is, jól esett az erdő fülledtsége után ilyesféle hűsítés.  A fényképező gépet készültem eltenni, hogy egy olyan helyet kereshessek, ahonnan lefényképezhetem a távolban amint épp nyugovóra tér a nap. Hoppá!

Kiszáradt a torkom, kapkodva süllyesztettem el a gépet a táskájában, de az megcsúszott a kezemben és kiesett a mohával borított síkos kövekre, megijedtem, túlságosan belemerültem abba, hogy fényképezzek.  Nem vettem észre, hogy eltávolodtam, de túlságosan is…

Négykézláb kúszok a magas meredély szélére, hogy elérhessem a fényképező gépemet, már egyre közelebb vagyok, amikor megcsúszom és fejjel előre a mélységbe esem, érzem, hogy az egyik lábamon felszakad a nadrág és a fényképező gép táskája is leszakad rólam csoda hogy nem fulladtam meg… Remélem, hogy nincsenek sziklák alattam, esés közben igyekszem elég levegőt gyűjteni, hogy legyen, ha a víz alá kerülök.  Szerencsére nincs egyetlen kiálló kő sem, ami összetörhetne, viszont a táskám, ami a hátamon van, elkezd lehúzni, kétségbe esetten kapkodom le magamról a táskát és nyomom fel magamat a víz felszínére. Amit kis patakocskának néztem most válik világossá számomra, hogy ez egy széles folyó, aminek erős sodrása van, és én nem tudom, hogy hova visz, illetve több verzió is átfut a fejemben.

Arra összpontosítok, hogy felérjek, úgy robbanok át a víz felszínén, mint egy puskagolyó, az életem múlt rajta, kapkodva szedem a levegőt, de nem tudok sokáig örülni annak, hogy megúsztam ennyivel. Szememmel a táskámat kutatom, az előbb még láttam, próbálok ellenállni a sodrásnak, de nem bírok. Csak még jobban elfáradok.  Így inkább igyekszem a fejemet a víz felett tartani, több-kevesebb sikerrel. Már rég lement a nap, az erdőben túl sötét van, azt sem tudom, hogy hol vagyok, de érzem, hogy még mindig a vízben. Mintha enyhült volna a sodrás elkezdek kifelé evickélni, már fázom, nagyon fázom.  A fogaim is összekoccannak, többször, de ki kell mennem nem, maradhatok itt tovább.  

- Segítség!!!   - kiáltom erőtlenül. De ez már hamarabb is eszembe juthatott volna, most meg éjjel van… Idevonzhatom az állatokat, inkább gyorsan elvetem az ötletemet, hogy éjjel kiabáljak.  Átfagyott remegő ujjakkal kapaszkodtam ki a folyómederből, a végén már tényleg csak négykézláb vánszorogtam, elfogyott minden erőm, már az is csoda hogy idáig túléltem, gyanítom, hogy néhányszor elvesztettem az eszméletemet vagy össze folyt ez az egész, de kievickéltem a partra és oldalra fordulva sóhajtoztam a görgeteg kövek ágyán. Nagyon hideg volt, egyedül talán a hold adott elég fényt, az is csak annyit hogy a körvonalakat lássam magam körül. Vacogva kuporodtam össze és öleltem át a térdemet, a fejemet behajtottam a karjaim közé. Tudtam, hogy nem aludhatok el, akkor talán meghalnék, hiszen túl hideg volt, vagy nagyon átfagytam. 

Andy

Franc, franc, franc!!! A zuhatagnál elvesztettük a nyomát. Sejtettem, hogy valami probléma van, mert az a ficsúr William vagy ki, túl önelégülten jött ki az erdőből a gyűjtögetés végeztével. Kattogott az agyam, egyértelmű hogy egy új nemes tűnt fel a felszínen, és igen a királyi család sarja. Nem kószálhatna itt egyedül, de csak nekünk fedte fel a kilétét. Aggódtam Jasminért tegnap óta nagyon furcsán viselkedett. Mintha még nem lenne biztos magában, pedig én nagyon a kedvében akarok járni és megvédeni őt minden bajtól.  Így tettünk most is, állatalakban kutattunk a lány után, végig jártuk a tisztást és ott is ahol legutoljára járt, itt a vízesésnél torpantunk meg, éreztük, és láttuk, hogy valami nincs rendben.

- Szem elől tévesztettétek.  Tudjátok, hogy ez milyen súlyos vétség! Parancsot adtam nektek. 

- Ha nem lennél olyan önhitt és parancsolgató, valamint az első találkozásnál nem egyből a nagy belépődre fekteted, a hangsúlyt nem tartanánk itt! Nehezen bízik meg az idegenekben, ez a világ pedig új a számára. Nem gondolod, hogy finomabban kéne bánnod vele, ahelyett, hogy minket hibáztatsz? Felség! – tisztelet teljesen hajtottam fejet Jeremy előtt, már amennyire tőlem tellett anyaszült meztelenül emberi formámban. A falka társaim körém gyűltek és egyetértően morogtak, nem a mi hibánk… Részben.

