Ezüst Remete V.
Anett szíve majd kiugrott a helyéről. Nem mozdulhatott, de
úgy érezte, hogy muszáj nem bírt már tovább állni és várni. Nem érdekelte az a
sok állat, sem ami körbe vette azt a fura ködöt. Hiszen az imént végre közel
került Aeronhoz. Még közelebb, mint gondolta. Kirohant a tisztás közepére, néhány
kisebb vad ijedten hátrált az útjából. Száraz mennydörgés szelte ketté az eget
és eleredt az eső. Tisztára mosva és elnyomva azt a furcsa ködöt, az
állatsereglet körül.
- Neeeeeem! – hallatszott a nő sikoltása.
***
Sötét macskaköves utcán barangolt a férfi, a csuklyáját a
fejébe húzta, s árnyékról árnyékra lépdelt. Közel s távol az egyetlen zajforrás
a csöpögő eresz hangja volt. „Csöpp-csöpp-csöpp-csipi-csöpp.” Apró pára pamacs
szállt fel a férfi ajkai közül, ahogy szép csendben engedte ki a levegőt. Ahogy közeledett a tér felé, úgy ütötte meg
az orrát a rothadás szaga. A feje fölött
megmozdult egy cserép s épp mögé esett le baljóslatúan hangosan visszhangozva a
kihalt utcákon. A különös alak pedig
hátra tolta a csuklyáját s beleszagolt a levegőbe, az acélszürke szempár mogorván
szűkült össze közeledtek. S ő sem volt egyedül. Könnyedén kapaszkodott fel a
ház falán, fel a tetőre. Mire eltűnt a köpenyének szegélye az eresz fölött,
addigra oda értek a férfi prédái is.
Cafatokban lógtak róluk a ruhák és gennyes fakó tekintetük üresen
bámulta az üres utcát. Ám, az orruk
szakadatlanul szaglászott. A távolban egy sikoly hallatszódott, majd vad
falatozás és aztán semmi.
A hó hajú torka összeszorult a hangokra. Mellette megmozdult
a sötétség, jómaga pedig amennyire tudott bele lapult a tető cserepei közé. Egy
gyermek egyenesedett fel mellette. S iramodott el a templomtorony felé.
Hangtalanul követte a törékeny alakot. Csak remélni tudta, hogy nem egy délibábot
kerget, nem egy fertőzöttet. Hiszen, a parancs szerint, most megengedett, hogy
a birtokra vigye a túlélőket. Ha vannak. De régóta nem akadt már össze velük.
Csak gyűlnek a fertőzöttek és az égő holtak halmai. Valakik felgyújtják a
fertőzötteket és így „eltemetik” őket. Ezeket kereste.
Látta amint az alak előtte bukik alá a mélybe rövidesen
megállt s figyelte, ahogy a téren átrohanva felkapaszkodik a templom
tornyába. Még épp időben kapaszkodott
meg, a magasban az alak, különben az épp felbukkanó horda martaléka lett volna.
Meglapult a háztető gerincén, a fejébe húzta a csuklyáját és várt. Igaz, hogy lassúak a dögök, de nem akart
kockáztatni és nem akarta felhívni sem magára sem az esetleges túlélőkre a figyelmet.
Egy száraz villámlás csapott le az egyik
távolban álló faház romjai közé. Ezt a pillanatot választotta arra, hogy tegyen
hátra pár lépést és nekifusson, hogy aztán a templom falába kapaszkodjon a
kapaszkodó karmokkal. Ezt szabad kézzel ő sem merte volna megkockáztatni. A levegőt így is erőteljesen kipréselte a
tüdejéből. Néhány percig eltartott, míg magához tért, addig úgy kapaszkodott a
ház falán, mint a lajhár bébi az anyján. Az élete múlt rajta. Nem értette, hogy
az –az alak miért nem próbálkozott meg ezzel. Hiszen a ház magasságban felért a
templomtorony háromnegyedéig. Igaz a távolság még ennél is több volt. Újabb
száraz mennydörgés és villámlás vágott az éjszakába.
