True Blood Fafnicem amely bővült egy saját szereplővel és épp most ébred rá a képességére. Hogy kikkel futott össze? Meg tudhatsz mindent, ha elolvasod ;)
Késő éjjel ébredtem, kitapogattam a telefonomat és
láttam, hogy még csak éjjel kettő van. Bosszankodva dobtam vissza a fejemet a
párnára. Erőltettem az agyamat, hogy visszaemlékezzek arra, mi történhetett
tegnap. De semmi, csak annyira emlékszem, hogy megérkeztünk és átnéztem a
korláton, biztos elestem és bevertem a fejemet. Sóhajtva tápászkodtam fel,
ugyan az a ruha volt rajtam, mint amikor elindultunk, homokszínű rövidnadrág,
fehér top és egy kockás ing, aminek a két vége meg volt csomózva, belebújtam a
cipőmbe és kisettenkedtem az alvó iskolatársak mellett.
Az oldalam bannere, nem nagy szám, de nekem tetszik ;) Az állat utal ugye a Halhatatlanos történetemre az angyal pedig egyértelmű nem? :D Angyali Harcos ;)
Egy kis kedv fokozónak. ;) , nem sok de remélem tetszeni fog nektek.:
"- Héé, van ott valaki? Segítsek?
– elindultam a fürdők irányába, ugyan is a vécék és a fürdők L alakban
kapcsolódtak egymáshoz. Hangos cuppanások és szörcsögések hallatszódtak. Talán
meg kéne fordulnom vissza a ház felé, elvégre a hangokból ítélve egy pár talált
egymásra, aztán mélyről jövő morgás, amelybe a gyomromig beleremegtem és a
tarkómon is felállt a szőr. Szaporán vettem a levegőt és óvatosan haladtam a sarok
felé és egyszer csak kibukkant a fejem a sarok takarásából. Egy óriási egy,
nagy, egy termetes, egy hihetetlen, egy élő, egy…
ÁÁÁÁÁÁ!!!! Ordítottam magamban, amikor a számra nyomta
valaki a kezét."
Novella részletei --->Itt<--- Kikapcsolódtam egy kicsit a saját történeteim pötyögése mellett. :)
Odaát
Ezt a zenét hallgattam közben, míg írtam :
Aznap az ég szép kék volt,
határtalan nyugalom áradt mindenfelől.
Minden nap idejött, hogy megnézze a szomszéd birtokot. Odaát, mindig jobb volt, de már nem tudott
átmenni. Ahogy teltek az évek, úgy vált
egyre világosabbá a tiltás is. Pedig akkor még csak nyolc éves volt. Mi történt? Nem érti. Mert, hogyan is
érthetné egy gyermek, hogy már nem mehet többet át, a legjobb barátjához. Csak
most vált számára világossá, hogy a társadalmi különbségek miatt kellett
megszakítani a kapcsolatot, időnek előtte.
Nap, nap után ült a kerítés mögött, a bokorba bújva, és a kis résen át
beszélgettek, vicceket meséltek egymásnak, játszottak. Ám, nyolc év múlva egyik
pillanatról a másikra elmaradt a fiú látogatása. Elhallgatott. Nem mesélt már
többet, pedig ő várt. Most már feléri a kerítést és átlát a túloldalra. Tudta,
hogy ott van Stewie (Sztyúi), mindig hallotta a nevetését. A dallamos
baritonját, angolos akcentusát, amit mindenkinél jobban ismert. Voltak bulik is, ott ült a kertben és
hallgatta a bömbölő zenét, el-elfogyasztott ő is olyankor némi alkoholt. A
szíve összeszorult, ha arra gondolt, hogy Stewie épp mással van. A kutyája Byron
időnként átszökött a kerítés lyukon, alig győzte vissza kergetni az állatot
eleinte, hiszen nem akart bajt abból, hogy itt van nála. De aztán Byronról is a skót juhászról is elfeledkezett Stewie.
Felhívták rá a figyelmemet, hogy mire figyeljek oda, így elkezdem az elejétől átnézni a fejezeteimet és közben az új részekkel is igyekszem foglalkozni. Köszönöm nektek az eddigi türelmeteket és az elkövetkezendőkben is! :)
Puszi: Yzzi.
Pillanatnyilag a Halhatatlanok prológusát cseréltem ki, illetve variáltam meg egy kicsit, folyamatosan haladok a legutolsó fejezetéig.