- Ráadásul nem mi vagyunk a család által választott törvényes falka, mint azt tudhatnád! – elfordulok, és állatalakban szökellek tovább az alattunk elterülő harminc méteres mélységbe szikla peremről peremre.  Tudnia kell, hogyne tudná! A nemesek törvényei szerint nem tartózkodhatunk olyan területen, amely semleges, és Jasmin szüleinek területe jó pár évszázada az volt. Eddig.  Nem hívhatjuk fel magunkra a figyelmet, tudatva a Sötétséggel, hogy elvesztettünk egy Nemest az lenne a legnagyobb hiba. Sebesen rohanunk, a folyó két oldalán. Mellettem Kazumi a másik oldalon Josh és Neji valamint jóval előrébb Kat, őt küldtem előre felderíteni.

- Jönnek! Itt vannak! Pókok, árnyfarkasok, érzem a szagukat Kelet felől. – hallottam Kat hangját a fejemben, igen telepatikusan tudunk beszélni egymással, ilyen formában.

- Akkor tudnak arról, hogy elvesztettük! – Josh kétségbe esett hangja még az én szívemet is megdobogtatta, de a féltékenység is áthullámzott rajtam. 

- Csend! Neji, szedj, le annyit-amennyit tudsz, meglepetés szerűen, te is Josh! Kat, Kazumi ti velem jöttök. Szerencse, hogy felőlük fúj a szél… - Kat elé kerültem és átváltottam egy lassabb tempóba. A levegőt szimatoltam, éreztem én is a szagukat, de mást is, enyhén, de csak nagyon finoman lehetett Jasmin szagát is érezni.  

- Én is éreztem! – persze, azóta muszáj rajta lennünk a nyomon amióta elvesztettük. Kat a második legjobb orrú falkában, utánam, így ha tudtam volna állatalakban mosolyogni biztos megtettem volna már rég.  Josh és Neji mögöttünk érkeztek a talajra, átugrották a folyót és most bevetették magukat a rengetegbe, hogy előnyt kovácsoljanak nekünk.  Nem szabad, hogy elfogják és kényszerből hajtsák rajta végig a rituálét.  

Kétségbe esetten vágtattunk, miközben az illatokra is figyeltünk, az erdő is a segítségünkre volt, suttogták, hogy erre „járt” egy lány, de nem volt túl jó bőrben, azért az a nagy pofájú Jeremy is segíthetett volna elvégre az még beszélni is tud velünk… a természettel… Mérgesen mordulok, oldalról belénk csapódik valami, mind a hárman pörgünk a tengelyünk körül, aztán a fejünket rázva állunk fel. Josh véresen és törött mancsokkal morog a domboldal felé. Egy vámpír a pók kísérőjével, egy Lord. Prüszkölök az idegességtől.  Ha a pók volna, azzal még el tudnánk bánni.  Nejit szólítom, de nem válaszol, érzem, hogy ritkítja a Sötétség sorait, csendben és alattomosan, Josh meg fejjel neki ment az elsőknek… Elhaladok Josh mellett, idegesen kapok a feje felé, az érzéseimmel dorgálom, legszívesebben felrobbannék dühömben.  A fogaim összecsattannak,  egy bizonyos fokig uralnom kell az állatot, de úgy érzem, kezd elszakadni a cérnám, el szoktam engedni, had tegye, amit jónak lát, ez mindenkinek kell, ezért szoktunk csoportosan vagy egyedül vadászni, mert ugye lényegében a puma nem igazán falka állat. De nekünk valahogy mégis meg kellett alkudnunk magunkkal.  Puhán lépkedek a kavicsos vízmosásban, jelentőség teljesen leülök, és a tekintetemet az előttünk állókra függesztem, hallom, hogy az erdőben többen is vannak, nekünk is az egész falkával kellett volna jönnünk. Talán. 

Felemelem az egyik mancsomat és rá érősen kiengedem a körmeimet, a mancsom puha részét, a hártyák közt kezdem nyalogatni magam.  Igen, ez a mozdulat a sugallat erősen emberi, le vagytok szarva, várok, mit léptek? 

A pók mozdult hamarabb, egy nálam is nagyobb, fekete özvegy pedig ők a türelmesebb fajta. Abban a pillanatban a vámpír Lord is futásnak eredt, a folyó mentén. 

- Tartóztassátok fel őket.  – a következő pillanatban a pók fullánkja oda csapódik be ahol még az imént ültem, de én már a vámpír nyomában rohanok. Mögöttem a dulakodás hallatszik, kőről –kőre és fatörzsről –fatörzsre ugrálok, hogy utolérjem a vámpírt. 

- Úgy se kaapsz eell! Nekünk őőő kell! – vihogja előttem a szélben végre sikerül fölé helyezkednem, az ugrásaim hatalmasak, alattam a vámpír fut én pedig elég magasra tornáztam fel magamat a fák törzsein, hogy fölüle vessem rá magamat.  

