Novella részletei --->Itt<--- Kikapcsolódtam egy kicsit a saját történeteim pötyögése mellett. :)
Ezt a zenét hallgattam közben, míg írtam :
Odaát
Ezt a zenét hallgattam közben, míg írtam :
Aznap az ég szép kék volt,
határtalan nyugalom áradt mindenfelől.
Minden nap idejött, hogy megnézze a szomszéd birtokot. Odaát, mindig jobb volt, de már nem tudott
átmenni. Ahogy teltek az évek, úgy vált
egyre világosabbá a tiltás is. Pedig akkor még csak nyolc éves volt. Mi történt? Nem érti. Mert, hogyan is
érthetné egy gyermek, hogy már nem mehet többet át, a legjobb barátjához. Csak
most vált számára világossá, hogy a társadalmi különbségek miatt kellett
megszakítani a kapcsolatot, időnek előtte.
Nap, nap után ült a kerítés mögött, a bokorba bújva, és a kis résen át
beszélgettek, vicceket meséltek egymásnak, játszottak. Ám, nyolc év múlva egyik
pillanatról a másikra elmaradt a fiú látogatása. Elhallgatott. Nem mesélt már
többet, pedig ő várt. Most már feléri a kerítést és átlát a túloldalra. Tudta,
hogy ott van Stewie (Sztyúi), mindig hallotta a nevetését. A dallamos
baritonját, angolos akcentusát, amit mindenkinél jobban ismert. Voltak bulik is, ott ült a kertben és
hallgatta a bömbölő zenét, el-elfogyasztott ő is olyankor némi alkoholt. A
szíve összeszorult, ha arra gondolt, hogy Stewie épp mással van. A kutyája Byron
időnként átszökött a kerítés lyukon, alig győzte vissza kergetni az állatot
eleinte, hiszen nem akart bajt abból, hogy itt van nála. De aztán Byronról is a skót juhászról is elfeledkezett Stewie.