***
- A jaguár szellem! A jaguár szellem áldását viseli, Ő az
első! – borult térdre a két Magas és tisztelegve fejet hajtott az előlépő
hatalmas nagymacska előtt.
A nagymacska tekintete ezüst színűen csillant s halkan
morgott, elégedetten. Az állatok akik körbe vették megadóan húzódtak el
mellőle. Céltudatosan haladt, fekete bundája selymesen csillogott a villámlásokkor,
de az eső a tisztásra valahogy mégsem ért el, mintha egy kupola vette volna
körbe őket.
Anett, sápatagon állt és remegve figyelte a felé közeledő
állatot. Még most sem tudta felfogni, hogy amit lát az Aeron lehet. Az - az Aeron
akit az imént kent be.
Ez varázslat… ez nem lehet igaz…. felkelek és minden el fog tűnni!
Ébredj fel, hallod?! Anett!
A jaguár puhán lépkedett a testén hullámzottak az izmok és a
macska tekintet fogva tartotta a nő tekintetét. Mire oda ért Anetthez,
kinyitotta a pofáját és kinyújtotta az érdes nyelvét, hogy megnyalhassa a nő
kézfejét. Halkan dorombolt fel. Végül a
fejével nekitörleszkedett Anett hasának.
S körbe dorombolta az ijedten álló nőt.
Anett belsejéig elhatoltak a jaguár Aeron dorombolásai,
mélyről jövő karcos és borzongató. Az energia felszabadó kenőcs még mindig
dolgozott benne. Ijedten kapta a kezét a lábai elé, s szorította össze a
combját.
Erre a jaugár mintha halkan nevetgélt volna, pirulva kapta
el az orcáját s temette a hajába az arcát. Felsikkant halkan, ahogy megérezte a
jaguár fogait a tenyere körül, aki gyengéden pillantott fel rá majd elresztezte
a lány kezét. Egyébként igen hatalmas termetű állat volt a szokásos jaguárokhoz
képest . A feje nagyjából mellmagasságban volt Anettével így nem nagyon kellett
fel emelnie a fejét hogy felpillantson rá.
Jöjjön velem…
Hallatszott Aeron hangja Anett fejében. Ijedten rezzent
össze az ismerős baritontól.
- Te, vagy az, biztos?
Szállonj fel, a hátamra.
Anett tétován pillantott a hatalmas nagymacskára. Biztos
Aeron volt, a tekintete azt mutatta, még akkor is ha a pupillái macskásan szűkültek
össze…
Anett némi habozás után felszállt a hatalmas hím vadmacska
hátára.
Kapaszkodjon. De… Nehogy, megtépjen…
Hallatszódott a kissé fájdalmas hang, mert igen is elkezdett
Anett görcsösen kapaszkodni. Aztán
megindult a nő alatt a nagy állat, hullámzott az egész test alatta, s Anett
felnyögött. Ismét Aeron testéhez ért s
borzasztóan furcsa érzés volt ahogy érezte amint a ruganyos gerinc s az
izmok hullámzanak az ölénél.
Halk nevetésszerű hangot hallott, az állat felől.
- Érzem… érzem a vágyát… - suttogta buján és kéjesen Anett fülébe. S feldorombolt, mélyet kéjeset, halkat.
- Ne kínozzon! – nyögte halkan Anett. Amire ismét egy
dorombolás volt a felelet. S beugrottak
azon az ablakon ahol Aeront is kivitték
A következő pillanatban Aeron az ágyre döntötte a könnyű
terhet és Anett puhán esett be az ágyba, a halhatatlan férfi, pedig immár ott
állt az ágy végében, csillogó testel , attól az ezüstszín kenőcstől, amit a
lányka kent reá.
- Tudja… lehet… hogy meg fogja bánni… - suttogta mély,
rekedt hangon a Gróf. Miközben végig
simított kéjesen a saját hasán., hogy aztán felnyögve megmarkolja magát.
Anett felsóhajtott és megnyalta az ajkát. Aeron tekintete
pedig követte a nyelv mozdulatát és a fényesen csillanó ajkat.