Kazumi, te próbálj vigyázni magadra, Joshnak szüksége van rád.  Egyet értő morajlás volt a válasz a kérésemre, folytattam az utamat, végül lecsaptam a vámpírra, egy tűz labdát hajított felém, de a fejemet lehúzva rontottam rá, a hátába karmoltam átharaptam a nyakát beszélnünk kéne vele, de nem fogok.

- Állj!  - Jeremy… a legjobbkor. A többieknek el kéne a segítség. A szemfogaim már átlyukasztották a vámpír nyakát, dühösen fújtattam, vártam. – A helyedben nem tenném! – egy kard szegeződött a torkomnak. Karmaimmal belevájtam az alattam elterülő testbe, az azon nyomban szertefoszlott, mint egy könnyű pára felleg. Átkozott! 

- Átvertelek kicsi oroszlááán! – a hangja egészen távolról jött. Jóval előttem járt, nem vettem észre hogy kivetítette magát, ráadásul ez egy igen erős megtestesülés volt. Egy bűzös hegyi troll tartotta a nyakamnak a kardot, dühösen morogtam, az idegességemről egyebek közt még a füleim lelapítottsága is árulkodott, elgördültem, de éreztem, hogy így is megvágott a kard, de nem volt vészes. Elkezdtem körözni a troll körül, nem úgy kell elképzelni őket, mint egy hat méter magas dagadt ágyékkötős pucér valami, nem ezek 7-10 láb közötti magasságban tengődnek, ha az átváltozott alakjukban vannak és normális pajzsokat, vérteket viselnek. Agyaraik persze vannak, ennek is volt, torz mosolyra húzódott a pofája.  Elrugaszkodtam a földől és egyenesen a nyakát vettem célba, éreztem, hogy az egyik lábam felhasad, de komolyabb baj nem történt, az összes körmömet kieresztettem és úgy kapaszkodtam a karjába, nyakába és a lábaiba a hátsó lábaimmal. A fejét kaptam be rá zártam az állkapcsomat és elterültünk a földön, innentől már csak vér és csontok roppanása, mint azon a napon amikor Jasmin a fürdő közelében járt. Túl közel merészkedett egy pók. A bennem rejlő vad egyre dühösebb volt, érezve azt, hogy elvesztette a társát, mindenre képes volt.

Andy! 

Vezérem! 

 …

Barátom…

…Testvérünk! 

A falka társaim szólongathattak már egy ideje mi csak dühödten marcangoltunk, megálltam és rájuk pillantottam, éreztem a kötelékünkön keresztül, hogy aggódnak értem. Nem válaszoltam csak mordultam egyet és a vámpír után lódultam így is értékes perceket veszthettem.  A szagnyom még friss volt, így lélek szakadva rohantam annak az irányába.

- SEGÍÍÍTSÉÉÉG!!! – valami életre kelt bennünk, én a háttérbe húzódtam és hagytam, hogy az állat had mozogjon és tegye a dolgát. Éreztem, hogy Neji itt van velem és úgy mozog, mint egy tükörkép. Lapultunk és vártunk, úgy mozdultunk, hogy a szemünk ne verje vissza a fényt.  

- Az apám befolyásos ember, ha jól bánnak velem, akkor biztos többet fognak kapni értem, mint ha meggyötörnének! 

- Eresszen el, azt sem tudom, hogy kik maguk! Hagyjanak! Azt nee!  – ruha szakadás jellegzetes hangját hallottam, ezt nem tudtuk figyelmen kívül hagyni. Fel sem kellett mérnem a távot, már ugrottam is, elég közel voltunk, csak át kell harapnom a Jasmint fogva tartó torkát és mehetünk. Neji elintézi a másikat.  De nem így történt, szinte kívülről láttam az egészet, a troll aki a vámpír Lorddal volt, szinte artikulálatlanul üvöltött és a vámpír mögé mutogatott, vagyis rám, amaz pedig megfordult.  Pont az utolsó pillanatban. A tépőfogaim rázárultak a kulcscsontjára. Éreztem, ahogy átszakítom a bőrt és a csontokat pedig összeroppantom. Talán még időben megálltam, talán…

Jasmin

Nem tudom, hogy mióta feküdhettem itt, talán el is aludtam, ez a legbiztosabb. Hangokra ébredtem, fölöttem beszélgettek. Az egyik valami undorító fröcsögő és mély hangon, míg a másik igazán kedélyes és arisztokratikus stílusban beszélt.  Óvatosan nyitottam ki a szememet, ezek biztos nem a felderítő mentő csapat, azok már rég kiabálnának, hogy megtaláltak. De ezek nem. Rajtam vitatkoznak. 

 

 - Jah, aszónta, hogy úgy nem írhessünk hozzája, de máskíppen… - ördögi röfögést hallottam, ezt még jó indulattal sem lehetett röhögésnek nevezni. 

- Nem, barátocskám, az asszonyhoz nem nyúlsz, sehogy. Épségben kell eljuttatnunk a mi Urunkhoz!

