Ezüst Remete V.
Anett szíve majd kiugrott a helyéről. Nem mozdulhatott, de
úgy érezte, hogy muszáj nem bírt már tovább állni és várni. Nem érdekelte az a
sok állat, sem ami körbe vette azt a fura ködöt. Hiszen az imént végre közel
került Aeronhoz. Még közelebb, mint gondolta. Kirohant a tisztás közepére, néhány
kisebb vad ijedten hátrált az útjából. Száraz mennydörgés szelte ketté az eget
és eleredt az eső. Tisztára mosva és elnyomva...