Az Angyali Harcoshoz, jelenleg úgy érzem nem igazán kell hozzá nyúlnom :)
Bántam, hogy nem maradtam ott vele, amikor kérte. Bele őrültem, hogy nem érzem
az illatát, a bennem lakozó állatom pedig egyenesen tombolt, mintha a
játékszerét vettem volna el tőle. Fontosabb dolgom is volt annál, hogy egy lány
után szaladgáljak, példának okáért, hogy megtaláljam elveszett
vezérünket. Felügyeljem a falkatagokat, különösen Josht, mert szerencsére
őt is beírattattam az iskolába, hogy szem előtt legyen.
-
Ma, velem tartasz, amíg Kazumi ide nem ér. Majd Kat bepakol a
házatokba. – Andy átölelt, és én belefúrtam az arcomat a vállába. Most
egy kicsit jobb volt, kevésbé éreztem az erdőt, csak Andy töltötte be az
orromat és a fülemet. Hallottam, ahogy dobog a szíve. Nagyot és
hangosat sóhajtottam, majd az ég felé emeltem a tekintetemet.
- Hívnak! De el is akarnak küldeni – suttogtam, most biztos ütődöttnek néz.
-
Csss, ne figyelj oda! – Ekkor még erősebben szorított magához, az ajkai
elkezdtek a nyakamon felfelé vándorolni. Eleinte még mindig csak
bámultam az eget, ám ahogyan egy erősebbet harapott a torkom környékére,
összerezzentem. Ösztönösen cselekedtem és átkaroltam a nyakát. Ekkor
Andy ajkai elkezdték becézni az enyémet. Diszkrét köhögés állította meg,
pedig én még folytattam volna. Meg se csókolt úgy igazán, csak
simogatták egymást az ajkaink.
Lám, az, hogy az
asztal közepén feküdtem nem volt elég, az egyik japán tag egy meglepően
gyors és erős rántással lehúzott az asztalról. Másodszorra érkeztem
háttal a földnek, viszont most legalább puhán. A férfi, aki egyáltalán
nem a család tagja felém hajolt és a kezét a szája elé téve intett
csöndre. Úgy döntöttem inkább rá hagyom, készültem fel ülni, de egy kéz
megfogta a vállamat, Kazumi volt az.
- Inkább maradj itt. Majd ők elintézik.
-
De mit? Jól megkapta a magáét, úgy kellett neki… - körbe néztem, csak
ekkor vettem észre, hogy nincs itt Kat. Halk kuncogás volt erre a válasz
a japán lány részéről.
A
lábak és az asztal eltakarta a történéseket, de hallani azért hallottam,
a szatyraim hangját mindenféle képen, egek, mit csinálhat vele az - az
ősvadmarha, Josh…
Ahogy
csendben figyeltem, egyre jobban feltűnt valami morgás féle is, halk
volt, fenyegető és felállt a hátamon a szőr, majd hirtelen abba maradt.
A
Woodside Plázában, a kirakatokat róttuk, Linett feltett szándéka volt,
hogy az állatkereskedésbe is be kell néznünk. Bele egyeztem, de már csak
akkor, ha megvettük a táborozáshoz szükséges dolgokat, titkon abban
reménykedve, hogy addigra elfogy a hely a kezében és nem lesz mit vennie
már, ami elfér nála.
Természetesen,
nem maradhattak ki, a tisztálkodó szerek, a szúnyogriasztók, néhány
szabadidő ruha, top, és Linett szerint, legalább egy, fürdő ruha is
kell. Én nem osztottam ezt a véleményt, de csak rám tukmált egyet, hogy
vegyek. Plusz vettem két csipkés melltartót is, egy feketét és egy
pirosat meg néhány francia bugyit is ezekből sosem elég. Végül jött a
túra cipő, én ebből kényelmi okok miatt kettőt is beszereztem, néhány
ebbe illő zokni és mire végeztünk én éhes is lettem, de nagyon.
Nem
volt séta galopp haza jönnöm, szinte alig bírtam lehajtani a mi
utcánkra, a fő útról, olyan torlódás volt, merengtem, el azon, hogy jó
egy másfél órámba telt megtennem a máskor fél órás utat. De már itthon
voltam, és anyámmal szemben ücsörögtem. A konyhapult melletti bárszéken.
A tenyerem alatt a karperec, ami nyilvántartás végett kell, majd az
erdei táborba. Gondterhelten sóhajtottam, miközben egy meghámozott
répáért nyúltam.
Immortal War and Love 