Ekkor belépett a látó terembe életem eddig látott, legundorítóbb legocsmányabb, leg-leg lénye. Őszintén szólva rettegtem, mint egy atom robbantás után megmaradt túlélők elfajzott, beltenyésztett utódja. Hatalmas agyari voltak, mintha a szemfogai kifelé ferdülve nőttek volna. Leírhatatlanul hegyes és hosszú fülei voltak, a bőre, nyirkos és büdös. Öklendeznem kellett tőle, ahogy egyre közelebb éreztem az auráját magamhoz, igen nem tartotta meg azt a biztonságos száz métert, amikor a szag csak távlatokban érezhető. Értem nyúlt. 

- SEGÍÍÍTSÉÉÉG!!!  - kétségbe esetten kiáltottam fel. 

- Senki sem fog a segítségedre jönni, a barátaid már mind meghaltak. – hallottam az arisztokratikus hangot. 

Erősen gondolkodtam, hogy mit mondhatnék, talán pénz kell nekik, biztosan! Az pedig van bőven, apáméknál. Jaj, hogy miért nem hordok magammal egy egész vagyont, ha ilyen helyzetbe kerülnék, biztos ki tudnám vásárolni magamat.

- Az apám befolyásos ember, ha jól bánnak velem, akkor biztos többet fognak kapni értem, mint ha meggyötörnének! 

- Minket nem érdekel a pénzetek, nekünk csak a becses személyed kell.  – jelent meg egy harmadik, aki eddig az árnyékban álldogálhatott.

- Hát akkó’ nekem is szabad eszt… – a büdös agyaras lény közeledett felém. 

- Fúj, milyen buliból jöttél el te részegen, hogy a jelmezed még most is rajtad van? – szegeztem neki a kérdést, hátha ezzel is terelem magamról a témát.  Ám az agyaras karja lendülni látszott, én felkészültem, hogy most igazán kapok egyet, hogy meg fognak verni, ekkor ijedtemben megfogott a mögöttem álló alak és maga felé fordított. 

- Eresszen el, azt sem tudom, hogy kik maguk! Hagyjanak! Azt nee!  

Igazából nem tudom, hogy mi történhetett, de csak annyit láttam, hogy felhasad a beöltözött ruhás ruhája, minden véres és szembe néz velem, el a vállam felett, meg van döbbenve. Azt hiszem elszakadt a ruhája. Nagyon megijedtem, azt se tudom, hogyan de hihetetlen sebességgel fordult meg a vállamat markoló alak, velem együtt és egy… Ez… egek! A szemei, olyan ismerősek. Sikítottam, ahogy a torkomon kifért, a fájdalom elviselhetetlen volt, az állat letepert a földre. Hang nem jött ki a torkomon, mindenem fájt, a vállam, a nyakam, a hátam a fejem egy merő fájdalom volt az egész testem. 

- Shh-rhhee-hhgíítsg! – suttogtam halkan, köhögnöm kellett, alig bírtam oldalra fordítani a fejemet. Valami végig folyt a számon és éreztem, hogy ködösödik az agyam, nem tudtam gondolkodni. Körülöttem hangok szálltak, de semmit sem fogtam fel belőlük, orrfacsaró bűz öntötte el az egész helyet ahol voltunk.

 Csak ne én következzek, biztos meg fog enni az a valami, ami így is széttépte a karomat… 

Fájdalom. 

Sötétség. 

Dorombolás, dorombol valaki, nagyon hangos. Ez nem egy kis macska. Hív, egy lila buborékban vagyok. Valaki más is van itt rajtam kívül...

Elolvasom

Halhatatlanok - 11. fejezet

Immortal War and Love

 11.fejezet

Megint?!

 

Az éjszaka közepén, ki tudja mikor felpattantam az ajtóból és a telefonomért mentem, megkerestem, valahova a párnám alá tettem, meg is találtam. Megnyomtam a gyorshívást és vártam. Tudtam késő van, de nem igazán érdekelt, az apámat hívtam, nem törődtem vele, hogy éppenséggel tárgyaláson lehet. Nem számított.
- Oh, szia, Kicsim! Nem bírsz aludni? – megnyugtató volt hallani a hangját.
- Apa! –most hogy hallottam a hangját, úgy éreztem, hogy az elmúlt nap csak egy rémálom lehetett. – Tudod, illetve, tudtad? Hogy, az alak váltok, tündérek és halhatatlanok és varázserő, látomások és az erdő… - hadartam egy szuszra.

Elolvasom

Halhatatlanok - 10. fejezet

Immortal War and Love 

10. fejezet

Biztonságban?!

- Az enyém leszel, általad erősebb lehetek! Te vagy az egyetlen lehetőségem, sakkban tarthatjuk a világosságot, ha te a mi oldalunknak adod az erődet! 

 
- Nem! – sikerült suttogva kiejtenem a szavakat. Körülöttem minden jéghidegségbe burkolózott, magamhoz öleltem Andy pulóverét, úgy éreztem, hogy ha az fogom, biztonságban vagyok. 