- Akarom… de… nem így! Nem ezzel… - suttogta rekedten
miközben végigsimított Aeron a saját testén, nem tudta de ezzel is igen csak
hergelte Anettet, az első pillanattól kezdve oda volt a Gróf izmaiért és az
összes porcikájáért.
- Az… ártatlanságát… nem így akartam… - s erőnek erejével
rpóbálta magát visszatartani a nőtől.
- Óóó… fogd be! Láttam mit csináltál a fürdőben… csináld
azt, most is! – utasította egy kéjes sóhaj kíséretében a Grófot.
Aki kihívóan pillantott a nőre. Felizzott a tekintetében
valami vad és ősi. feltérdelt az ágyra és
perzselő vággyal nézett végig a ruhás nőn. Egy mozdulattal szakította le
Anettről a ruhát és egyenesedett vissza.
- Mire gondoltál akkor? – kérdezte kiszáradt torokkal Anett,
a Grófot.
- Rád. Hogy kikötözlek, és , hogy csak az enyém vagy! Birtokba
veszlek. A nyakadat harapdálom és a melleid… - Aeron hangja mélyen és halkan
csengett a vágytól. Falloszán már gyöngyözött a vágy váladéka de nem markolt
rá. A tekintetével utasította Anettet,
hogy tegye amit mond. Aki a saját
kezeivel vette birtokba a melleinek halmát. A lábai enyhe terpeszben voltak mégis félig zárva. S vágytól csillogó
tekintettel pillantott fel a fölötte térdelő alakra.
- Meglestél… - hallatszott Aeron buja hangja. - Mit csináltál? – kérdezte rekedt,
kíváncsian. Most Anetten volta sor.
- Figyeltelek… - felelte miközben a keblei halmának gyúrását
nem hagyta abba. Időnként megcsipkedte a rózsaszín bimbókat, amik az izgalomtól
egyre jobban megduzzadva meredeztek.
- Nyálazd meg az ujjad és úgy kőrözz, rajtuk… - kérés nélkül
teljesítette Aeron kérését Anett.
– Te, pedig… szorgosan
markoltad … a… farkad…. – halkult el a hangja és kipirultan pillantott Aeronra.
Aeron megeresztett egy farkas vigyort és ráfogott a
férfiasságára.
- Ekkor… én… a combjaimat simogattam, mert éreztem a lüktető
sürgető…. érzéééshhht… - sóhajtott fel Anett, s nyúlt is a combjaihoz hogy
szemléltesse, azt, hogy mit tett, mikor Aeron ütemes mozgással kényeztette
magát. – Ahogy mozgott a kezed… - Aeron
először csak lassan kezde mozgatni a csípőjét, s húzogatta lassan a tenyerében
tartott farkát. – úgy… mozdult…. az … enyém issshhh! – nem csukta le a szemét,
itta férfi látványát.
Aeron nem bírta levenni a tekinteté a magát kényeztető
nőről. A kezével hol őrült tempót
diktál, hol pedig szép lassú körkörös mozdulatokkal csillapította a
kedélyeiket. Látta Anetten, hogy igazából nem kellene sok a beteljesüléséhez,
de bele ment a játékba, volt valami vad és izgató abban, hogy nem érhettek
egymáshoz, holott, mindketten tudták , hogy ezt szeretnék a leginkább. Hirtelen
mozdult és igazította Anett szemérmét az ajkához s a nő ajkát a férfiasságához.
Ő feküdt alul. S nem tétlenkedett. Az ajkával vette birtokba az édes gyöngyöző
kelyhet. Könyörtelenül szívta és harapta a rózsaszín húst s lapátolt a
nyelvével hatalmasakat , ficánkolóakat, hogy Anett teljesen beleőrüljön.
Anett sem késlekedett, nyögve lovagolta Aeron ajkát miközben
a saját száját Aeron méretes szerszáma töltötte be, érezte, ahogy a hús
megremeg és forrón löktet az ajkai között. Úgy mozgatta az ajkát ahogy Aeron
kezeit látta mozogni a saját falloszán.