- Csak, szeretnéd azt hinni, hogy biztonságban vagy! Ezt lesz a sorsod! Jól figyelj!

Elolvasom

Halhatatlanok - 9. fejezet

Immortal War and Love 

9. fejezet

 Összezavarodva

Késő éjjel ébredtem, kitapogattam a telefonomat és láttam, hogy még csak éjjel kettő van. Bosszankodva dobtam vissza a fejemet a párnára. Erőltettem az agyamat, hogy visszaemlékezzek arra, mi történhetett tegnap. De semmi, csak annyira emlékszem, hogy megérkeztünk és átnéztem a korláton, biztos elestem és bevertem a fejemet. Sóhajtva tápászkodtam fel, ugyan az a ruha volt rajtam, mint amikor elindultunk, homokszínű rövidnadrág, fehér top és egy kockás ing, aminek a két vége meg volt csomózva, belebújtam a cipőmbe és kisettenkedtem az alvó iskolatársak mellett.

Elolvasom

Halhatatlanok - 9. fejezet ~~~ Ízelítő ~~~

Egy kis kedv fokozónak. ;) , nem sok de remélem tetszeni fog nektek.: 

"- Héé, van ott valaki? Segítsek? – elindultam a fürdők irányába, ugyan is a vécék és a fürdők L alakban kapcsolódtak egymáshoz. Hangos cuppanások és szörcsögések hallatszódtak. Talán meg kéne fordulnom vissza a ház felé, elvégre a hangokból ítélve egy pár talált egymásra, aztán mélyről jövő morgás, amelybe a gyomromig beleremegtem és a tarkómon is felállt a szőr. Szaporán vettem a levegőt és óvatosan haladtam a sarok felé és egyszer csak kibukkant a fejem a sarok takarásából. Egy óriási egy, nagy, egy termetes, egy hihetetlen, egy élő, egy…

ÁÁÁÁÁÁ!!!!  Ordítottam magamban, amikor a számra nyomta valaki a kezét."

Puszi: Yzarr

Elolvasom

Halhatatlanok - 4-7. fejezet ;Andy szemszög

Immortal War and Love 4-7. (Andy)

Bántam, hogy nem maradtam ott vele, amikor kérte. Bele őrültem, hogy nem érzem az illatát, a bennem lakozó állatom pedig egyenesen tombolt, mintha a játékszerét vettem volna el tőle. Fontosabb dolgom is volt annál, hogy egy lány után szaladgáljak, példának okáért, hogy megtaláljam elveszett vezérünket.  Felügyeljem a falkatagokat, különösen Josht, mert szerencsére őt is beírattattam az iskolába, hogy szem előtt legyen.

Elolvasom

Halhatatlanok - 8. fejezet

Immortal War and Love - 8. 

- Ma, velem tartasz, amíg Kazumi ide nem ér. Majd Kat bepakol a házatokba. – Andy átölelt, és én belefúrtam az arcomat a vállába. Most egy kicsit jobb volt, kevésbé éreztem az erdőt, csak Andy töltötte be az orromat és a fülemet. Hallottam, ahogy dobog a szíve. Nagyot és hangosat sóhajtottam, majd az ég felé emeltem a tekintetemet.

- Hívnak! De el is akarnak küldeni – suttogtam, most biztos ütődöttnek néz.

- Csss, ne figyelj oda! – Ekkor még erősebben szorított magához, az ajkai elkezdtek a nyakamon felfelé vándorolni. Eleinte még mindig csak bámultam az eget, ám ahogyan egy erősebbet harapott a torkom környékére, összerezzentem. Ösztönösen cselekedtem és átkaroltam a nyakát. Ekkor Andy ajkai elkezdték becézni az enyémet. Diszkrét köhögés állította meg, pedig én még folytattam volna. Meg se csókolt úgy igazán, csak simogatták egymást az ajkaink.

Elolvasom

Halhatatlanok - 7.fejezet

Immortal War and Love - 7.


Ébredés

Lám, az, hogy az asztal közepén feküdtem nem volt elég, az egyik japán tag egy meglepően gyors és erős rántással lehúzott az asztalról. Másodszorra érkeztem háttal a földnek, viszont most legalább puhán. A férfi, aki egyáltalán nem a család tagja felém hajolt és a kezét a szája elé téve intett csöndre. Úgy döntöttem inkább rá hagyom, készültem fel ülni, de egy kéz megfogta a vállamat, Kazumi volt az.

-  Inkább maradj itt. Majd ők elintézik.

- De mit? Jól megkapta a magáét, úgy kellett neki… - körbe néztem, csak ekkor vettem észre, hogy nincs itt Kat. Halk kuncogás volt erre a válasz a japán lány részéről.

A lábak és az asztal eltakarta a történéseket, de hallani azért hallottam, a szatyraim hangját mindenféle képen, egek, mit csinálhat vele az - az ősvadmarha, Josh…

Ahogy csendben figyeltem, egyre jobban feltűnt valami morgás féle is, halk volt, fenyegető és felállt a hátamon a szőr, majd hirtelen abba maradt. 

Elolvasom

Halhatatlanok - 6.fejezet

Immortal War and Love - 6.

A szőke tornádó

A Woodside Plázában, a kirakatokat róttuk, Linett feltett szándéka volt, hogy az állatkereskedésbe is be kell néznünk. Bele egyeztem, de már csak akkor, ha megvettük a táborozáshoz szükséges dolgokat, titkon abban reménykedve, hogy addigra elfogy a hely a kezében és nem lesz mit vennie már, ami elfér nála.

Természetesen, nem maradhattak ki, a tisztálkodó szerek, a szúnyogriasztók, néhány szabadidő ruha, top, és Linett szerint, legalább egy, fürdő ruha is kell. Én nem osztottam ezt a véleményt, de csak rám tukmált egyet, hogy vegyek. Plusz vettem két csipkés melltartót is, egy feketét és egy pirosat meg néhány francia bugyit is ezekből sosem elég. Végül jött a túra cipő, én ebből kényelmi okok miatt kettőt is beszereztem, néhány ebbe illő zokni és mire végeztünk én éhes is lettem, de nagyon.

Elolvasom

Halhatatlanok - 5. fejezet

Immortal War and Love - 5.


Torlódások

 Nem volt séta galopp haza jönnöm, szinte alig bírtam lehajtani a mi utcánkra, a fő útról, olyan torlódás volt, merengtem, el azon, hogy jó egy másfél órámba telt megtennem a máskor fél órás utat. De már itthon voltam, és anyámmal szemben ücsörögtem. A konyhapult melletti bárszéken. A tenyerem alatt a karperec, ami nyilvántartás végett kell, majd az erdei táborba. Gondterhelten sóhajtottam, miközben egy meghámozott répáért nyúltam. 

Elolvasom

Halhatatlanok - 4. fejezet

Immortal War an Love - 4. fejezet

Hétköznapi bosszúságok

Pár hét eltelt azóta, hogy bajok voltak a bokámmal, most már tökéletesen tudom használni , és ami a legérdekesebb, azóta mintha Andy is kerülne, ami nem igazán probléma, hiszen eléggé bajos srácnak tűnik, na nem az a verekedős fajta, hanem inkább az a csendes őrült. Tudjátok, aki bármelyik pillanatban felpattanhat az osztályteremben és elkezd vaktában lövöldözni...

Végre kicsöngetnek, felkapom a tankönyveimet és elindulok a következő órára, művészet történet és grafika, na igen, nem sok embernek van ilyen órája, de itt nálunk igyekeznek felkészíteni a diákokat már most, és specializálni őket a számukra megfelelő irányba. Én ezt kaptam, nem panaszkodhatok igen jó a kézügyességem bár, sokszor nem vagyok megelégedve magammal. A szekrénynél kicserélem a rajzeszközeimre a felszerelésemet és elindulok a terem felé, halkan pityeg a telefonom, Linett küldött egy sms-t. 

Elolvasom

Halhatatlanok - 1-3. fejezet; Andy szemszög

Immortal War and Love - 1-3. fejezet.

Andy szemszöge.

Érzések, megérzések 

Egész nap csak a lány járt az eszemben bájos, harapós pont olyan amilyen a bennem lakó állatomnak is nagyon, de nagyon bejön tudtomra is, adta ha a közelébe kerültem úgy tekergőzött bennem mintha épp most akarna kiszökni belőlem. Körül ölelni a lányt, megvédeni és akár még a hátán is cipelni. Viszont mindketten éreztük, hogy nincs valami rendben vele, a nyomok ide vezettek pontosabban az ő házuk környékéhez. Be kellett jutnom, hogy meg tudjam nem-e rejtegetik ott a falka vezért. Addig pedig nem szabadna úgy viselkednem, hogy magamra vonjam mások figyelmét. Így is nagy kockázatot vállaltunk Kat-tel, hogy megpróbálkozunk a beépüléssel. Több mint ötszáz éve nem jártam emberi iskolába és most mégis itt kell lennem… Morogva az ablakon keresztül az alattam elterülő tájra, fejemet a hűs ablaknak nyomtam. A ház pont megfelelő volt számomra és a falka többi tagjának is , ha netalán tán erősítésre lenne szükségem. Most, hogy a vezérünk eltűnt én következem a rangsorban egy húszfős csoportnak nehéz parancsolni, de kötelességemnek éreztem, hogy eltűnt vezérünk után jöjjek és megkeressem Kat pedig az én  consigliere-m én pedig a falka vezér consigliere és  Capo bastone-ja , jobb keze voltam egészen három héttel azelőttig is, amikor egy furcsa üzenetet kaptunk a falka főhadiszállásának üzenetrögzítőjén.

Elolvasom

Halhatatlanok - 3. fejezet

 Immortal War and Love - 3.