Anett nyögései fojtottan
hallatszottak egyre határozottabbak
voltak Aeron csípőjének lökései , ahogy a kényeztető nyelvhez becsatlakozott a
mutató ujja is. Szándékolt lassúsággal vette birtokba a szűk kis hülvelyt, hogy
aztán könyörtelen idegörlő ficánkolásba kezdjen azon az apró rózsaszín kis
húsgombócon Anett szemérem ajkai között. Mindketten gyöngyöztek az izzadságtól,
s sóhajaik betöltötték az egész szobát.
Anett sikoltva
vergődött Aeron testén, s remegett meg többször is, hogy egy hatalmas
kiáltás kíséretében sötétüljön le előtte a világ.
Aeron csodállta, hogy eddig bírja, olyan finom volt Anett és
olyan heves, őszinték a mozdulatai, hogy nyögve kapott a farka után, hogy végre
könnyítsen magán, miután legördült róla Anett.
De a kis bestia hamar észhez tért és lefogta Aeron kezeit, s
letérdelt az ágy elé. Hívogatóan
pillantott A Grófra, majd felmordulva kapta be a zsákmányát, a férfi beletúrt
Anett hajába és átadta magát az önkívületnek. Az ég kitisztult odakint és a hold ezüst fénye
világította be a két izzadt testet, Aeron erőteljesebben lökte a csípőjét
előre, mikor megérezte a gerincét, s az ágyékát elárasztó bizsergést. Mélyről
jövően morajlóan nyögött fel. Egy pillanatra megjelent a ködös tekintetében, a
jaguár macska szeme. S ernyedten húzta fel magához a dúzzad ajkakat, s nézett a
bujaságtól csillogó tekintetbe. Lecsapott a csókolni való ajkakra.
Ajkán Anett édes íze keveredett a sajátjával és felmordult
erre az érzésre. S felhúzta magához Anetett, háttal, s csípőjét a nő fenekére
fektette.
- Hallod, ahogy dorombolsz? – kérdezte suttogva Anett,
miközben hátrafordult, hogy a tekintete találkozzon a macska szerű pupillákkal.
– A tekinteted pedig… egészen
vadmacskás.
Aeron feldorombolt ismét, mintha egy kisebb dobhadsereg
rezegtette volna meg Anett lelkét. Elnyúlt és megadóan lökte a fenekét Aeron
ágyékának.
- Ez… még…korai lenne… - hallatszott Aeron rekedt hangja.
Miközben megharapta finoman, épphogy
csak a fogaival karcolva Anett gerincét, a tarkójánál és beletemette a fejét a
nő hajába.
Önmagát is lenyugtatva barangolta be végig simogatva a
kecses testet, miközben ugyanúgy feküdt Anett fölött, míg végül magukra húzta a
takarót.
Azon az éjszakán Aeron tényleg úgy dorombolt, mint egy
elégedett macska. Ez a kedves hang
ringatta álomba Anettet, és boldogan keltette cirógatva az ő saját
vadmacskáját. Hogy reggelt is betöltse a dorombolás hangja.
Az ajkán egy kaján vigyor és egy elégedett mosoly keveréke
játszott ahogyan Aeron végül morcos gyerekkén fordult meg vele együtt s gyűrte
maga alá, hogy tovább aludjanak.
- Grófom, éhes vagyok …. szeretnék…. reggelizni. – kelt ki
szelíden a férfi mellől.
- Maradj, még… nekem te is jó leszel reggelire. – felelte a
párnába motyogva.
De azért elengedte a nőt, s fél szemmel figyelte ahogy egy
vékony lepedőt maga köré teker. Halványan rémlett neki, hogy egy mozdulattal
szakította ketté a könnyű ruhát. Laposakat pislogva fordult a hátára. S húzta
fel a derekára takaróját.
Aeron nagoyn elégedett volt, itthon volt meggyógyult,
hamrabb mint gondolta. A tetejében pedig egy észveszejtő éjszakában volt része.
Átváltozott és… az a csöpp nő… Felforrt a vére ha csak arra gondolt, hogy mit
műveltek az éjjel.
Anett egy bőségesen megrakodott tálcával tért vissza.