Furcsaságok 

Mondtam lazán, és felkeltem a kanapéról, és amilyen gyorsan csak tudtam elindultam a konyha irányába. -Paula, elég lesz szerintem csak, egy , forró csoki a többiek már úgy is mennek.
- Legyen kettő. – hallatszott, a hátam mögött, Andy hangja , éreztem, hogy egész közel van, de mégsem jön közelebb. Morogva kaptam felé a fejemet, és ha pillantással ölni lehetne tutira megtettem volna már, hátra pillantásom következménye az lett, hogy készültem össze csuklani, nem figyeltem oda és rosszul léptem. Lehet találgatni, hogy ki volt az ismételt megmentőm, hogy nehogy felnyaljam a földet. Az ő karjai, fonódtak körém ismét mire feleszméltem, hogy megforduljak már rég a falnak voltam nyomva, és a kezeim le voltak szorítva a fejem fölé. Ijedten pislogtam az előttem álló mellkasára aztán egyre följebb. Andy megint úgy viselkedett, és ez nekem nem nagyon jön be.

Elolvasom

Halhatatlanok - 2. fejezet

 Immortal War and Love 2. 


Álmok

- Hééé – nyeltem félre majdnem, a számban tartott falatot.  Kezdtem méltatlankodni, és elfordítani a fejem, de gyengéden visszafordította azt. Dühösen nyeltem le a számban tartott kaja darabot és hunytam le a szemem, hogy aztán még dühösebben pillantsak Andy szemeibe, egyáltalán nem érdemelte ki, hogy így hozzám érjen még csak nem is a pasim, és az egy dolog, hogy ma többször is a karjában tartott, azt még meg értem, de most. Mintha biztonságban lennék a két tenyér között, megnyugodtam és halkan sóhajtottam. Mintha elfújták volna a dühömet és lágy ringatózó melegséget, biztonságot raktak volna a helyére.  Az ő szemeiben először magamat láttam, aztán nem maradt más csak Andy gyönyörű kék szemei. Úgy éreztem ki száradt a torkom, és hogy az idő is meg állt körülöttünk. Az ő tekintete, csodálatot és zavart is tükrözött, mégis ahogy vettem egy levegőt, megfeszültek az ujjai az arcomon ,és a szemeiben is mintha megváltozott volna valami.  Félelmetes volt, megborzongtam, és a tarkómon is felállt a szőr. Ekkor elkezdte egyre jobban szorítani az arcomat és egyre közelebb hajolt a nyakamhoz, mintha szaglászott volna valamit rajtam.

Elolvasom

Halhatatlanok - 1.fejezet

Immortal War and Love - 1 fejezet

A kezdetek

Woodside, Kalifornia. 2010. január tájéka. 

Egy hangra rezzentem össze, Paula jelent meg az ajtóban és hozta a reggelimet

- Hát te lyány! Mit szomorkocc, vagy csak megint magadat bámulod az ablakban? – villant egy foghíjas mosolyt rám Paula és lerakja elém az asztalra a tálcát én meg helyet foglaltam.

- Semmit, csak azon gondolkodom, hogy lehetne egy házi bulit csapni, míg nincsenek itthon anyámék… Tudod… egy kis pia, egy kis haló süti… - vágok bele szinte unottan a szokásos elutaztak a szüleim, egyedül vagyok itthon mizériámba. Kedvenc házi nénim csak a szemeit forgatta, unottan rántottam egy kecseset a vállamon. 

Elolvasom

Halhatatlanok - Prológus

Prológus

Kék, könyv.: 1. oldal

"  Kellemes hajnali frissesség járta át a hálószobát, a nap is lágyan cirógatta az alvó alakot, aki hamarosan nyújtózkodni kezdett először egy láb majd egy kar bukkant ki a takaró alól s így folytatódott egészen a többi testrésszel együtt egy hófehér hajkorona bukkant ki a takaró alól.

Különleges személy fekszik beburkolózva a selyem ágy puhaságába. Alig múlt tizennyolc éves, az egész ház népe csak őt szolgálja ki, mert egyedül van otthon, az apja s az anyja épp elutazott külföldre tárgyalni, diplomaták mindketten, a lány pedig a tanulmányait folytatja, s ha épp szünet volna, akkor ő is velük tartott volna, minimum, hogy síelhessen, vagy szörfözhessen. Magára kapja a köntösét, s lesiet az étkezőbe. Ahol már vár rá a mai napi reggeli, körbe pillant szokás szerint sehol senki a házi néni a konyhába tesz-vesz, a szobalány pedig biztos a kertésszel kamatyol, ő pedig itt van egyedül. Egy kétemeletes családi házban lakik a szüleivel, a legfelső emelet csak az övé, egy elég tágas hálószobával, amely egy nagy fürdőszobába nyílik, abból pedig egy másik ajtó nyílik amely mögött a gardrób szoba található  . 

Elolvasom

Immortal War and Love - Halhatatlanok - Ajánló

Jasmine, a felső tízezrek, egyhangú életét éli. Addig a bizonyos napig...

Élete, fordulópontja viharos sebességgel, kavart fel mindent a lány életébe, és egyaránt hozott új barátokat, éppúgy , ahogyan ellenségeket is.

Amit Jasmine eddig csak mesének, fantáziának hitt, most kőkeményen valóssággá válik. a kérdés, csupán az, a fiatal szépség, felveszi-e a tempót és együtt száguld a forgószélként jött változásokkal, vagy beadja a derekát, és ezzel veszni hagyja életét is....

Haragudhat-e a szüleire azért, hogy eltitkolták előle igazi mivoltát?

Mennyire képes megbirkózni a benne lakozó erőkkel?

Van-e segítsége akikkel felveszi a harcot a gonosszal?

Immortal War and Love című regényemet olvashatjátok majd a blogon. A történet napjainkban játszódik, a modern világ vegyül a misztikummal. Háborúk dúlnak az emberek tudta nélkül, szinte mellettük, mégis úgy, hogy eddig nem tudtak ennek a világnak a létezéséről. Eddig csak pergameneken, grimoirokban és törzsi legendákban találkozhattak egyes a történelmet mindvégig a homályból kísértő alakokkal. De most? Valami készül Jasmin életében ami megváltoztathatja eddigi életének lassú, megszokott folyását.

Elolvasom

Halhatatlanok - Szereplők

Főszereplők:

 




Jasmin Jackman

 Fiatal különleges kinézetű lány. Egészen tizenhét éves koráig átlagos életet él ám felbukkan az életében egy férfi, aki egy csapásra megváltoztat mindent, titkokról lebbenti fel a fátylat. Kiderül, hogy nem egy egyszerű ember, hanem valami más , amivel meg kell birkóznia a fiatal lánynak és ennek tetejében halálos veszély les reá. Szabad szájú, csípős nyelvű és határozott, amit elképzel az végig is viszi



Andy McAvoy

                                           
Alakváltó puma.
Megközelítőleg ötszáz éves, az őrzők családjából származik tehát kék vérű. Falkáját fattyak és kék vérűek alkotják. Tiszteletre méltó és bár átlagos külsejű, mégis tekintélyt parancsoló a falkában a jelenléte. Nehezére esik az iskolai színjátszás, hiszen nem azért van itt. Figyelme időről - időre elkalandozik Jasmin felé.




 Jasmin barátnője

 Linett Hathaway

 Kissé szertelen, pasi mániás, de nagyon jó barátnő. Szeret vásárolni, jó szíve van és szereti Jasmint. Kedvenc kis társa Diamond, egy chiuaua.  

 

 

  Jasmin szülei

Elizabeth Summer Jackman

Mindene a lánya el is kényeztette volna, ha a férje nem figyel oda eléggé erre a momentumra. Szerető családanya, kiegyensúlyozott természetű, szeret főzni, énekelni és a hangszereken játszani. Megnyerő megjelenésű mégis tekintélyt parancsoló a külvilág felé. Jelenleg diplomataként dolgozik, országról országra jár, ellenőrzi a nagykövetségeket.

 

 

Vincent Earnest Jackman 

 

Szigorú és következetes, ha a lányáról van szó.  Egyébként kiegyensúlyozott alkat akár csak a felesége.  A lányával szemben tanúsított fegyelem csak a tanulás terén mutatkozik meg, egyébként szereti és szinte a tenyerén hordozza a gyermekét. Jelenleg ő is a nagykövetségnél dolgozik s hasonló munkakört tölt be mint a felesége.

 

Andy falkája

 

Katherin/ Kathie/ Kat 

Andy egyik jobb keze. Afféle asszisztens ő hivatott a falka modern világi ügyeit intézni. Életvidám és jó csapattag évekkel ezelőtt felesküdött Andy szolgálatára úgy tekint rá mint egy testvérre.

 Josh

Forró fejű, de lassan kezd behódolni Andy-nek . Fertőzéssel kapta el a hegyi oroszlán géneket,  lázadó de alkalmazkodó, el kell fogadnia a helyét még a falkában. Magán emberként szakács. Egyelőre igyekszik sok borsot törni az alfa hím és nőstény jelöltjeinek orra alá.

Neji


Andy testőre és végrehajtója. Ha a falkát és inkább Andy-t érintő veszélyt szimatol értesíti Andyt róla.Egyébként hű a vezéréhez és egyben legjobb barátjához. Titokban végzi ki a klán nem kívánatos tagjait és ellenségeit. Szótlan, de bátor és jó természetű.Egyforma erősek Andyvel, mégis inkább a bal kéz szerepét vállalta el. 
A Védelmi Különítmény tagjait irányítja, akik elkötelezettek a jelenlegi alfahím vezetése iránt. Harcművészet oktató. 

Kazumi


A Védelmi Különítmény tagja, harcművész, gyógyító. Szabad szájú, bátor, mégis helyén van az esze, hiszen akárkik nem lehetnek tagjai a csapatának. Neji társa ezáltal Andy védelmezője is.
















A Nemesek: 

Jeremy// 

Elolvasom