- Megjöttem! – erre a hangra lustán pillantott fel az ágyban
fekvő Gróf és kéjesen vigyorodott el.
Anett letette az éjjeliszekrényre a tálcát s fordult is,
hogy szemügyre vegye a grófot, de az gyorsabb volt, már az öle fölé ültette
Anettet és csókkal borította be az egész testét. S egy halk sikkantás kíséretében húzta magára
a törtékeny alkatú nőt.
- Nem engedlek el sosem! – suttogta a fülébe. S a vékony takarón kersztúl kezdte ingerelni
a méretes fallosszal Anett kelyhének bejáratát.
- AEEEEROOOOOOON!!! – hallatszott a hangos ordítás. Reyres
volt és fáradt is volt – Híreim vannaaak! – nyitott be a kéjelgő pár ajtaján. A
következő mozdulat pedig csak a libbenő lepedők kavalkádja és egy csalódott
nyögés kiszűrődése a lepedő felhő közül.
- Ajánlom, hogy jó okod legyen… Mert… ah… tudod jól hogy úgy
se tennék semmit…- morogta reményvesztetten. Ágyéka előtt elsimította a takarót
és a feje búbjáig húzta a mellette fekvő alaknak.
- Csak…neeem? Rosszkor jöttem? – felelte két lépést hátrálva
a szobából.
- De ami azt illeti igen. Öt perc és megyek. – felelte fáradtan
Aeron. Felkapta az egyik székre kihajtogatott nadrágját ingjét és csizmáját.
Futó csókolt lehelt a pirulva ágyba bújt Anett homlokára és elvett a tálcáról
egy croissant, majd ment is Reyes után.
Anett, csak azután kelt ki az ágyból és vigyorogva kötötte
maga köré a lepedőt, s kifordulva az ágyból elrágcsálja a reggelijét, hogy
aztán szép csöndben felosonhasson a saját szobájába, hogy átöltözhessen és
megfürödhessen.
Na végre!!!!!!
VálaszTörlésErre a részre érdemes volt ilyen sokat várni! Fantasztikus lett, ittam minden szavát. Bár nem volt egész a beteljesülés, de akkor is isten királyra sikeredett.
Van benne pár elírás itt-ott, néhol több a betű, vagy kevesebb.
De egy cseppet sem rontott a tartalmon! :)
Hihi :P
VálaszTörlésKöszi :D Igyekeztem :P A beteljesülés... szándékosan lett ilyen ha mondhatok ilyet :P ;) Műhely titkot mondanék, ha bővebben kifejteném és asszem dög leszek, a kövi fejivel ,de nem biztos :D :P >.<
Örülök, hogy nem rontott, amint kilátok a csipámtól jobban, javítom is, átolvastam és utlag én is észre vettem őket, köszönöm, hogy szóltál! ;)))
Pussz! :))
Szia! :) Köszönöm a kommentedet, nagyon jól esett, hogy komolyabban kifejtetted a véleményedet ^^ Á, szuperül leírtad azt a 'kis' intim jelenetet. Nagyon szépen használod a szavakat és a fogalmazási képességeid fantasztikusak ^^ A következőkben is számíthatsz rám:)
VálaszTörlésÍrtad, hogy fiatal vagyok és hát igen:$ Néha úgy érzem, kissé tapasztalatlan vagyok a blogoláshoz és ez elég pocsék érzés, de remélem ettől függetlenül, még jössz hozzám olvasni, hogy még több ilyen szép véleményt kapjak tőled.
Puszi és köszi: niiki
Szia niiki, köszönöm, hogy írtál :) Örülök, hogy tetszett az intim jelenet ;) Remélem felkeltettem a kíváncsiságod a többi történetemre is ;)
VálaszTörlésNe aggódj, eleinte én is így gondoltam,hogy tapasztalatlan vagyok, de aztán kaptam néhány komit, ami megdobogtatta a szívem, és ha nem is írnak minden bejegyzésemhez, írok, mert nekem tetszik amit csinálok :)))
Nekem is!!!!!!!!! XD
VálaszTörlés